A pártok finanszírozása, működésük biztosítása a világ összes országában meglehetősen neuralgikus kérdés. Csintalan Sándor 1990. július 26-án a következőket mondta az akkori Nap-kelte műsorban: „Tény az, hogy van számos olyan eszközünk, amelyekre kötünk megállapodásokat, annak érdekében, hogy a párt különböző szervezeteinek működési költségeit fedezni tudjuk. A pártok finanszírozása megoldatlan probléma, ezért ezek a szervezetek a jog adta kereteken belül próbálnak levegőhöz jutni. Lehet ezt úgy is mondani, hogy mi kihasználjuk a joghézagot. Igen, kihasználjuk, de mindenki kihasználja.”
Ezek vajon örök érvényű tartalmak, amelyek a mindenkori pártok gazdálkodását meghatározzák? Megtanultuk, megtapasztaltuk az MSZMP 1990-es el(nem)számoltatásánál, hogy nagyon fontos a pártok gazdálkodásának állami ellenőrzése.
Annyi negatív jelző és támadás régen érte már az Állami Számvevőszéket, mint napjainkban, amikor is a kormányhoz nem éppen közel álló médiumok meglehetősen nagy hangerővel kárhoztatják a szervezetet azért, mert „megbüntetett” több ellenzéki pártot. Szerintük ennek egyetlen célja van: ellehetetleníteni a jövő évi választásokon történő indulásukat. Az ellenzéki média és az érintett szervezetek képviselői egyszerűen nem értik, hogy történhetett meg az, hogy legtöbbjüknél a 2014-es, probléma nélkül lezárt vizsgálatokhoz képest a 2015–2016-ra vonatkozó jelentések ugyanazon bérleti szerződések kapcsán jogellenes finanszírozást állapítanak meg. Nem tisztem az ÁSZ képviselete, sem védelme, sőt nem is ismerem a felháborodás tárgyát képező jelentéseket, de rossz szokásom, hogy néha jogszabályokat olvasok és figyelek a világunkban végbemenő változásokra. Így nem az adott ÁSZ-jelentésekre reagálok, csak arra a jogi- és közgazdasági környezetre szeretném a figyelmet felhívni, amelynek mindnyájan részesei vagyunk.
Az, hogy a pártok gazdálkodásával nem foglalkozó személy ezekről mit sem tud, rendben van. De az, hogy az érintett szervezetek politikusai csodálkozva és felháborodva nyilatkoznak, már elkeserítő. Miért is? Mert egy ország irányításához, amire törekednek, ennél a tudásnál lényegesen több ismeretre van szükség. Pedig a jogi háttér roppant egyszerű. A pártok működéséről törvény rendelkezik, és a parlament által elfogadott törvények mindenkire nézve kötelező normákat tartalmaznak. Még a pártokra is.
A törvény meghatározza a pártok gazdálkodásnak kötelező szabályait is. 2003. december 31-ig lehetővé tette, hogy a pártok vagyonuk gyarapítására jogi személyektől, gazdasági társaságoktól és magánszemélyektől is elfogadjanak vagyoni hozzájárulást. Így ha egy párt ingatlant bérelt egy jogi személytől nyomott áron, erre törvényes lehetősége volt abban az esetben, ha a jogi személy nem rendelkezett állami tulajdonlással, vagy bármely más állami háttérrel.
2014. január 1-jétől azonban módosult a törvény, és megszüntette annak lehetőségét, hogy a pártok bármilyen tulajdonosi szerkezettel rendelkező jogi személytől vagyoni hozzájárulást elfogadjanak. Így, bár az ingatlanbérlet a továbbiakban is lehetséges – adott esetben – jogi személytől is, de már nem nyomott, hanem kizárólag piaci áron. Ellenkező esetben jogellenes vagyoni támogatásról kell beszélnünk, amelynek mértékét az ÁSZ jogosult meghatározni. Hogy mi az a piaci ár? Létezik, hogy ezt mindenki tudja, csak éppen az ellenzéki médiumokban megszólalók nem? Hisz másról sem szóltak 2015 óta a lakáspiaci hírek, csak arról, hogy milyen drasztikus mértékben emelkedtek a lakás- és így a helyiségbérleti árak. Persze erre a kérdésre akár a KSH 2015–2016-os adatai is adhatnak iránymutatást, de csupán a mindennapi élet tényeinek figyelembevétele is eligazít.
Ennek ellenére az érintett szervezetek képviselői kizárólag az ÁSZ gonoszságának, no meg a kormány általi irányításának róják fel, hogy a 2014 óta változatlan bérleti szerződéseiket jogellenesnek minősítik. De épp ezekkel a nyilatkozatokkal ismerik el törvényellenes gyakorlatukat. Hisz a korábbi és a megemelkedett bérleti díj közötti különbözet – a jelzett törvény módosítása okán – eleve jogellenes vagyoni hozzájárulást jelent. Nem az ÁSZ, hanem a piaci bérleti ár drasztikus emelkedése miatt. És ez csak egy olyan tényező, amelyet az ÁSZ-nak meg kell állapítania, mert ez a törvény szabta feladata.
Az esetleges többi tényezőről pedig nem tudunk túl sok konkrétumot, mert a megállapítások még nem nyilvánosak, és az érintettek fájdalma egyelőre alapvetően az előbb kifejtettek körül mozog. És azt se felejtsük, hogy a szervezeteknek 15 nap észrevételezési joguk van, amikor bebizonyíthatják, hogy az ingatlanbérlet során a törvénymódosításnak megfelelő módon jártak el, és az ÁSZ tévedett. Mert ez sem lehetetlen. De az bizony elkeserítő, ha a „megbüntetett” szervezetek csak egy vizsgálat következtében fogják fel, hogy még nekik is jogszerűen kell működniük. Vagy még mindig Csintalannak van igaza?
Nem elég csupán a kormányt kritizálni és az állami szervezetek munkája ellen csaholni. A hitelesség mércéje a saját tisztességünknél és felkészültségünknél kezdődik.
A szerző jogász
