Az unortodox lépések kezdetekor még szörnyülködő külföldi elemzők ma már fejet hajtanak, és a magyar kormány gazdasági sikereit egyre többen elismerik. A nem szokványos intézkedéseknek, már modellértékűnek számító lépéseknek egyre több követőjük van, illetve egyre több ország dönt a saját helyzetének alapos elemzése után a magyar kormányéhoz hasonló lépések bevezetéséről. A magyar unortodox gazdaságpolitika kritikusai sohasem ismerték el, hogy egy kormány gazdaságpolitikáját az eredményessége minősíti, és nem azok az intézkedések, amelyekkel azokat eléri.
A magyar kormány által bevezetett számos nem szokványos intézkedés közül kiemelkedett az szja csökkentése, az adókedvezmények bevezetése és körük rendszeres bővítése. Már a családtámogatási rendszer révén jelentős összegek maradnak az embereknél, mintegy háromszázezer család mentesül az szja fizetése alól. Idetartozik a bankadó és a vállalati különadók bevezetése, a lakosság, a vállalkozások és a bankok államkötvény-vásárlásra való bátorítása, a rezsicsökkentés: a lakosság létfenntartáshoz kapcsolódó terheinek a csökkentése, a nyugdíjrendszer átalakítása, a nyugdíjak reálértékének megőrzése. Jelentős a kockázatos deviza- és devizaalapú hitelek állományának drasztikus csökkentése. A több szakaszban végrehajtott adósmentéssel emberek millióin és számos önkormányzaton segített a kormány.
Az MNB több tucatszor csökkentette az alapkamatot, és annak ellenére, hogy Simor András korábbi jegybankelnök ezen intézkedések kapcsán a gazdaság teljes romba dőlését prognosztizálta, a katasztrófa elmaradt. A magyar kormány kezdetben a kiadási oldalon mérsékelte a lakosság és a vállalkozások terheit adócsökkentésekkel, adókedvezményekkel, részben pedig rezsicsökkentés révén.
Mára már eljött a jövedelmek nagyobb emelésének az ideje. Ennek a folyamatnak a részei a közszférában bejelentett életpályamodellek és fizetésemelések. Nemcsak a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, de a pedagógusok és a NAV munkatársainak bérét is sikerült rendezni. Végre elindult az egészségügyi dolgozók bérének emelése. Szintén fontos elem a minimálbér és a garantált bérminimum jelentős megemeléséről szóló legutóbbi megegyezés.
Az eredmények közül kiemelkedik a költségvetés hiányának tartósan a GDP 3 százaléka alá történő csökkentése, az államadósság csökkenő pályára való állása, az ország pénzügyi sérülékenységének, kitettségének jelentős mérséklődése, az ország finanszírozásának lényegesen olcsóbbá válása, a reálbérek emelkedése, a munkanélküliség tartós csökkenése, a foglalkoztatottak számának ugrásszerű növekedése. Mindhárom hitelminősítő, elismerve a magyar gazdaságpolitika eredményeit, ismét befektetésre ajánlott kategóriába emelte Magyarországot.
Görögország, Portugália, Spanyolország, Ukrajna látványos kudarca nyomán és a magyar unortodox gazdaságpolitika eredményei hatására ma már a megszorító politika fő kitalálói – mint például az IMF – egészen más elveket vallanak. Christine Lagarde, az IMF francia elnöke véleménye szerint a gazdasági növekedésnek három motorja kell hogy legyen: az export, a beruházások és a lakossági fogyasztás növekedése. Korábban a lakossági fogyasztás idesorolása a legnagyobb szentségtörésnek számított. Mark Allen, az IMF vezető közgazdásza nemrég a Project Syndicate nevű véleményportálon a Világbank által erőltetett kötelező magánnyugdíjrendszerről kijelentette, hogy az alacsony hozamok és a magas költségek egyáltalán nem a nyugdíjasok érdekét szolgálják.
Az újraiparosítás programjainak elindítása, a Széchenyi-terv, az Irinyi-terv több évvel előzte meg a térségbeli országokat. Donald Trump és Theresa May szinte egy időben jelentette be ebben az évben, hogy történelmi fordulópont következett be, és nem mehetnek ugyanolyan módon a dolgok a jövőben, mint ahogy eddig. Hatalmas tömegek számára jelentett lecsúszást, elszegényedést az elmúlt néhány évtized. Nagyon kevesen nagyon meggazdagodtak, és nagyon sokan nagyon elszegényedtek. Ezért kezdeményezett mindkét politikus az első intézkedései között olyan változtatásokat, amelyek azt üzenik az embereknek, hogy immáron az ő érdekeiket kívánják képviselni.
Trump például leginkább az ellen kíván fellépni, hogy amerikai vállalatok bezárják az amerikai üzemeiket és elköltözzenek többek között Mexikóba, kirúgva számos amerikai munkást. Ennek hatására egyre több amerikai vállalat jelenti be, hogy nem fog Mexikóban és más országokban beruházni a közeljövőben, hanem Amerikában létesít üzemeket. Theresa May nemrég kijelentette, hogy újra szükség van iparstratégiára. Az elmúlt évtizedekben, a neoliberális doktrínák korában az iparstratégia, iparpolitika szitokszónak számított. Az volt az általános szemlélet, hogy az iparpolitika meghatározását rá kell hagyni a piacra. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy iparstratégia hiányában súlyos torzulások alakulhatnak ki a gazdaságban.
Sorra dőlnek meg a korábban tabunak számító nézetek. Magyarország ma sok tekintetben előrébb jár, mint számos ország. Ezzel szemben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyes vezetői az utóbbi időben egyre erőteljesebben, ellenségesen lépnek fel az unortodox gazdaságpolitika megalapozóival, oktatóival szemben. Szerintük az unortodox gazdaságpolitika nem lehet része a modern államtudományoknak, és e tudásbázis gondozóit nemhogy támogatnák, éppen ellenkezőleg: az egyetemről való kiszorításukon munkálkodnak. Csak remélni tudjuk, hogy a modern államtudományi képzés nem az egykori, meglehetősen rossz hírű Politikai Főiskola színvonalán fog megvalósulni.
És remélem, hogy azok, akik Magyarország katasztrofális pénzügyi válságba kerülésében jelentős szerepet játszottak, mint például a magánvagyonát eltitkoló Simor András MNB-elnök, aki egykoron a Népszabadságban fejtette ki megszorításpárti nézeteit, nem állnak készen arra, hogy „megújítsák” a magyar államtudományokat, az unortodox gazdaságpolitika híveinek helyére lépve.
A szerző közgazdász, egyetemi docens
