– Nem lesz ez az egyenruha túl nagy vagy hastájékon kicsit szűk? – méregeti magát a tükörben. Hollande is tudja magáról, hogy nem az a katonás alkat, de még szellemiségében sem közelít ehhez. Nincs meg benne az ellenkezést nem tűrő parancsnoki hév, inkább füstös baloldali szalonokba való, ahol karosszékben kényelmesen elhelyezkedve viheti be vitapartnerének frappáns riposztjait. – Félre az aggodalmakkal! – mondhatja magának a köztársasági elnök, hiszen a legutóbbi vészhelyzetben is kiválóan cselekedett, az idén év elején elkövetett merényletek után az államfő népszerűsége ellenállhatatlanul megindult felfelé. – Ha állom a sarat, még az is előfordulhat, hogy tartós változást tudok elérni a katasztrofális mutatóimban, és jól tudok majd ráfordulni a másfél év múlva esedékes elnökválasztási küzdelemre – gondolhatja Hollande.
Az ellenség az Iszlám Állam. Azt csak csendben mondjuk, hogy Franciaország már több mint egy éve hadban áll a közel-keleti képződménnyel, mégpedig a Nyugat által gründolt koalíció oszlopos tagjaként. Franciaország eddig is végrehajtott légicsapásokat a dzsihadisták állásai ellen, igaz, összehasonlíthatatlanul kevesebbet, mint az amerikaiak. Ám erről az emberek nem vettek tudomást, hiába jöttek a szép tévéfelvételek, amelyeken Mirage vadászbombázók hasítják az eget Irak és Szíria felett, ahol meg is szabadulnak lézer vezérelte bombáiktól. Ez olyan volt nekik, mintha nem is ezen a bolygón történne.
A borzalmas események révén a francia társadalom is szembesült azzal, hogy ebben a háborúban ők is kaphatnak sebet. Kaptak egy irtózatos pofont, de nem tudják, miért. Egy maroknyi dzsihadista Párizs szívében hozott létre hadiállapotot, olyan helyzetet, amelyet ők naponta élnek meg Szíriában és Irakban. Ez aszimmetrikus háború, a résztvevők közt jelentős az erőkülönbség, ezért a gyengébb fél ott és olyan eszközzel vág vissza, ahogy tud. A dzsihadisták azon törik a fejüket, hogy a leghatékonyabb módon bosszulják meg bajtársaikat. Akár úgy, hogy ártatlan szórakozókat ölnek Párizsban. A lényeg az, hogy fájjon és rémületet keltsen. És jelezze: Nem feledkezünk meg rólatok! Európában a II. világháború hetven éve ért véget. Azóta a balkáni háború borzalmain kívül nem sújtotta rendszeres véráldozat a földrészt. Nyugaton béke honolt. A mostani generációk zömének csak filmélményei lehetnek a háborúról: ez a hadtest erre fordult, míg a másik megpróbálta őket bekeríteni. Ez a háború nem erről szól, itt nincsenek jól elhatárolható felek. Ezért nehéz felfogni azt, hogy egy csoport a saját városunkban megjelenik, és válogatás nélkül elkezdi ölni az embereket. Ez megtörténhet máshol is, akár a mi fővárosunkban is.
Oroszország helyzete határozottan felértékelődött. Párizs már nem foglalkozik a Krímmel, sem a keletukrán helyzettel, számára egy a lényeg, hogy Putyint maga mellett tudja. Ezzel élni is fog Moszkva. Amerika viszont az elnökválasztások miatt jó másfél évig cselekvésképtelen. Obama a törökországi G20-as csúcson el is árulta, hogy miért. Az amerikai elnök szerint szárazföldi csapatokkal szinte pillanatok alatt megsemmisíthetnék az Iszlám Államot. – De mi lesz utána? – tette fel a kérdést az elnök, aki, úgy tűnik, most már tanult az iraki és afgán fiaskóból.
Tegyük fel, hogy a szerencsés csillagzat összeáll, és a szárazföldi beavatkozásra össze tudná kürtölni a világ vezető hatalmait Hollande, de akkor is számtalan hazai csatát kell még megnyernie. Arról a francia politikai életben ma már nincs vita, hogy a határőrizetet fenn kell tartani, mégpedig hosszú ideig. Az elnök létszámbővítést helyezett kilátásba mind a határ-, mind a rendőrségnél, és a korábban beígértekhez képest nem csökkenti a haderőt. Az államfő odáig ment, hogy számos elutasítás után mellé állt a jobboldal javaslatának, amely szerint meg kell vonni azoktól a francia állampolgárságot, akik terrorveszélyt jelentenek és egyben kettős állampolgárok.
Van még elég aprómunka. Meg kellene oldani azt, hogy pitiáner bűnözők a börtönökből ne úgy kerüljenek szabadlábra, mint elszánt terroristák. Ellenőrizni kellene azokat a hírhedt mecseteket, amelyekben szinte minden héten dzsihádra szólítanak fel. Talán fel kellene szólítani az imámokat, hogy kívül tágasabb. A 11 ezer, állambiztonságra veszélyes francia honpolgár ellenőrzésére is szükség lenne. A bevándorlók kontrollálását is meg kellene erősíteni. Lehet továbbra is angyali politikát folytatni, a fejet a homokba dugni, de láttuk, ez hova vezetett. Az Iszlám Állam készen áll, hogy az egész európai vezető elitet máskor is figyelmeztesse erre.