Miért volt szükség változtatásra a gazdaságpolitikában? Azért, mert megváltozott hazánk gazdasági helyzete, ma már mások a kihívások, mint 2010-ben voltak. Most és így kellett gazdaságpolitikai fordulatot végrehajtani? – merül fel okkal és joggal a közélet, illetve hazánk sorsáért aggódó, tenni akaró emberekben a kérdés. Ezek azok a lehetőségek, kihívások és izgalmas témák, amelyekről sokan és sok helyütt, sok fórumon értekeznek manapság, a kocsmáktól kezdve a vállalatok vezetői értekezletein keresztül a szerkesztőségekig.
A bérrendezési kormányzati döntés a minimálbér és a garantált bérminimum egyszeri jelentős, majd éveken keresztül tartó, lépésenként történő emelése, párosítva a munkaadói járulékok érdemi és szisztematikus csökkentésével, valamint a társasági adó kvázi lefelezése azonban alaposabb elemzést igényel.
Vajon a gyengeség vagy éppen az erő jele-e az a ciklus közepén meghozott döntés, amely a gazdaságpolitika eddigi irányvonalát lényegesen módosítja, és jelentős adócsökkentést, több száz milliárd forint bevételnek a büdzséből való kiesését jelenti be Magyarországon? Szerintem semmiképp a gyengeségé, hiszen Magyarország helyzete döntő mértékben megváltozott. Mára stabil növekedési pályára állt az ország.
Az infláció alacsony, a foglalkoztatás jelentősen és folyamatosan nő, a reálbérek az elmúlt években nagyot emelkedtek, a külső-belső egyensúly, a folyó fizetési mérleg és az államháztartás egyenlege nagyon kedvező. Ezért ma már nem válságkezelésre van szükség, mint 2010-ben, ennek a kormányzatnak az első periódusának a kezdetén. Sokkal inkább arra, hogy egy nemcsak politikailag, hanem közpénzügyileg és gazdaságilag is stabil ország szembe tudjon nézni a stagnáló világ adottságának kihívásával. Különösen, ha mer is jelentősen változtatni, illetve nagyobb gazdasági növekedési pályára akar állni, felzárkózni.
Változtatni a gazdasági szabályozókon, ösztönzőkön és motivációkon azért, hogy az Orbán-kormány az eddigiekhez képest is vonzóbb befektetési célponttá tegye Magyarországot, ráadásul úgy, hogy egyúttal a munkáltatók jobban megfizessék a becsületes munka árát, így a magyar munkavállalók is jól járjanak. Jó ez az intézkedési mix ennek a célnak az elérésére? Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, nézzük először a bércsomagot.
Kényszerű változtatások a bérek rendszerében
A járulékcsökkentés és a minimálbér-emelés kényszer volt, nem pedig választási lehetőség. A kérdés sokkal inkább az volt, hogy megfelelő háromoldalú tárgyalással és megegyezéssel (amiben joggal és okkal bízhattunk), illetve hosszabb távon, szisztematikusan végrehajtva, valamint a társadalombiztosítás kieső bevételeit is pótolva (ezt nevezzük fiskalizációnak: amikor a munkát terhelő járulékok mellett más költségvetési forrást is felhasználunk az egészségügy és a nyugdíjak fedezésére) történik-e mindez.
Miért kényszer? Egyrészt mert Magyarországon volt eddig az egyik legmagasabb bérterhelés uniós összevetésben.
Másrészt a minimálbérek tekintetében még a volt szocialista országbeli szomszédjainkhoz képest is nagyon lemaradtunk. Harmadrészt pedig a hazai munkavállalók számára vonzóbbá kell tennünk az országot azért, hogy mérsékeljük, megállítsuk, esetleg megfordítsuk a magyar munkavállalók kivándorlását a nyugati országokba. Észre kell vennünk ugyanis, hogy itthon már lassan elfogy a munkaerő, miközben a legcélszerűbb és legszerencsésebb módja ezen probléma megoldásának, ha a magyar munkavállalók számára vonzóbbak tudunk lenni.
Ráadásul a csomagtól mást és többet is remélhetünk. Mint ahogy azt már korábban is leírtuk (Magyar idők, 2016. szeptember 22. Árva László–Mádi László: A járulékterhen enyhíteni kell) a csomagtól nem csak méltányosabb bért és magasabb foglalkoztatást remélhetünk, közben gondolkodni-gondoskodni kellene arról is, hogy a hazai kkv-szektor vállalkozóinak az intézkedések okozta többletterheit valahogyan mérsékelni kell.
Ezenkívül magasabb kezdőnyugdíjakban is bízhatunk – mint ahogy idézett cikkünkben, illetve a miniszterelnök napokban elhangzott interjújában is szerepelt –, valamint a szürkegazdaság visszaszorítását, az illegális foglalkoztatás jelentős mérséklését is megcélozza az intézkedéscsomag. Jelenleg ugyanis a becsületesekkel szemben versenyelőnyben van az a vállalkozó, aki nem fizeti meg a bérek járulékait, illetve közterheit. A kapcsolódó terhek csökkentésével azonban erre már kisebb késztetése lesz.
A versenyzavaró szürkegazdaság visszaszorításáért már eddig is sokat tett a kormány (az online pénztárgépek és az elektronikus útdíjrendszer bevezetése, kiterjesztése), de remélhetően a munkaerőpiaci erőviszony-változás is segít majd ebben küzdelemben a jövőben. Mire gondolok? Arra, hogy a munkavállalók ezentúl nemcsak jobban megkérik majd a munkájuk árát, hanem kikövetelik azt is, hogy minden esetben legálisan foglalkoztassák őket. Hiszen ma már sok régióban és szakmában munkaerőhiány van, sok minden megváltozott, javultak a munkavállalói esélyek.
Befektetésösztönzés társaságiadó-csökkentéssel
A tao-csökkentést (egységesen 9 százalék lesz a kulcs az eddigi, 500 milliós adóalap felett 19, illetve a kisebb adóalapnál érvényesülő 10 százalék helyett) a bércsomag után jelentették be. S bár itt mindenki jobban jár, ez nem teljesen igaz a bérintézkedések esetében, ahol a járulékcsökkentés kompenzálta a magasabb minimálbéreket, mégis ez a lépés volt az, amit szakmailag inkább kifogásoltak. Vajon miért? Egyrészt azért, mert az igazi csökkentést a nagyvállalatok, ezen belül pedig a multicégek élvezhetik majd. Ehhez a részben jogos kritikához azonban több észrevételünk is van.
Egyrészt az effektív, azaz tényleges adókulcs ezen nemzetközi vállalatoknál nem 19 százalék volt, hanem a különböző, törvényben rögzített kedvezmények érvényesítése miatt általában alacsonyabb, így már nem akkora számukra a pozitív elmozdulás. A bércsomagból viszont ők sokkal többet profitálnak azáltal, hogy a multicégek zömében a legalacsonyabb bérek is jócskán meghaladják az érvényes minimálbérek összegét, így a járulékcsökkentés hasznát „nettó módon” élvezik.
De látnunk kell azt is, hogy Magyarország a nagy világgazdasági verseny egyik szereplője, amely verseny egyik terepe a társasági adó mértéke. A régió várhatóan legalacsonyabb magyar adókulcsa kétfajta jótékony hatást is kiválhat. Az egyik, hogy a hazánkban már letelepedett cégek többletberuházást hajtanak végre, vagy új külföldi cégek jelentkeznek a kedvező feltételek okán. A másik áldás az, és erről kevesebbet beszélnek a szakmai fórumokon, hogy a multik köztudottan kreatív könyvelők, szeretnek nemzetközileg adót optimalizálni, ezért nagyon sok társaságiadó-alapot „be tudunk vonzani”, át tudnak könyvelni hazánkba a meghirdetett kedvezményes kulcs ösztönzésére. Ha ez így történik, akkor pedig nemcsak a gazdaságunk, de az adóbevételeink is nőhetnek ennek révén.
Kompenzáció a hazai szereplőknek
A kormány nem csak ezt a két lépést tette meg az elmúlt időszakban – miközben a Magyar Nemzeti Bank is számos gazdaságfejlesztő intézkedést hozott a közelmúltban –, elég csak az Irinyi Tervre vagy a Versenyképességi Tanács létrehozására, illetve az uniós pénzek hozzáférhetőségének, lehívásának ösztönzésére gondolnunk. A lényeg viszont, hogy a magyar kis- és középvállalkozói szektor szereplőinek helyzetbe hozása nélkül nem lesz stabil és magas a növekedés. Ezért szükségesek a gazdaságfejlesztési kormányzati lépések.
Nagyobb hozzáadott értéket előállító, a hazai vállalkozások növekedését, forrásbevonását, szakmai képességeit, például a korszerű menedzsmentismeretek elsajátítását ösztönző gazdaságpolitikára van szükség. Az ezredfordulós Orbán-kormány idejében volt lehetőség a jelentős minimálbéremelések egyfajta kompenzációjára azért, hogy a hazai szereplők ne sérüljenek jobban. Ez a kompenzáció most is indokolt lenne.
A konzultációk, összefogási lehetőségek meghirdetése nem feltétlenül mond ellent a határozott és erős kormányzati szándékok érvényesítésének. Örvendetes, hogy mind a konzultációkra (lásd: háromoldalú tárgyalások, Versenyképességi Tanács, Irinyi Terv tartalma és prioritásainak tisztázása), mind a hosszú távú gondolkodásra látunk manapság példákat, megoldásokat.
Az ideális az lenne, ha a szisztematikusság és a kiszámíthatóság jellemző tudna maradni a jövőben – miközben az óhatatlanul szükséges kiigazításokat, korrekciókat is el tudná végezni a gazdaságpolitika kormányos csapata. A cél világos és üdvözlendő: magasabb növekedés, nagyobb jólét, erősebb vállalkozások. Azért szurkolok különösképpen, hogy a hazai vállalkozásaink tudása, versenyképessége és pozíciója még az átlaghoz képest is jobban javuljon.
A szerző közgazdász, főiskolai tanár