Az IMD svájci versenyképesség-kutató intézet legfrissebb elemzésében a vizsgált hatvanhárom ország között Magyarország az ötvenkettedik. Ez hathelynyi pozícióromlást jelent az elmúlt évhez képest. Csehország a 28., Lengyelország a 38. és Szlovákia az 51. Mindhárom ország rontotta a helyezését 2016-hoz képest: Csehország csupán egy, Lengyelország öt, Szlovákia pedig tizenegy hellyel. A listát Hongkong, Svájc, Szingapúr, az Egyesült Államok és Hollandia vezeti. Hosszabb, ötéves időtávon (2013–2017) vizsgálva az eredményeket Csehország hét hellyel előrelépett, Magyarország két, Lengyelország öt, Szlovákia pedig négy hellyel lecsúszott a versenyképességi listán.
Az okok természetesen különbözőek. Magyarországon leginkább a vállalkozói szektor, a cégek, közöttük is főleg a kisvállalkozások teljesítménye romlott. Viszont jelentős javulás következett be a makromutatók tekintetében: a 2013. évi 44. helyről előreléptünk a 36.-ra. Csehország esetében is az üzleti szektor teljesítménye romlott 2016-ról 2017-re, viszont hosszabb távon, 2013-ról 2017-re minden vizsgált területen jelentős előrelépést ért el. Lengyelországnak az előző évhez képest az üzleti szférában és a kormányzati munka hatékonysága területén is romlott a teljesítménye, hosszabb távon viszont javultak a makromutatói és az infrastruktúrájának állapota. Végül Szlovákiának rövid és hosszabb távon is romlottak a pozíciói.
Tekintettel arra, hogy a világgazdaság jelentős átalakulásban van, amit elsősorban a digitalizáció és a robotizáció mozgat, a kutatók vizsgálták az egyes országok digitális versenyképességét is, amelyet három területen elemeztek. Ezek a tudásszint, a technológiai felkészültség és a jövő változásaihoz való alkalmazkodás képessége.
Magyarország az összefoglaló mutató alapján a 44., Csehország a 32., Lengyelország a 37. és Szlovákia a 43. A listát Szingapúr, Svédország, az USA, Finnország és Dánia vezeti. A vizsgált három területen azonban eltérők a V4-ek pozíciói. Magyarország a technológiai felkészültségben a csehek után a második helyen áll. Viszont utolsók vagyunk a másik két területen, a tudásszint és a jövőre való felkészültség tekintetében. Mi okozza a különbséget? A technológiai szint esetén a széles sávú internet elterjedtsége, a mobilinternet-előfizetők aránya, a telekommunikációs rendszerekre fordított összegek nagysága javítja a pozíciónkat. A tudásszintben való lemaradottságunkat viszont elsősorban az okozza, hogy a digitális tudás országos szintje alacsony, illetve hogy a felnőttképzésben, valamint a továbbképzésben nagyon rossz a helyezésünk. A jövőre való felkészültségre elért gyenge pozíciónk pedig a vállalati szektor alacsony innovációs szintjének, gyenge üzleti dinamizmusának köszönhető.
Ezekből az eredményekből elsősorban azt a következtetést lehet levonni, hogy nem elég a technikába befektetni, hiszen a technika hatékony működtetéséhez tudásra is szükség van. Ezt a gondolatot amerikai kutatók úgy fogalmazzák meg, hogy minden egy dollár „hardverre”, azaz berendezésre fordított összeg mellé tízdollárnyi tudás befektetésére van szükség ahhoz, hogy a technológiát hatékonyan lehessen működtetni. Hiszen mit ér a rendelkezésre álló széles sávú internet egy kis faluban, ha az embereknek alapinformatikai tudásuk sincs?
Az IMD kétféle elemzése között egyértelmű az összefüggés: a digitális versenyképesség szintje ugyanis jelentősen befolyásolja az általános versenyképességi pozíciót. Magyarország esetén arra kell felfigyelnünk, hogy miközben folyamatosan javulnak a makromutatóink, nem javulnak elég gyorsan azok a gyengeségeink, amelyek miatt romolhat a későbbiekben a mai jó makromutatóink értéke.
Nézzünk erre néhány példát! Továbbra is túlzottan egyoldalú a magyar gazdaság szerkezete, például kevés a tudásalapú tevékenységet folytató cég. E tekintetben, a 63 ország között lemaradva, az 55. helyen vagyunk. Lengyelország a 25. Mielőtt azonban arra gondolnánk, hogy ez azért lehetséges, mert Lengyelország sokkal nagyobb, mint Magyarország, meg kell említenünk, hogy Ausztria például a hetedik. A sokszínűség ugyanis nem függ az országok méretétől. Kis ország gazdasága is lehet sokszínű. Lengyelország és Ausztria esetén az a jellemző, hogy mindkettőnek erős hazai vállalati szektora van, közöttük sok sikeres kisvállalattal, és ezek innovációval, tudással versenyeznek a világpiacon. A gyengébb sokszínűség miatt a magyar gazdaság válságkitettsége még mindig magas: a 63 ország között az 57. hely a miénk. Lengyelország a 28., Csehország a 38., Ausztria a 12. A válságnak való kitettséget érzékelteti az is, hogy a magyar exportban az öt vezető termékcsalád teszi ki az export közel 52 százalékát. Ha ezeken az exportpiacokon bármilyen válsághelyzet jelentkezik, a magyar export több mint fele kerül veszélybe.
Továbbra is magasak a magánemberek adóterhei: e tekintetben a 60. helyen vagyunk. A cégadók alacsony szintjével viszont az élbolyba kerültünk, a 11. hely a miénk. A magas adószint egyrészt a 27 százalékos áfának, illetve a magas társadalombiztosítási terheknek köszönhető. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az embereket sújtó magas adóterhelés teljesítmény-visszatartó hatású lehet.
A felgyorsult népességfogyás és a még mindig alacsony várható élettartam miatt rossz a pozíciónk a jövő szempontjából nagyon fontos területen: a humánvagyonunk mennyisége és minősége területén. A jövőben ugyanis a versenyképesség javításának legfontosabb forrása éppen a humánvagyon mennyisége és minősége lehet. A humánvagyon a kivándorlás miatt is csökken. Ezt mutatja, hogy az „agyelszívás” veszélyének nagysága tekintetében az utolsó, 63. helyen vagyunk. A V4 többi országában sokkal jobb a helyzet. A lengyelek a 38., a csehek a 39. és a szlovákok a 49. helyen vannak. A tanulmány szerint ennek egyik oka a még mindig alacsony bér. Például az iparban a magyarnál alacsonyabb órabérek az EU-ban csak öt országban vannak, és a V4-ben is nálunk a legalacsonyabbak az órabérek.
Hangsúlyoznunk kell, hogy átlagbérekről van szó, és a hiányszakmákban nálunk is jóval magasabbak a bérek. A munkavállalók motiváltsága tekintetében a 61.-ek vagyunk a listán, és a cégek szakembervonzó és megtartó ereje is gyenge, csak az 52. helyre elég. Hasonlóan rosszul állunk a tekintetben, hogy a cégek mennyire törődnek a munkavállalók értékrendjével: az utolsó előtti, 62. hely a miénk. Ezek a jellemzők nyilvánvalóan összefüggenek az üzleti világ működési hatékonysága területén tapasztalható lecsúszásunkkal éppen úgy, mint az, hogy a cégek menedzsmentszínvonala alapján is csak a 60. helyet értük el.
Az üzleti világ teljesítményjavulását gátolja a piaci változásokra való felkészültség alacsony szintje: ebben a tekintetben a 61. helyen állunk a listán. Fel kell vetnünk ezzel kapcsolatban azt, hogy a vállalkozások fejlesztéseinek EU-s pályázatoktól és állami költségvetéstől való erős függősége elvonhatja a cégek figyelmét a piaci versenyben való, piaci alapon történő helytállás fontosságától. Ez tetten érhető abban is, hogy rossz a helyezésünk abban is, hogy a cégek mennyire gyorsan érzékelik a piaci lehetőségeket és veszélyeket (61.) illetve, hogy mennyire figyelnek oda a vevők megfelelő kiszolgálására, megelégedettségének fokozására (62.).
Végül javítani kell pozíciónkat néhány fontos társadalmi mutató tekintetében is. Például a társadalom innovációs képessége vonatkozásában csak az 53., a fenntartható fejlődésre való odafigyelés tekintetében az 56., az életminőségünk esetén az 58. hely a miénk. Az utóbbi jellemzőkhöz kapcsolódik, hogy az életminőségünket rontja a környezetünk szennyezettségének növekedése: 45. helyünkkel a V4-ek között a harmadik pozíció a miénk.
Az IMD versenyképességi tanulmány, hasonlóan az összes többi versenyképességi tanulmányhoz, részben statisztikai adatokra, részben pedig kérdőíves felmérésre támaszkodik. A statisztikai adatokkal elsősorban a makromutatókat mérik. A kérdőíves felmérés valójában véleményfelmérés, ezért nyilvánvalóan szubjektivitást is tartalmaz.
Ettől függetlenül az összehasonlításnak van értelme, hiszen a szubjektív elemek minden országban szerephez jutnak. Saját helyzetünket összefoglalóan úgy jellemezhetjük, hogy miközben a gazdaság a hagyományos makromutatókkal mérve jól teljesít, a jövő eredményeit jelentősen befolyásoló humán területeken – elsősorban a tudás és az egészségügy területén – teljesítményjavulást hozó befektetésekre van szükség. Ezeket azonban kísérnie kell az üzleti szféra vezetési-szervezési, és főleg menedzsmentmódszerei korszerűsödésének is, mert különben nem lesz képes megőrizni a képzett munkaerőt. Erősíteni kellene a piaci versenyt is, hiszen az a cégek esetében olyan, mint a sportolóknak a rendszeres edzés. A gyenge piaci szereplést ugyanis csak rövid ideig tudja majd ellensúlyozni az EU-s és az állami támogatás. Vagy ahogyan a híres menedzsmentszakember, Peter Drucker fogalmazott: nincsenek versenyképtelen, sikertelen cégek, csak rosszul vezetettek.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár