Különösen súlyos helyzet alakult ki az Európa dzsihadista fővárosaként hírhedtté vált brüsszeli Molenbeek bevándorlónegyedben. A terrorellenes harcban a kommunikációs és szervezeti problémák, a pénzhiány és a hatóságokat gúzsba kötő érthetetlen szabályok mellett megkerülhetetlen egyes politikusok személyes felelőssége is a kialakult helyzetért.
A felelőtlen, cinikus szavazatszerzés és dogmatikus gondolkodásmód által vezérelt politikusok iskolapéldája a kerület egykori polgármestere, a szocialista pártkáder Philippe Moureaux. Az 1993 és 2012 között Molenbeek polgármestereként dolgozó Moureaux már a novemberi párizsi terrortámadásokat követően a kritikák kereszttüzébe került. Hivatali ideje alatt az alig hat négyzetkilométeres egykori munkásnegyed népessége harminc százalékkal, százezer főre nőtt.
A kerület lakosainak mára mintegy nyolcvan százaléka marokkói származású muszlim, jó részük nem belga állampolgár. A most 77 éves Moureaux-nak ráadásul Belgium egyik legbefolyásosabb baloldali politikusaként évtizedeken keresztül közvetlen befolyása volt a bevándorlást érintő törvényekre is.
A politikus az 1968-as diáklázadások idején kapcsolódott be a politikába, apja és bátyja is szenátor volt. A belga szenátus honlapja szerint a politikus több fontos minisztériumot is vezetett, 1981 és 1985 között az önálló parlamenttel, kormányzattal és közigazgatással rendelkező Belgiumi Francia Közösség elnöke, 1995-től 2012-ig a Szocialista Párt alelnöke volt, 1999-től 2014-ig szenátorként tevékenykedett. Emellett több brüsszeli városi hivatalt is betöltött.
A nevét viselő, máig hatályban lévő 1981-es úgynevezett Moureaux-törvény kriminalizálta a rasszista vagy xenofób indíttatású bűncselekményeket.
Mindennek ismeretében egyértelmű, hogy Moureaux nem egy marginális helyi vezető, hanem egy négy évtizedes politikai karrierrel bíró, országos szinten is igen befolyásos politikus.
Az egykori polgármester szerint őt ennek ellenére semmiféle felelősség nem terheli a kialakult helyzetért. Ezzel szemben Alain Destexhe jobbközép szenátor szerint Moureaux ámokfutása országos szinten is kulcsszerepet játszott a bevándorlás és családegyesítés feltételeinek lazításában, az állampolgársághoz jutás és a szavazati jog megszerzésének megkönnyítésében, mígnem ezek a területek szinte teljesen kicsúsztak az állam ellenőrzése alól.
A nehézipar leépülésével hagyományos bázisát egyre inkább elvesztő baloldal minden bizonnyal tudatosan a tömeges bevándorlás ösztönzésével kívánt új támogatókat szerezni, mint arra a magyar kormány több képviselője is utalt a bevándorlási válság kapcsán.
A bevándorlók szavazataiért cserébe a szocialista potentát szemet hunyt a Szaúd-Arábiából pénzelt szalafista imámok és prédikátorok működése felett, akik a hivatalosan működő mecsetek keretein kívül szabadon terjeszthették mérgező ideológiájukat az identitás, munka és életcél nélkül tengődő fiatalok között. Mindennaposakká váltak a nőket és zsidókat érő inzultusok, támadások.
Az egyre katasztrofálisabb állapotok ellen szót emelőket pedig Moureaux és a vele baráti viszonyt ápoló sajtó Destexhe szerint rutinszerűen rasszistának vagy iszlámellenesnek bélyegezte, valósággal terrorizálva az ellenvéleményt megfogalmazókat. A hatóságok hozzáállása ráadásul Moureaux távozását követően sem változott érdemben. Ezt bizonyítja, hogy a molenbeeki polgármesterként őt váltó Francoise Schepmans a párizsi támadások előtt egy hónappal megkapott egy nyolcvanfős részletes listát a dzsihadistákról, azonban tétlen maradt.
„Mit kellett volna tennem? Nem az én feladatom a potenciális terroristák felkutatása” – mondta később a The New York Times szerint. A történtekért tehát a szakmai mulasztásokat vétő szerveken túl komoly felelősség terheli az iszlám radikalizmus terjedése felett szemet hunyó, sőt szavazatok fejében azzal kiegyezni is hajlamos, közösségük iránt semmilyen felelősséget nem tanúsító politikusokat is. Eddig is lehetett tudni, hogy a baloldal sok esetben politikai megfontolások által vezérelve tevékenyen ösztönözte a tömeges bevándorlást (ezt 2013-ban Tony Blair korábbi brit miniszterelnök jobbkeze, Peter Mandelson egykori gazdasági miniszter is beismerte).
Napjainkban az Európát érő terrorveszély és bevándorlási hullám kettős nyomása kapcsán minden korábbinál nyilvánvalóbbá váltak az ilyen felelőtlen politikában rejlő beláthatatlan veszélyek, az egyre élesebb társadalmi feszültségek pedig nem a bevándorláspárti baloldal, hanem a szélsőjobboldali és rendszerellenes pártok malmára hajtják a vizet.
A szerző a Hungary Today portál szerkesztője
