Európa cselekvőképessége egyre szűkebb pályán mozog, ráadásul az átalakuló világgazdasági versenyben betöltött pozíciója is gyengül. Európa ma nem erős, pedig mi, magyarok, igencsak érdekeltek lennénk egy erős nemzetekre építő erős Európa meglétében.
Az európai problémák gyökere, hogy az elit elzárkózik az átlagpolgártól. Ez leginkább a tömeges illegális bevándorlás által előtérbe helyezett problémák kapcsán mutatkozik meg látványosan. E problémák négy területen okoznak súlyos feszültséget az európai közösségek körében: a gazdaságban, a társadalmi viszonyokban, a biztonság terén, valamint az egyes országok és a teljes Európai Unió belpolitikai életében.
A tömeges bevándorlásnak komoly gazdasági hatásai vannak. Távolabbról indítva, a kontinens gazdasága a 2008-as gazdasági krízis óta nem állt teljesen talpra, gondoljunk csak Dél-Európa végeláthatatlan gyengélkedésére. Az európai gazdaság ráadásul sebezhető: míg piacait több oldalról támadják (elég a német autóipart nemrég ért támadásra gondolni), az átalakuló világgazdasági versenyben is egyre nagyobb hátrányba kerül a kontinens. Európa az orosz szankciókkal is kárt okozott a gazdaságnak, a szankciók politikai hatása pedig kérdéses.
A lényeg, hogy 2008 óta nincs jó állapotban az európai gazdaság. A tömeges bevándorlás sem segített ezen a helyzeten, a lecsúszó középosztály pedig sokszor azzal szembesült, hogy a nála olcsóbb munkaerőt jelentő bevándorlók hamarabb jutnak munkához. Már persze azok, akik valóban dolgozni és integrálódni jöttek Európába. Az európai munkaerőpiac viszont egyfelől nem bír el ennyi embert, másfelől a bevándorló tömegeket sok esetben frusztrálttá tette, hogy az európai jólétért keményen meg kell dolgozni. A feketegazdaság több nyugati városban is virágkorát éli, míg az újabb és újabb érkezőkre a menedékkérelem elbírálásáig eurómilliókat költünk.
A frusztráció szelleme szép lassan kitör a palackból: ekkora mértékű bevándorlótömeget nem lehet integrálni. A korábbi integrációs próbálkozások legtöbbször csak ahhoz vezettek, hogy a migránsok a nagy európai városok bizonyos negyedeiben a mai napig elszigetelten élnek, tehát nincs is értelme igazán integrációról beszélni. Ebből a szempontból rendkívül álságos a balliberálisok azon állítása, mely szerint „nem kell azzal foglalkoznunk, mennyien jönnek, majd ráérünk kezelni a helyzetet, ha már mindenki itt van”. Fenntarthatatlan, hogy ha a világban ezentúl bárhol, bármilyen konfliktus kialakul, onnan mindenki tömegesen Európába akar majd jönni, lehetőleg ellenőrizetlenül. És néhányan még asszisztálnak is ehhez felelőtlen nyilatkozatokkal!
Mindez hihetetlen társadalmi feszültségekhez vezet már most is. És nem csak azért, mert a bevándorlók elszigeteltsége sok esetben biztonsági problémákat helyez előtérbe. Ez csak az érem egyik oldala. A kulturális különbségek legalább ennyire fontosak. Ebből a szempontból nem is annyira a bevándorlók száma releváns, hanem a kulturális-civilizációs ellentétek áthidalhatatlansága. A család intézményének hanyatlása és a kiábrándító demográfiai helyzet szintén aggodalomra adhat okot Európa-szerte. Nyugat és Kelet-Közép-Európa között ráadásul igen komoly szakadék húzódik az alapvető társadalmi viszonyokhoz való hozzáállás terén. A nyugatiak egyszerűen képtelenek elfogadni, hogy a kelet-közép-európai, kulturálisan jórészt homogén államok nincsenek felkészülve a társadalmak összetételének drámai változására. Nem elég tehát, hogy az egyes államokban társadalmi feszültségekhez vezet a tömeges bevándorlás, a kontinens megosztottsága is növekszik a bevándorlási hullámmal. Azzal pedig, hogy Nyugaton tömegével jelennek meg az olcsó munkaerőt jelentő migránsok, a kelet-közép-európaiak szabad munkavállalása is veszélybe kerülhet.
A másik veszélyeztetett vívmány Schengen. Nem csak gazdasági szempontból, a kontinens védelmi képessége szintén drámai helyzetben van. Jogállami és biztonsági szempontból elfogadhatatlan, hogy a menekültek önkényesen, sokszor erőszakosan megsértik több európai ország határát. Persze lehet azt mondani, hogy a bevándorlók – akikről sok esetben nem is állapítható meg, ténylegesen honnan származnak – nem felfegyverkezve érkeznek Európa határaihoz, tehát nincs terrorveszély. Ebben az esetben viszont éppen azzal nem számolunk, hogy a bevándorlás által előtérbe helyezett problémák frusztrációt okoznak. Aki pedig frusztrált, könnyen radikalizálható. Ebben rejlik az igazi terrorveszély Európára nézve! Azt is látjuk, hogy a tömeges kitoloncolások is biztonsági kihívást jelentenek. Nemrég Dániában szúrt le egy rendőrt egy bevándorló, miután megkapta a kiutasításról szóló döntést. De máshol is mindennaposak a sokszor elhallgatott atrocitások.
E problémák együttesen rányomják a bélyeget a kontinens országainak és magának az Európai Uniónak a belpolitikai klímájára. Európa-szerte erősödnek a szélsőségesen bevándorlásellenes pártok, mivel a vezető politikai alakultok – kevés kivételtől eltekintve, mint amilyen hazánk – képtelenek kezelni e problémákat. Egy átlagpolgár jogosan érezheti úgy, hogy Európa lelketlenül ellene dolgozik.
Egy kellően erős legitimációval bíró döntési centrum és az erős vezetés hiánya miatt Európa cselekvőképessége egyre szűkebb pályán mozog. Európa ma nem erős, pedig mi, magyarok igencsak érdekeltek lennénk egy erős nemzetekre építő erős Európa meglétében. Ideje lenne Nyugaton is háttérbe szorítani a parttalan ideológiai vitákat, és közösen dolgozni azért, hogy a következő évtized Európa megmentéséről, ne pedig bukásáról szóljon.
A szerző ügyvezető,
Nézőpont Intézet