A kormány kontra civilek vitában olyan vezetők is véleményt nyilvánítanak elítélő hangnemben, akik nagyon is tudják, hogy nem róluk van szó, mégis mondják a baloldali mantrát. Miről van szó? Miért baj, ha külföldről kapnak pénzt? Ezzel még önmagában nem lenne baj. Csak azzal az ideológiával és eszmei töltettel, amely áthatja a liberális világot, és globális viszonylatban mérgezi a politikát. Már olyan baloldali vélemények is szárnyra kaptak, hogy Soros György a magyar Széchenyi, miért kell bántani, ha a pénzével segít?
Éppen erről van szó, hogy Soros György nem képviselte mindig ezt az eszményt, amit az előbb méregnek neveztünk, nem véletlenül. A Nyitott Társadalom Alapítvány 1984-ben jött létre azzal a céllal, hogy segítse a szocializmusból a demokráciába való átmenetet. Mindannyiunk közös célja volt ez, és ráadásul ekkor még a nemzeti hagyományokat is támogatta a nevelési, oktatási intézményekben. Sok óvoda, iskola nyert a Soros-pályázatokon a nemzeti örökség, például a népi kismesterségek felélesztésére. Akkoriban recsegtek-ropogtak a szocialista rendszer eresztékei, itthon bemutatták az István, a király című rockoperát.
Ez az eszmény alapvetően megváltozott Soros Györgynél, mert jelenleg éppen ezt az érzést igyekszik elnyomni a globalizmus javára. Hazánkban is megfigyelhető ez a folyamat, hiszen a nagyszerű rockopera-szerzőpáros egyike a liberalizmus felé radikalizálódott. És megszületett e rockopera pamfletje is az Alföldi-féle feldolgozásban (2013), és míg az előző felemelt, ez a mélybe taszított. A Szent Korona itt kalitkaként jelent meg, István négykézláb araszolt Isten előtt a színpadon, ami azt akarta kifejezni, hogy a liberális szabadságeszménybe nem fér bele a keresztény érzület. Mindannyian liberálisok voltunk a rendszerváltás utáni szabadságvágy értelmében. De nem mindegy, hogy a mámor után merre indultunk. Mindannyian változtunk, hiszen a keresztény kultúra értelmében ez a dolgunk: „Újuljatok meg gondolkodásotokban!” – ez a jézusi üzenet. Nem mindegy azonban, milyen irányban változunk. Van, aki Európa és hazánk eredeti gyökeréhez tért vissza, a nemzeti, keresztény értékekhez. Van, aki a XX. század morál nélküli ideológiáját választotta.
Soros Györgynek is új eszméje támadt. Egyre mélyebbre süllyedt a liberalizmusba. Éppen a liberális humanizmussal van baj, azzal a nagy toleranciával, amely nélkülözi a morális kritériumokat. Az emberi jogokra való hivatkozás alá ma elképesztő dolgok tartoznak. A múlt században kezdődött, amikor a francia posztmodern filozófusok (Jean-Francois Lyotard, Michel Foucault) megtámadták az erkölcsös-erkölcstelen, a természetes-természetellenes fogalmát. A Bibliát pedig „nagy narráció” néven elvetették, mint ami nem érvényes többé. Mindez együtt haladt a testfelszabadító és feminista mozgalmakkal, amit ma a genderelméletekben láthatunk.
Azzal érveltek, hogy az „erkölcsös” és „természetes” olyan kategóriák, amelyek ideológián alapulnak, és csak előítéletek. Megjegyezzük: valóban a keresztény morál az alappillérük, és éppen itt van a szembenállás a liberális humanizmus és a jobboldali keresztény értékrend között. Azt mondták, hogy az egyes vágyak törvényen kívül helyezése önmagában nem igazolható, így a homoszexualitás sem lehet természetellenes. A heteroszexualitás nem erkölcsösebb és nem természetesebb, mint a homoszexualitás. Az addigi erről való gondolkodást elkezdték diszkriminációnak nevezni, majd később új fogalmat találtak ki, a „homofób” pejoratív megjelölést.
A jogrend változása jelzője az értékcserének. Nem véletlenül támadják a liberálisok az alaptörvényt, mert rögzíti, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetségén alapul. Ennek az ideológiának a következménye a házasság, a család. Ezzel áll szemben a plurális családmodell elfogadottá válása, amely egyenlővé teszi a házasságot az élettársi viszonnyal, illetve az azonos neműek egybekelésének elismerésével. A szabadság és az élet került szembe egymással az abortusz–gyerek–karrier vitában. Egyre nehezebb helyzetbe hozza a társadalmat, hogy az ember a szabadságot mint liberális eszményt választja az élet helyett.
Mi köze van ennek Soroshoz? Nagyon is sok, mert az emberi jogok, a szabadság kiterjesztése ma a hagyományos családmodellt is fenyegeti a Soros-pénzek által. Ebbe beletartozik jó hírünk rontása a világban, mert diszkriminációnak, antidemokratikusnak minősítenek olyan dolgokat, amelyek csak álhumanizmus, azaz morál nélküli eszmét tükröznek. Ez az „Isten nélkül is jók vagyunk” eszméje, mert például nem bántjuk meg a nőket azzal, hogy szüljék meg gyermekeiket, sem a homoszexuális embertársainkat azzal, hogy megtiltjuk nekik a házasságot. Ott tartunk, hogy Barack Obama egész elnöksége legnagyobb eredményének azt tartják, hogy létrejöttek a semleges neműek mellékhelyiségei Amerikában. Németországban pedig az etikai kódex legújabb ajánlata, hogy a vérfertőzés, azaz a vérrokonok közötti szexuális aktus joga is kerüljön be a kódexbe. A migránskérdés már a keresztek leszedésénél tart, nehogy megsértsük muzulmán embertársainkat. A folyamat nem áll meg, az emberi jogoknak, a liberális humanizmusnak ki tudja, hol a vége.
Nem kell csodálkozni azon, hogy miért éppen az etikai kódexbe kerül be ilyen szentségtörés. Az etikai kódexek – kevés kivételtől eltekintve – hazánkban is liberális szelleműek, különösen a szociális munkára vonatkozó, amely magát globális definíciónak mondja. Hemzsegnek benne az emberi jogokra való hivatkozások, a negatív diszkrimináció, mint a nemi azonosság, a szexuális irányultság iránti előítéletesség elkerülése. Viszont sehol nem találhatók bennük a lelkiismeret, a jog és erkölcs szavak, mint például a sokat támadott pedagógus etikai kódexben.
Több fronton is folyik tehát az eszmék harca a civil vitában. Mindegyik az emberi jogok – másként: a liberális álhumanizmus – eszméjére mutat, amely szemben áll a keresztény eszmeiséggel, amelyet a kormány felvállalt. Ezt az eszmeiséget aknázza alá néhány civil szervezet az Amerikából kapott Soros-pénzekkel. A komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentő ellenőrizetlen migránstömegek hajóit is az álhumanizmus szele röpíti Európába. A globalizmus–nemzetállamiság, emberi jogok/liberális humanizmus–keresztény morál áll egymással szemben e csatákban.
A szerző filozófus