Fiatalabb koromban én is emésztettem magam ilyesmikkel, mígnem sok év töprengés, tanulás után eljutottam e töredelmes vallomáshoz: a gazdaság kérdései jó ideje nem érdekelnek. A 90-es évek elején ugyanis rájöttem a megoldásra, a kapitalizálódó, vagyis lelkileg is tőkésedő európai kultúra pőre civilizációvá aszott.
A kezdettől fölsőbb rendű, szellemi, „égi” kérdéseket alárendelte az érdeknek, a pénznek, a „földnek”. A vallási világból lebocsátkozott Gazdaságkorba.
A szellemet rögtön üldözni kezdte, híveit irtani, lásd: vallásháborúk, fölvilágosodás, bolsevizmus, nácizmus stb. Egyáltalán nem véletlen, sőt látványosan jellemző, hogy Európa zöme pogány lett. Szemlátomást ezért képtelen ellenállni a mostani muzulmán rohamnak.
Leírható a helyzet úgy is, hogy a homo europicus szellemileg, erkölcsileg, sőt amiért ily magasan hordta az orrát, értelmileg is fölmorzsolódott, elsötétült. Mielőtt félreértene, a következők nem sértések, hanem társadalomtudományi alapfogalmak: Barbi lett, konzumidióta, magyarán fogyasztói hülye. Rengeteget tanul, de háromig sem képes elszámolni, és abban sem biztos, hogy fiú-e vagy lány. A szó szoros értelmében. És minderre büszke.
Sajnálatosan természetes, hogy amint elvesztette Istenbe vetett hitét, hajdan csodálatos művészete is odalett, hiszen a művészet mindenkor istentisztelet volt. Ezt feledve hagyta, hogy a szépség őrült zsarnokok és/vagy művészetpiaci kofák által gyártott izmusok martaléka legyen. Szerénytelenségem bőven foglalkozott e kérdésbozóttal Mi a helyzet – Gazdaságkor titkai című könyvében.
Aztán rájöttem, hogy civilizációnk motorja a kamat. Az Ószövetség zsidók közti ügyletekben tiltotta, Jézus a tilalmat kiterjesztette mindenkire (Lk 6. 34-35), a reformáció megengedte. A Római Katolikus Egyház sosem mondott igent a kamatszedésre, de új törvénykönyve (1983) bevett dologként szabályozza…
A kamatos kamat a személytelen démont, a pénzt energiaszívó és önnövelő automatává tette. A 600 év előtti firenzei gazdagok zöme naná, hogy ma is az. Csak az hiányzik a névsorból, aki nem akart gazdag maradni: például elzüllött, kihalt. A többség maradt. Közben azóta keletkeztek apróbb találmányok: például az ismeretlen méretű Rothschild-vagyon 1812 óta alapítványban lappang. Nehogy részeges örökösök…
Az Antikrisztus eszméjét szinte mindenki elfogadta, s aki nem, az sem igen mer szólni ellene. Minderről az Antikrisztus és mi című könyvemben eleget írtam. Azóta nincs új ötletem, ezért nem is érdekelnek igazán az idevágó ó-eszmék. Az ökológiai viták sem, csak kérődzni tudnék a régieken…
Kenneth Boulding már sok éve megírta, hogy elvileg lehetetlen összebékíteni a gazdaság gyarapodási kényszerét a környezet, a vizek, az esőerdők, az élőlények oltalmazásával: „Aki azt hiszi, hogy egy zárt rendszerben – például a Földön – bármi korlátlanul növekedhet, az vagy őrült, vagy közgazdász.” A versenygazdaságról: „A Föld űrhajó utasai azon versengenek, hogy ki tud többet és gyorsabban elpusztítani a közös készletekből.” Mellesleg sok mindenre rájött ezzel kapcsolatban Kari Polányi is vagy hetven éve. Sőt, Mandeville doktor A méhek meséjében: 1705-ben!
Az euro-amerikai szakemberek mindezt világosan látják, de hallgatnak, mert azt is tudják, hogy megszólalásuk a mefisztói alku fölmondását jelentené.
A szerző író
