Magyarország sokat köszönhet a hazánkban élő német nemzetiségű embereknek, akik évszázadokon át hozzájárultak Magyarország fejlődéséhez. Január 19. a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja. Az emléknapról 2012-ben döntött az Országgyűlés. Arra emlékezünk, hogy a második világháború után tömegesen fosztották meg jogaiktól és vagyonuktól a német nemzetiségű magyarokat, és a kollektív bűnösség nevében kitelepítették őket szülőhazájukból. A kitelepítésekről sok évtizedig nem lehetett beszélni, de máig tabutéma a jogfosztásról döntők felelőssége is.
„[…] saját magyar nemzeti kötelezettségünk, hogy most végre a német lakosságot kitelepítsük, […] tehát történelmi feladatunk” – fogalmazott a negyvenes évek közepén egy kormányülésen Nagy Imre. Belügyminiszterként a Minisztertanács 1945. december 22-i ülésén terjesztette elő a németek kitelepítési alaprendelet-tervezetét, amihez szervesen hozzátartozott az 1946. január 4-i keltezésű, általa szignált végrehajtási utasítás.
A két dokumentum kimondta többek között, hogy „Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza”. A rendelet szerint az „áttelepülésre” kötelezett személyeknek minden ingatlan és ingó vagyonát zár alá vették, sőt nyilvánosan listázták háztartások és családok szerint azok nevét, akiknek menniük kellett.
A rendelet nem tett különbséget ártatlan és felelős között: a kollektív bűnösség elvét érvényesítette a magyarországi németekkel szemben. A helyszínen a kijelölt járási biztosok saját belátásuk és kedvük szerint hoztak döntést arról, hogy valakit köteleznek-e a kitelepülésre vagy sem. A Nagy Imre által előterjesztett jogszabály egyes adatok szerint legkevesebb 185 ezer magyarországi német kifosztásáért és deportálásáért felelős. Közel kétszázezer embert származása és neve alapján hurcoltatott meg, és mindezt a demokráciára hivatkozva.
Ahogy 1946-ban a Szabad Nép című kommunista pártlap is idézte Nagy Imre szombathelyi beszédét: „A svábság kitelepítésével a demokrácia erősödik.” Ha tabuk nélkül tudunk beszélni a XX. század eseményeiről és politikusairól, jó néhány hibától megóvhatjuk magunkat a jelenben. Nagy Imre tiszteletet érdemel azért, hogy 1956-ban a forradalmárok mellé állt. Kiállásáért életével kellett fizetnie.
Ugyanakkor nem lehet tabusítani korábbi tevékenységét, melyek között kitörölhetetlenül ott van a svábok kitelepítése. Fontos a valóságot látni, és a készen elénk rakott értelmezési séma helyett árnyalt képet kapni a XX. század politikusairól. Az egyoldalú fekete-fehér gondolkodás ugyanis könnyen tabusítja a narratívájába nem illeszkedő történelmi tényeket.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz–KDNP)