Mostanság, amikor az álhírek, magyarán a légből kapott hazugságok a világpolitika fókuszába kerültek, és lopakodó cenzurális törvényeket hoznak ellenük, nem érdektelen, ha e módszerek tanulékony meghonosítási kísérleteivel találkozunk. Ráadásul címlapsztoriként, az ismert médiapiaci fejleményeket követően a balliberális nyomtatott média „vezérhajójában”, a Népszavában. A célpont igazi nagyvad: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
A konteót (összeesküvés-elméletet) és a jellemgyilkosságot organikusan egyesítő álhírgyártás e hazai gyöngyszeme szinte minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyet a XXI. századi – fősodratú és melléksodratú – amorális médiagyakorlat az utóbbi években kiizzadt magából. Már a felcím megadja a hangot: Nem lesz államfő: az Emmi vezetőjének sértettsége állhat a Klik-elnök leváltása mögött. Majd a harsogó cím: Áder húga Balog áldozata?
A konteó eposzi kelléke, hogy egymástól különálló, egyenként akár valós elemeket szervez önkényesen olyan, koherensnek tetsző elméletbe, amelynek már köze nincs a valósághoz, viszont a fogékony lelkek számára roppant „valószínű”. Régebben az ilyesmit aljas szándékú manipulációnak (vagy semlegesebben: népbutításnak) mondtuk volna. Vegyük azt a példát, hogy rendelkezésre áll egy tehén, amelynek egyik napról a másikra elapad a teje; és van a szomszédban egy szúrós szemű asszony is, akit nem kedvelünk – kérdés: bizonyítja-e a szemmel verés megtörténtét, hogy a tej kétségkívül elapadt? Ennek megítéléséhez nem elegendők a különálló tények (tehén, elapadás, szomszédasszony) – az is szükséges, hogy higgyünk a boszorkányok létezésében.
A Népszava című, a volt MSZP-pénztárnok által feltőkésített radikális baloldali napilap számára ez a hit szemlátomást nem gond. Szerintük ilyenek a fideszesek: kicsinyesek, bosszúállók, egymást is nyírják, ha vélt vagy valós sérelem éri őket. Hinni kell boszorkány voltukban, és mindjárt egyszerűbb és megmagyarázhatóbb lesz a világ, ahol érthetetlen módon nem a magyar szocialisták és csatolmányaik vannak hatalmon.
„Sokkal inkább politikai, semmint szakmai háttere lehet az állami iskolafenntartó vezetőcseréjének” – fogalmazza meg a vádat tételesen is a fejléce szerint szociáldemokrata lap. Fontos a feltételes mód, miként a főcímben is a kérdőjel: bajosabb legyen a karaktergyilkossági kísérletért, a rágalmazásért perelni az újságot. „Lapunk értesülései szerint Pölöskei Gáborné elnök – aki Áder János köztársasági elnök húga is – távozása mögött Balog Zoltán miniszter áll, aki Pölöskeinén »vezeti le« csalódottságát, amiért a Fidesz elnöksége és Orbán Viktor nem őt, hanem Ádert támogatja a köztársasági elnöki posztra” – bontja ki a konteót a Népszava.
Semmi gond, ha mindezt egy publicisztikában, személyes véleményként fejti ki a szerző: elhelyezzük a megfelelő polcra és kész. Ám ez egy hír, sőt vezető hír! A „lapunk értesülései szerint” labilis formula, az orgánum hitelességére támaszkodik, ám a több forrásból való megerősítés vagy a konkrét forrás megnevezésének szakmai kívánalma alól nem mentesít. Akár ki is találhatták, az ujjukból is szophatták.
Mint ahogy szerény véleményem szerint így is történt. Rendelkezésre álltak a konteó egymástól független elemei: Áder Jánost a Fidesz-elnökség újrajelölte; korábban Balog Zoltán is szóba került államfőjelöltként; Ádernek húga van; Áder húga Balognak dolgozott; Pölöskei Gáborné a jövőben Varga Mihálynak dolgozik helyettes államtitkárként. Még az sem igaz, hogy elapadt a tej, csupán egy másik haszonállatot kell vizsgálni.
A szakmai szempontok mellőzését a Népszava nem képes meggyőzően bizonyítani. Pölöskeiné válságmenedzselésre kapott megbízást az Emmitől, a konszolidációs feladatot (az adóssághalmaz felszámolását) sikeresen teljesítette, és erről a Népszava sem mondhat mást, hiszen akkor összeomlana a viktimológiai teória, miszerint a politikus asszony áldozat, Balog miniszter pedig kicsinyes bosszúból áldozatokat szed. Ráadásul az államfő húga „minden kormányzati elvárásnak megfelelve vezényelte le” a hadműveletet. A Népszava könnyedén átlép a válságkezelő és a „békebeli” menedzselő periódus különböző voltán, és az Emmiből való „kiűzetésről” beszél. „Lapunk ugyanakkor Pölöskeiné köreit jól ismerő forrásból úgy értesült, a vezetőcserének sokkal inkább politikai, semmint szakmai háttere van” – maszatol ismét, később „informátorunkra” hivatkozva.
Tények és bizonyítékok ismét sehol, viszont sikerül mellékesen, a sorok között magát a „megvédett” hölgyet is hírbe hozni, hogy talán ő maga vagy a közvetlen környezete szivárogtat. Ezek már infernális mélységek. Az állítólagos klebelsberges informátorra kenve lehet verbalizálni, hogy a kiűzetés voltaképpen „nem más, mint Balog Zoltán, az Emmit vezető miniszter »bosszúja«, ami a kormánypártok köztársaságielnök-jelöltjével – a megfelelő személy kiválasztásával – kapcsolatos vitára vezethető vissza”.
Még mindig semmi konkrétum: a Népszava többek között az azóta megszűnt Népszabadságra hivatkozik, az pedig talányos fideszes körökre, hogy Orbán Viktor (abban az időben, amikor úgy tűnt, Áder nem vállal újabb ciklust) Balogot látná szívesen az államfői székben. Felidézik továbbá, hogy „egyesek szerint” Orbán júniusban a futball Európa-bajnokságra is azért vitte Balogot, hogy bemutassa a nemzetközi politikai és gazdasági elit néhány szereplőjének („szokja a légkört”), és felkészülhessen az új megbízatásra. (Nem pedig azért, mert az Emmi egyebek között a sportot is felügyeli.) Erről a közismerten hiteles 444.hu írt „miniszterelnökségi forrásokra” hivatkozva – nyilván ott dolgoznak az „egyesek”. Az anonim források mellett az egyetlen nevesített épp Balog decemberi tévényilatkozata, midőn arról beszél, hogy már egyeztetett Orbánnal az államfőjelölésről.
A jelölésről (mint Áder leköszönése esetén szükséges forgatókönyvről), nem többről. És még azelőtt, hogy Áder döntött volna az újrázásról. A Fidesz-elnökség karácsony előtti dobogókői megbeszélésén a miniszterelnök ennek szellemében már Ádert, és nem a potenciális „beugrójelöltet” terjesztette elő. Az elnökség egyhangúlag támogatta a javaslatot, beleértve (bár erről az „egyesek” által informált Népszava mélyen hallgat) Balog Zoltánt is, aki a Fidesz elnökségi ülésein állandó meghívottként jelen van, és ugyancsak Áderre voksolt…
Összegezzük: egyetlen konkrét forrás nélkül, hitelrontó módon rágalmazzák a kormány egyik legtöbbet dolgozó, becsületére kényes miniszterét. Egy olyan embert (mellékesen a reformáció emlékévében), akinek református lelkészként szakmája az erkölcs, és távol kell állnia tőle minden személyes bosszúállásnak. Még az sem állna jól neki, ha perelne az ártatlansága bizonyításáért. A „bosszúra” bizonyíték semmi, csupán hasra ütéses hírbehozás, álhírgyártás az egész – a német és amerikai cenzúrabizottság bízvást lecsaphatna rá. A politikai haszon pedig bal felől nyilvánvaló: éket verni Áder és Balog közé, megpróbálva leválasztani őket Orbánról. A kormányfő hadd legyen magányos: még a lelki atyjára se számíthasson.
A vezérhajó elsütötte Auróra típusú ágyúját: kezdhetjük sejteni, mire számíthatunk a hosszú kampányban.