Semmilyen hatása nem lesz az európai döntéshozatalra a magyarországi kvótanépszavazásnak – hangoztatják az uniós vezetők, többek között Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. De ki hiszi ezt el nekik azután, hogy a közelmúltban nem egyszer lehettünk tanúi az EU-s tisztségviselők teljes pálfordulásának? A közösségi politikusok olyan könnyedséggel vetkőzték le magukról korábbi ideológiájukat, mint ahogy ezt a magyarországi ellenzéktől már számtalanszor láthattuk; csakhogy tőlük azért mást vártunk volna.
A teljes hátraarc politikájára a legjobb példa Werner Faymann. A volt osztrák kancellár előbb a nácikhoz hasonlította Orbán Viktort a határt védő politikája miatt, majd pedig kerítés építésébe kezdett. Az osztrákok becsületére válik, hogy a szociáldemokrata politikus azóta lemondásra kényszerült. Utódja pedig teljesen más hangot ütött meg Magyarországgal kapcsolatban, július végén Budapestre látogatott, később pedig úgy fogalmazott, hogy támogatni kell hazánkat.
A bécsi történetnél már csak az kirívóbb, ahogy folyik a maszatolás az EU-ban, ahogy takargatják a kettős mérce lólábát. Amikor Christian Wigand, az Európai Bizottság szóvivője a Calais-nál épült kerítésre azt mondja, hogy az nem is ugyanolyan, mint a magyaroké, az ember legszívesebben nevetne, de persze nem lehet, mert igen komoly dolgokról van szó. Aki nem értené, hogy mi a különbség a két szögesdrót között: a franciák a britekkel közösen a migránsok érdekében járnak el, amikor megpróbálják megakadályozni őket abban, hogy a La Manche csatornán keresztül átjussanak a szigetországba. Pont.
Épp a héten értesültünk arról a brit bevándorlási miniszter bejelentéséből, hogy még ebben a hónapban megkezdik a francia oldalon az alagútnál egy négyméteres betonfal építését, mert az előző megoldás nem vált be. Kíváncsiságból rákerestem a The Telegraph című lap holnapján, hogy erről esetleg nem jutott-e eszükbe véletlenül a vasfüggöny. A Keletet a Nyugattól a hidegháború alatt elválasztó zárat még véletlenül sem említik, pedig tavaly nyáron a magyar határvédelemről pont ez ugrott be nekik. Némi Donald Trump-ozás található a brit lap oldalán – a mexikói határra tervezett fallal összefüggésben.
A magyar kormányra uniós szinten össztűz zúdult, miután tavaly nyáron döntött róla: a déli határszakaszt egy négy méter magas kerítéssel lezárja. Azóta viszont kiderült, hogy a franciák mellett a svédek, az osztrákok, a lettek, a szlovénok, a bolgárok és a norvégok is valahogy így képzelik el az országok védelmét. Ahogy ez ügyben fordult a kocka néhány hónap alatt, könnyen előfordulhat, hogy az emberek véleményének a kikérésében is változnak majd a most kőkeménynek tűnő álláspontok, és egyre több országban fognak referendumot tartani a migrációs politikáról. Ha az Európai Unió az, aminek mondja magát, akkor ennek így kell lennie.
Ha Magyarországon az emberek többsége elutasítja Brüsszel migránspolitikáját, arra az unió vezetőinek is kell választ adniuk. Két lehetőségük lenne: kitartanak eddigi politikájuk mellett, és mindenféle zavaros okfejtések mentén folytatják az elképzeléseik kivitelezését, de ez esetben le nem moshatják magukról, hogy antidemokratikusan működnek. A másik út, hogy figyelembe veszik az emberek akaratát, ami egyet jelentene a bukásukkal. Kíváncsian várom, hogy adott esetben például Angela Merkel német kancellárt, aki nyíltan kifogásolta a kerítésépítés mellett a népszavazást is, melyik utat választja.
Úgy tűnik, hogy a migránsválság okozta zavaros helyzetben a magyar kormányfő már megint jó lóra tett. Ez pedig rossz hír a hazai ellenzéknek is, hiszen egy sikeres referendum tovább fogja erodálni az amúgy sem túl hiteles arcukat.
A kerítés építését, amely már harmadik szakaszánál tart, nem támogatták, a határvédelmet pedig, akárcsak a referendumra való felkészülést, gyűlöletkampánynak titulálták. Már az is kínos így utólag – ahogy a védelem ügye egyre elfogadottabbá válik –, hogy Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke még performance-ot is tartott tiltakozásképpen a Fidesz székháza előtt, ahol egy dróthálót feszíttetett ki. Ha a népszavazást is rehabilitálják más uniós országokban, az orkánként söpörné el az ellenzék „színe-javát”.