A jelek szerint kezdenek rádöbbenni az ellenzéki pártok, hogy jövőre két választás is lesz, ennek megfelelően az elmúlt hetekben megkezdődött a már jól ismert casting és osztozkodás a balliberális oldalon. Mindehhez az kellett, hogy – az ellenzéki pártokat utcahosszal megelőzve – Orbán Viktor felkérje Tarlós Istvánt főpolgármester-jelöltnek. E lépéssel komoly előnybe került a Fidesz–KDNP az ellenzékkel szemben, mely még az európai parlamenti választásra sem dolgozta ki a stratégiáját, nemhogy a jövő őszi önkormányzati megméretésre.
Elképzelések és vízió híján nem maradt más, mint ismét a személyi kérdésekről és az indulás mikéntjéről szóló komikus vita megnyitása. Az MSZP-ben szemmel láthatóan valami megfordult, és ráébredtek arra, hogy a Puzsér-féle botránypolitikusokkal, illetve többször megbukott, más pártból érkező ejtőernyősökkel semmi értelme nekifutni a választásnak, mert az ismét egy komoly pofont adna az így is válságban lévő pártnak. Ezért dobták be a már nyár óta tervezett előválasztás ötletét és állították kész tények elé a többi pártot az általuk kialakított menetrenddel.
A szocialisták elképzelései szerint a jövő évi főpolgármester-választásra egy olyan előválasztáson kellene kiválasztani az ellenzéki jelöltet, amelyre a szavazók már december 27-től egészen január 23-ig tudnának regisztrálni.
Külön érdekesség a regisztráció kapcsán, hogy az előválasztásra jelentkezőknek alá kell írniuk egy adatkezelési hozzájárulást és egy értéknyilatkozatot is, amihez személyes megjelenés is szükséges. Mindez azt eredményezi, hogy várhatóan azoknak a pártoknak a szavazótábora fog majd nagy arányban regisztrálni, amelyeknek a legnagyobb és legaktívabb a szavazótáboruk. Ez a balliberális oldalon egyértelműen az MSZP és a Demokratikus Koalíció.
Mivel Puzsér Róbert és a többi jelölt mögött nem áll komolyan vehető és nagy szervezeti hálójú párt, így ők eleve versenyhátrányból indulnak egy ilyen regisztrációs rendszerben. Tovább nehezíti a pártháttérrel nem rendelkező jelöltek helyzetét, hogy kétezer ajánlást kell összegyűjteniük. Egy ilyen előválasztási rendszerrel tehát el tudná érni azt az MSZP, hogy annak ellenére legyen Horváth Csaba az ellenzék főpolgármester-jelöltje, hogy népszerűtlenebb például Puzsér Róbertnál.
Így hosszú évek után a szocialistáknak ismét lehetőségük lesz arra, hogy saját főpolgármester-jelöltet állítsanak, ráadásul az előválasztási szisztémának köszönhetően az ő jelöltjük maradhat állva jövő ősszel. Így érthető módon maga Puzsér is úgy nyilatkozott, hogy azért nem venne részt egy előválasztásban, mert annak szerinte semmi értelme.
Kérdéses az is, hogy a többi párt, illetve az egyéb, magukat függetlennek nevező jelöltek belemennek-e egy ilyen, világosan a szocialistáknak kedvező előválasztási folyamatba. Tovább színezi a történetet, hogy az előválasztás lebonyolításával kapcsolatban sem értenek egyet a pártok.
A Liberálisok például egy kétfordulós előválasztás lebonyolítását szorgalmazzák. Reményeik szerint a baloldal az első fordulóban kiválasztja a saját jelöltjét, a második fordulóban pedig már „a teljes demokrata ellenzék összes jelöltje” megméreti magát.
Így egy évvel az önkormányzati választások előtt még az sem világos, hogy milyen felállásban indulnak a pártok a választásokon.
További bizonytalanságot okozhat köztük, hogy magának az előválasztásnak sincsen hagyománya Magyarországon, sőt a világon szinte sehol sem alkalmaznak ilyen előszűrést a pártok között. Az előválasztások kizárólag a pártokon belül zajlanak le, mint például az Egyesült Államokban vagy Franciaországban. Magyarországon ezzel szemben teljesen eltérő támogatottságú és szervezeti hálózatú pártok jelöltjei csapnának össze egy ilyen előválasztási folyamatban, így nem az egyes jelöltek népszerűsége a döntő, hanem a jelölő szervezetek mozgósítási képessége.
Szintén az előválasztás ellen szól, hogy a várható alacsony részvétel miatt az eredmény legitimitása is megkérdőjelezhető lesz. Már a regisztráció során látható lesz, hogy mennyien kívánnak részt venni az előválasztási folyamatban, az alacsony létszám pedig újabb konfliktusok kirobbanását eredményezi majd. Szinte borítékolható, hogy Gyurcsány Ferencék és a többi, előválasztást nem támogató politikai csoport azonnal elkezdik támadni az MSZP-t, és elkezdődik az áprilisi országgyűlési választási kampányhoz hasonló üzengetés.
Azzal még az ellenzéki térfélen is tisztában vannak, hogy Puzsér Róbert feltűnése már önmagában egy válságtünet. A botrányos és hangos megszólalásairól elhíresült megmondóembernek nincs városvezetési tapasztalata, elképzelései is csupán néhány gondolatból állnak. Az, hogy jelen pillanatban mégis ő a legesélyesebb ellenzéki főpolgármester-jelölt, annak a jele, hogy az ellenzéki pártok már ott sem képesek kitermelni a kormánypártok megfelelő ellenfelét, ahol a legerősebb a pozíciójuk.
Az ellenzéki pártok válságából és utánpótláshiányából fakadóan a jelenlegi felhozatalból botrányos stílusa és gyenge kvalitásai ellenére Puzsér tűnik a legesélyesebbnek. Nem véletlen, hogy míg az ellenzék egyik fele (MSZP–DK–Párbeszéd) előválasztáson döntene a megfelelő főpolgármester-jelöltről, addig a másik fele (LMP–Jobbik) inkább arra hajlik, hogy Puzsér mögé állna be. Természetesen még sok idő van az önkormányzati választásig, ráadásul eddig csupán egy kutatás készült Puzsér kapcsán az Idea Intézetnek köszönhetően (eszerint a fővárosiak 66 százaléka véli úgy, hogy Puzsér alkalmatlan jelölt), ezért még sok minden változhat ezen a téren.
Sokkal aktuálisabb kérdés jelen pillanatban az európai parlamenti választás. Az MSZP itt taktikai hibát követett el, hiszen ismét összeállt a kimutathatatlan támogatottságú Párbeszéddel. Vélhetően az önkormányzati választás kapcsán kötött alkuk miatt kényszerült erre a szocialista párt, amelynek következtében az egykor több millió szavazóval bíró exkormánypárt várhatóan csupán egyetlenegy képviselőt tud majd delegálni az Európai Parlamentbe.
Tovább ront az MSZP helyzetén, hogy mivel az előválasztással ellentétben nincs regisztráció, és a szocialista aktivistákon kívül mások is részt vesznek a voksoláson, a sokkal aktívabb szavazótáború Demokratikus Koalíció megelőzheti őket.
Emlékezetes, hogy 2014-ben annak ellenére volt alig egy százalékpontnyi különbség a két párt között az EP-választáson, hogy akkor még a Gyurcsány-féle formáció támogatottsága a kutatások szerint jóval a parlamenti bejutási küszöb alatt állt. Így az EP-választáson az MSZP-n kívül egyik meghatározó balliberális párt sem érdekelt a közös indulásban; az elmúlt időszakban ezt Gyurcsány Ferenc is egyértelművé tette, ő sem szeretne sem közös EP-listát és listavezetőt sem.
Miközben a balliberális pártok legalább már az indulás mikéntjéről és a lehetséges jelöltek személyéről elkezdték a vitát, addig a Jobbik még meg sem nyilvánult ezekben a kérdésekben. A pártszakadások sorozatán átesett párt történetének legnagyobb válságát éli, a Mi Hazánk erősödése pedig további szavazók átvándorlását hozhatja magával.
A legfrissebb közvélemény-kutatásokban már két százalékot is elérő új formáció versenyelőnyét tovább növeli, hogy lényegében az összes olyan exjobbikos politikus átment már hozzájuk, akik országosan is ismertek és népszerűek. Így várhatóan ismeretlen arcokat tesznek majd mind az EP-választás, mind az önkormányzati választás kampányában a plakátokra.
Ha pedig az identitását vesztett Jobbik Budapesten nem állít önálló jelöltet vagy beáll a balliberális oldal valamelyik protezsáltja mögé, akkor végérvényesen elveszíti középpárt jellegét, és belesüllyed a kis pártok mocsarába. Szemmel láthatóan a párt vezetése nem ura a helyzetnek, lényegében a totális szétesést igyekeznek megakadályozni, így már semmi erejük nincsen a választási stratégiák megalkotására. Nem segít ezen a helyzeten, hogy a hírek szerint további Jobbik körüli zűrös ügyek látnak hamarosan napvilágot, emellett újabb tagok és országgyűlési képviselők távozása várható.
A szerző politológus
