Még hogy nincs nincs baloldali program! Itt a varázsprojekt: az EU által erőszakolt kötelező betelepítési migránskvóta feltétlen, harcos támogatása. Képviselőik az Európai Parlamentben egységesen megszavazták, hogy aki elutasítja az úgymond menekültek kötelező befogadását, arra méltó büntetést szabhassanak ki. Így saját hazájuk megfenyítése mellett is kiálltak. Mindezzel bizonyították: ha a proletár internacionalizmus úgy kívánja, könnyedén átlépik nemzeti – helyesebben nemzetietlen – korlátaikat.
Hasonló a helyzet összefogásfronton is. Ha egyszer ilyen stréber egységben tudnak fellépni saját országuk és lakossága megbüntetéséért, akkor ki beszélhet itt még balliberális összefogás-deficitről? Kell ennél nagyobb együttműködési készség, mint hogy mindegyik baloldali maradványpárt egy húron pendüljön a bevándorlók kötelező betelepítése mellett? Nem is védekeznek túl meggyőzően a hazaárulási vádak ellen – ami felér egy beismeréssel. De miért is mentegetőznének, amikor az internacionalista munkásmozgalomban ez nem szégyen, hanem kötelesség, sőt dicsőség. Ha saját hazájukat is bármikor képesek feljelenteni, a megbüntetését megszavazni, maximálisan kiérdemlik a hazafias érzelmű többség ellenszenvét. Mindenesetre a hazaárulás eddig nem szerepelt semmilyen párt programpontjai között.
Persze most újból azt mondják: ők nem is akarnak kötelező betelepítést, s Brüsszel sem ezt szeretné elérni. Azzal is megint jönnek, rágalmaznak: a gaz Orbán-kormány valójában az uniós tagságunkról tart népszavazást, mert ki akarja vezetni az országot az EU-ból. Így ők a voksolás szabotálására való felszólítás révén az embereket csak rá akarják ébreszteni az érdekeikre. Csakhogy mire föl tartozna hozzá uniós tagságunkhoz, az európaisághoz a teljes alávetés, a bevándorlók korlátlan beengedése? Nem erre, hanem a nemzeti érdekek fokozott európai érvényesítésére szavaztunk 2003-ban. Márpedig ha nem lenne érvényes a referendum, mert nem mennének el elegendően szavazni, az azt jelentené, hogy Brüsszel szabad kezet kaphatna annyi bevándorló betelepítéséhez, amennyi neki és az unió központjában egyre otthonosabban mozgó, bizottságokba bekvártélyozódó és ott jogosulatlanul ukázokat osztó Soros Györgynek tetszik.
Ennek a diktatórikus szándéknak játszik alá az álbaloldal, amikor azt hajtogatja, hogy ha egyszer beléptünk az EU-ba, akkor már Brüsszel minden – esetleg ostoba – tervének alá kell vetnünk magunkat. Ebben is tökéletes a nézetazonosság a liberóbalos blokkban: Molnár Gyula ugyanazt a szöveget nyomja, amit Szanyi Tibor vagy Fodor Gábor. De akkor miben áll az MSZP hangoztatott megújulása? Hisz még a kádárista időkhöz képest is visszalépnek. Ismert: Kádár János sem mindenben vetette alá magát a moszkvai főelvtársak akaratának. Amikor magas rangú szovjet delegáció érkezett, megtiltotta, hogy elvigyék őket a nagycsarnokba. Tudta: ha meglátnák az árubőséget az SZKP-s nacsalnyikok, még több javunkat vonnák el. A mai magyar baloldal Kádártól is balszélebbre áll. Ők fel lettek volna háborodva, amiért az MSZMP főtitkára el akarja titkolni a valóságot a nagyfőnökség elől. Feljelentették volna Kádárt a moszkvai vezetésnél. Hát nem szégyellik magukat Molnár Gyuláék, hogy a mindenkori internacionalista utasítási központhoz való szolgalelkűségben felülmúlják a dicstelen elődöket? A jelek szerint nem is Horn Gyulát, hanem a Kádár megpuccsolásáért Moszkvában hiába kilincselő Biszku Bélát tekintik követendő példaképüknek.
Mindennek a megkoronázásaként az október 2-i népszavazás idején Szabad Európa-napot rendeznének, az egykori nyugati rádióra való emlékezésképpen. Sokakat felháborított, hogy az utódpárt vezetőinek van képük arra a legendás adóra hivatkozni, amelynek hallgatásáért elődeik börtönbe záratták az embereket. Pedig lehet, hogy ebben is csak leleplezték magukat. És valójában arról van szó, hogy nosztalgiáznának, s egy kis jobboldalaprítással fel akarják eleveníteni a daliás időket, amikor a Nyugat-majmoló, Európa-mániás, reakciós polgári konzervatív elemekkel szemben rendőrhatóságilag el lehetett járni. Mindezzel pedig deklarálnák: amennyiben hatalomra kerülnének – elődeikhez hasonlóan –, drasztikusan fellépnének azok ellen, akik olyannyira ragaszkodnak a szabad Európa eszményéhez, hogy elmennek szavazni a kötelező betelepítési kvóta ellen. Nem járhatnak sikerrel a megtorpedózásban: a felmérések szerint az emberek nagy többsége nem a szervilizmust elváró, hanem a nemzetek döntési szabadságát, szuverenitását tiszteletben tartó unióban hisz.
Egy valóban szabad Európában.