Érdekes vagy még inkább különleges a magyar nyelv. Anyanyelvünk építőelemeinek évszázadok alatt formálódott, rendkívül összetett és árnyalt jelentéstartalma kifinomult gondolkodásmódról és kifejezőkészségről tanúskodik más nemzetek képviselői számára is.
George Bernard Shaw például, miután behatóan tanulmányozta a magyar nyelvet, egy rádióinterjújában arról vallott, sajnálja, hogy életművét nem magyarul írhatta meg. Bár ez a sokszínűség, részletgazdagság a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, de sokszor kétértelműségre is lehetőséget ad. Nyelvünk ezen tulajdonsága arra is alkalmas, hogy árnyalja, sőt elrejtse a beszélő igazi szándékát, megtévesztve vele akár komoly nyelvművelőket is.
Szóval érdekes és egyben titokzatos is nyelvünk, főként ha operatív szempontok alapján vizsgáljuk az egyes kifejezéseket, fogalmi rendszereket. Ráadásul a szövegkörnyezet mellett az is eleve elrendeli a szóhasználatot, hogy éppen milyen történelmi helyzetben alkalmazzuk. Ugyanaz a kifejezés mást jelenthet békében vagy éppen háborús viszonyok között. Háború. Sok vitára ad alapot ez az egyetlen szó is.
A köznyelvi értelmezésben a háború egyenlő a katonai harci cselekményekkel, a látványos tüzérségi tűzzel vagy a gyalogsági rohammal. Ugyanakkor a hírszerző szemével nézve – és ez objektív tény – a háború egy sokkal összetettebb élethelyzetet rajzol. Nemcsak azért, mert hivatalosan már akkor is háborúról kell beszélnünk, ha annak még csak az előkészítő szakaszánál tartunk, a politikai konfliktus éleződésénél, az erő- és terepviszonyok felmérésénél vagy a rendelkezésre álló eszközrendszer számbavételénél.
A titkosszolgálatok között folyó háború fogalma még árnyaltabb, hisz az operatív világban az összecsapások töredéke látszódik, miközben annak hatása vagy pusztító ereje átvitt értelemben vetekedhet egy jól irányzott tüzérségi össztűzzel. Az operatív játszmák hatékonysága – amelyek leginkább szolgálatok közötti összecsapásokban testesülnek meg – egyenes arányban van azok mélységével.
Érthetőbben ez azt jelenti, hogy egy-egy akció sikerét még inkább növeli, ha el tudom rejteni annak valódi célját, vagyis ha érvényesíteni tudom a konspiráció szabályait. Normál esetben ami nem látszik, az valószínűleg nincs is. Az operatív háború esetében a láthatatlan felfedése lesz a győzelem lényege. A klasszikus háborús konfliktusok az egyik vagy másik fél győzelmével, illetve vereségével véget érnek. A titkos világok harca folyamatos, és sokszor úgy tűnik, hogy nem is a győzelemre törekszenek, hanem a folytonosság a cél, az elérhető legnagyobb befolyási háló kiépítése.
Itt álljunk meg egy pillanatra! Napjaink titkos háborúja nem csupán a titkosszolgálatok között folyik. Már vannak olyan nem kormányzati szervezetek – töltsenek be bármilyen hétköznapi funkciót –, amelyek operatív módszereket alkalmazva léteznek, és a felszínen csak ritkán érzékelhető kettős célt szolgálnak.
A téma nem új ebben a rovatban, de a speciális tartalom jobb érthetősége miatt újabb nyelvészkedő fejezetet kell nyitnunk. Egész pontosan az ellenfél és ellenség fogalmát kell tisztázni egy olyan viszonyrendszerben, amikor annak politikai értéke és biztonsági kihívása új helyzetet teremt.
Ismételten a köznyelvre hivatkozva az ellenség kifejezést azokra használjuk – főként háborúban –, akik szembenálló félként, ellenséges szándékkal fegyveres támadást intéznek ellenünk. Az ellenfél fogalma ugyanakkor egy finomabb árnyalat, és akit megnevezünk vele – például az üzleti világban a konkurenciát –, annak fizikai megsemmisítését nem, legfeljebb a tönkretételét célozzuk saját egyéni/üzleti érdekünkben.
A sokszor a végsőkig kiélezett operatív, a mélyben folyó háborúban viszont ezen fogalmak is átalakulnak, sőt ami a leginkább meglepő, hogy helyet cserélnek. A titkosszolgálatok összecsapásában, ha néhol mégoly kíméletlen is, létezik a hallgatólagos tisztelet a másik iránt, hisz mindenki csak a dolgát végzi saját országa védelmében. Ezért egymást ellenfeleknek tartják, olyan leküzdendő erőnek, szervezeteknek, operatív tiszteknek, akiknek a feladat nem „személyes ügy”. Mindez munka, kihívás, persze azzal a meggyőződéssel, hogy az igazságot és saját nemzetük érdekeit szolgálják.
Mindebből következik, hogy az ellenségkép nem releváns a szembenállók megjelölésére. Az ellenség fogalma az operatív világban a belső árulóval egyenlő. Egyszerűen azért, mert mindazok, akik a biztonságot és a védelmet azzal veszélyeztetik, hogy idegen hatalom érdekeit szolgálják bármilyen oknál fogva, ellenségei az adott társadalomnak, az ott élő embereknek. Aki a másik oldalról érkezik, és megmutatva magát harcol: ellenfél. Aki a saját sorainkban megbújva segíti a támadókat: ellenség.
Az ellenfél tette, bár nem üdvös, de megbocsátható. Ráadásul ebben a háborúban kevésbé a nyers erő, mintsem a logika és stratégiai készség a döntő. Ugyanakkor az operatív élethelyzetben felfedett ellenség cselekedete – indítékától függetlenül – olyan főbűn, melyet nem lehet méltányolni, hanem a legsúlyosabb büntetés egyikét érdemli az elkövető.
Mert nincs jóhiszemű árulás. Csak árulás van, olyan ellenséges cselekedet, amely a többség érdekei ellen hat és egy nemzet biztonságát kockáztatja. Mindenkinek, aki az ellenfél által felkínált lehetőséggel él, mert anyagi javakat remél, politikai céljai vannak az új helyzettel vagy egyszerűen meggondolatlan kalandvágyó, számolnia kell azzal, hogy nem csupán a rossz oldalt választotta, hanem hazaáruló is egyben.
A belső ellenség olyan kategória, amely főként azért elfogadhatatlan és minden eszközzel üldözendő, mert sokáig láthatatlan. A hatalom megszerzése egy dolog. Annak megtartása az igazi kihívás a már a hatalmat gyakorlók szempontjából. Ellenségekkel behálózott politikai struktúrák csak átmeneti ideig képesek megtartani a pozíciójukat.
A legnagyobb felelősségek egyike tehát az ellenségek kiszűrése. Mert az ellenfél látható, ergo tiszta lappal játszik és ebből következően támadásai védhetők. Az ellenség – leginkább egyéni – érdekei viszont belülről rágják szét a társadalom meglévő struktúráit, elősegítve akár akaratlanul is az ellenfél győzelmét.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.