A honfoglalás tulajdonképpen pozitív töltetű szó. Angolul talán a conquest, ami az elfoglalást, a meghódítást jelenti, az egyenlő értelmű kifejezés. Akik megérkeznek a honfoglaláskor, azok boldogok, hogy egy új, jobb hazát teremtettek. Persze azok, akik előtte ott éltek, és akiket kiüldöznek vagy leigáznak, minden valószínűség szerint más szempontból ítélik meg a történéseket. Azt, hogy most egy modern kori népvándorlás, vagy az ázsiaiak és afrikaiak európai honfoglalása zajlik, lehetetlen megítélni. De hogy nem egy tradicionális menekültválságról beszélünk, az egészen bizonyos. Mint ahogy az is: a most megindult folyamat semmiképpen sem pozitív az európaiakra nézve.
Sajnálatos, és bizonyos mértékben reménytelen, hogy döntésképtelen emberek vezetik az Európai Unió országait. Ellentétben a kormányfők reményével, a jelenlegi migránstömegek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A többség, sok millió muzulmán és más potenciális bevándorló még csomagolni sem kezdett. De a család már szedi össze a családi ezüstöt, hogy pénzzé tegyék az Európába vezető út finanszírozására.Az európai kormányfők rendkívüli ülésén az egyik magyar javaslatra az osztrák kancellár megjegyezte: ha csak kerítéssel tudjuk a migránsokat megfékezni, akkor inkább eresszék mindegyiket át. Rendben. Hová küldjék őket? Németországba, amely rövid időn belül bezárja kapuját? Ausztriába, ahol a tömegek majd megrekednek, ha nem mehetnek Németországba, és ahol a kancellár szociáldemokrata pártját a migrációval kapcsolatban tanúsított magatartása miatt elsöpri a népharag? Vagy azokba az országokba, amelyek már most sem kívánnak újabb menekülteket befogadni? Ez a fajta felelőtlen politikai gondolkodás nemcsak obszcén, de a mindannyiunk által ismert Európa végét jelentheti.
A liberalizmus és a racionalitás nem két egymást kizáró koncepció. A gondolkodó, aggódó ember sokat tehet kevésbé szerencsés embertársai életminőségének javításáért anélkül, hogy saját egzisztenciáját veszélyeztetné. Akik nem hajlandók erélyesen fellépni a migráció kérdésében, azok valószínűleg nem értik meg a probléma nagyságát. Akármelyik adott pillanatban tíz-húsz országban folyik háború, polgárháború, forradalom, genocídium, és sok más szörnyű tevékenység. Milliók kívánnak békésebb helyekre vándorolni. A bolygó népességének körülbelül nyolcvan százaléka nagyon rossz, néha rettenetes körülmények között él. Akármely pillanatban tízmilliók állnak készen arra, hogy hazájukat elhagyva a jobb életet ígérő Európa felé vegyék útjukat. Ez tény, nem riogatás. Valahol, valakinek meg kell állítani ezt a potenciális áradatot, még mielőtt az teljesen elönti Európát.
Az irányvonalat megjelölő politikusok azt sem értik, hogy a bevándorlók egy része, nagy része, csak a szociális juttatásokat kívánja élvezni. Egy másik része pedig ugyan szeretne dolgozni, de semmilyen kvalifikációja nincs, hogy betöltse azokat az állásokat, amelyeket a német munkaadók az alacsony fizetések miatt képtelenek voltak kelet- és dél-európai munkaerővel betölteni, és amelyeket még a Németországba betelepülő török migránsok sem kívánnak elfoglalni.
A migrációs vita hevében többen megjegyezték, hogy a multikulturális társadalom halott. Ez egyáltalán nem így van. A multikulturális társadalom él és virul az Egyesült Államokban, és még néhány helyen, ahol az effajta társadalomnak hagyománya van, ahol a népesség elfogadja a társadalom színességét, és ahol a bevándorlók képesek és hajlandók asszimilálódni a többségi nemzetbe, megtartván saját kulturális, szociális, kulináris és más hagyományaikat. Jelen helyzetben minden indikátor azt mutatja, hogy Európában a muzulmán migránsokkal kapcsolatban erre esély sincs. Miért nincs? Franciaországban nagy arab muzulmán, míg Németországban komoly számú muzulmán török kisebbség létezik. Nem szükséges szociológusnak, elég újságolvasónak lenni jelenlegi helyzetük megítélésével kapcsolatban. Mindkét helyen világossá vált, hogy a muzulmán közösség nem kíván és/vagy nem tud beilleszkedni az ottani társadalomba. Sok esetben „politikai korrektség” és egyes politikusok szavazatvásárlási kísérlete megakadályozza, hogy az illetékesek a valóságról tudomást vegyenek, de mindkét országban a tömeges beilleszkedési kísérlet felér egy totális fiaskóval. Nem állítom, hogy ez csak a bevándorlók magatartása miatt van így, de ebben az esetben a tényt inkább megállapítani, mint elemezni kellene. A látható kudarc, a francia nagyvárosok elővárosaiban égő autók, a német migránsszállásokat robbantgató hazaiak és az integrálódás teljes hiánya elegendő figyelmeztetés Európának.
A lázító félrebeszélés közben a migránsok valós és vélt jogairól is érdemes lenne egy pár szót váltani. A politikai menekülteknek joguk van a hazájukhoz közel eső országban ideiglenes politikai menedékjogot kapni. Tehát ideiglenes, és a hazája mellett lévő országban. A többieknek semmilyen joguk nincs arra, hogy egy másik országban nemkívánatos vendégek legyenek. Tudom, sokan nem szeretik a valóságot, mert mindenki azt gondolja, sokkal több „jár neki”, mint amit a nemzetközi egyezmények biztosítanak. Tehát a bevándorlók nagy része jogtalanul hatol be Európába.
Európa erőforrásai végesek. Már Németország is jelezte, hogy egy bizonyos számon felül képtelen befogadni újabb bevándorlókat. Lassan azt a téves gondolat is megcáfolják, amit a betöltetlen német munkahelyekről terjesztenek. A bevándorlók kis százalékának vannak meg azok a kvalifikációi, amelyek e munkahelyek betöltéséhez szükségesek. Az afgán felnőtt lakosság kétharmadának csak nyolc általánosa, vagy annál kevesebb iskolai éve van. Hasonló számokat kapunk, ha megvizsgáljuk a többi útirányból érkező migránsokat is. Milyen állásokat fognak ők betölteni? Mennyibe kerül az eltartásuk? Az elmúlt héten George Soros pénzügyi szakember javasolta, hogy minden migránsra 17 000 eurót kellene költeni. Ez a javaslat akkor életszerű, ha Soros úr állja a számlát. Valaki tényleg életszerűnek gondolja, hogy amíg a magyar vidéken magyar cigányok, és más szegény emberek százezrei várnak a jobb életre és állami segítségre, a magyar állam bangladesi bevándorlók európai beilleszkedését fogja finanszírozni?
Szót sem ejtettem még azokról a tényezőkről, amelyeket a migráció megállításának proponensei már sokszor megfogalmaztak. Kulturális különbségek, vallási különbségek, terrorveszély, és más megfontolandó érvek. Minden ködösítés ellenére a tény megmarad: a muzulmán vallás nem egy befogadó közeg. A hívők szívesen befogadnak mindenkit a saját vallásukba, de ha lehetőségük akad, a lehető legkeményebben és legerőszakosabban lépnek fel azok ellen, akik nem Allahban, hanem egy másik Istenben hisznek. Ez rossz hír a keresztény és zsidó Európának. A fokozódó terrorveszély evidens. Amikor Európa, a kereszténység, és a modern idők ellenségei a többi migránssal együtt lépnek Európa földjére, a kontinens fölöslegesen kezd meg egy olyan folyamatot, amely saját identitásának felszámolásához vezethet.
Sokan, sokszor, sok helyen megjegyezték, hogy egy nagy civilizációt nem lehet kívülről elpusztítani. A trójai faló megérkezett. Ha az európai civilizáció ellenségei, azok, akik nem hajlandók elfogadni egy ezeréves civilizáció hagyományait és minimális értékeit, beengedést nyernek Európába, akkor hosszú távon nem kell aggódni az európai civilizáció külső ellenségtől való megsemmisülésétől. Megoldja ezt Európa belülről saját maga is.
A szerző amerikai–magyar üzletember, ügyvéd