Még a legendás kisgazda elnökhöz fűződik a veretes felszólítás, amivel ellenzéki képviselőként, parlamenti felszólalásai során gyakran zárta a mondókáját egy-egy miniszternek, miniszterelnöknek címezve. Jellegzetes hanghordozásával rögzült a köztudatban: Monnyjon le! Hasonlóan megmosolyogtató Vona Gábor pártelnöknek Orbán Viktor miniszterelnökhöz intézett, már-már monomániásan ismételt felszólítása a lemondásra. Sőt legutóbb, egyre többeknek visszatetsző stílusban hagyta figyelmen kívül az Országgyűlés és a miniszterelnöki tisztség méltóságát, összetévesztve a szellemességet a szemtelenséggel.
Pedig egy kormányzati szerepre készülő, vagy legalábbis arra ácsingózó politikustól joggal lenne elvárható, hogy a nekik minden mindegy „demokratikus ellenzéki” ballib pártok ordenáré stílusát elvetve, kulturált módon fejtse ki esetleges eltérő, kritikai álláspontját. Különösen akkor, amikor hazánk a nemzeti függetlenségért vívja élet-halál harcát. Ilyenkor a minimum, hogy egy magát a magyar nemzet szuverenitása iránt elkötelezett pártként definiáló alakulat vezetője ne támadja, hanem támogassa ebben a küzdelemben azt a kormányt és annak miniszterelnökét, amely ebben a harcban milliók elismerését és tiszteletét vívta ki szerte Európában.
Vona azonban afféle MSZP–DK–Együtt–PM–LMP-stílusban ágál, élcelődik, jópofizik a parlamentben, és fürdik a bolsi típusú képviselők elégedett nyihorászásában. Kicsit nagy az arca már az elnök úrnak, pedig még nem tett le semmit a társadalom asztalára. Választási győzelemről, miniszterelnökségről álmodozik, de nagyon megszeppenne, ha netán kormányrúdhoz kerülne. Hamar kiderülne, hogy nagy a mellény, a túltengő magabiztosságnak nincs semmi alapja és nem jelent semmi előrelépést az ország határainak védelmében, ha a jelenleg rendőrségi állományba tartozó határvadászokat határőrségnek keresztelnék vissza.
Vona Gábor már azt is kijelentette, hogy lemond a pártelnöki posztról, ha 2018-ban nem nyerik meg a választást. Akkor már akár ma is lemondhatna, mert egészen biztos, hogy 2018-ban nem kerül a Jobbik kormányra. Még akkor sem, ha netán összefeküdnének – az egyébként megvetett – liberális álbaloldallal. De akár lemond Vona, akár marad, nem kockáztat semmit sem. Újra őt választanák meg elnöknek, hiszen a szóba jöhető elnökaspiránsokat már idejében eltávolította, amúgy demokratikusan, a pártvezetés környékéről is.
Ma háború van Európában. Háború az európai népek és nemzetek ellen. Hazánk léte került veszélybe és a megmentését csak egy stabil, erős állam biztosíthatja, ezért nagyon veszélyes ennek az erőnek a meggondolatlan gyengítése. Nem akármilyen erejű hatalom tört Európára, Magyarországra, amellyel szemben élet-halál harcot kell vívni, és a tűzzel való játék ilyenkor kicsinyes politikai vitákat generálni – írja Eva Maria Barki, az ízig-vérig magyar bécsi ügyvéd a nemzeti radikálisokhoz címzett üzenetében. Sokan azonban nem képesek, vagy nem akarják felismerni ezt a vészhelyzetet. Nem képesek felismerni, mert elvakítja őket egyéni ambíciójuk, ami felülír minden józan értékrendet, így a hazaszeretetet is. Mások nem akarják felismerni, mert számukra a magyar haza elvesztése semmit sem jelent, sőt…
Az úgynevezett nemzeti radikálisok pedig többnyire sértett, csalódott egykori közszereplők, akik megkeseredtek a sikertelenségükben, vagy egyszerűen csak a rendszerváltás vesztesének érzik magukat és ezt az életérzésüket igyekeznek kivetíteni az egész társadalomra. Azt mondják, hogy nem pártokban, hanem nemzetben gondolkodnak és utálják a pártpolitikát. A pártok ördögtől valók és mindegyik kormány lop, csal, hazudik és visszaél a hatalommal, akár Gyurcsánynak, akár Orbánnak hívják a miniszterelnököt. Csak a „nemzet” döntsön az ország sorsáról. Úgy vannak, mint a legendás futballedző, aki a következő bonmot-t találta mondani: „A bajnokságban jó néhány lesgólt kaptunk, de mi egy lesgólt sem rúgtunk.”
A népszavazás eredményeként a kormány az alaptörvény módosítását, kiegészítését kezdeményezte az Országgyűlésnek, amelynek értelmében a parlament hozzájárulása nélkül nem lehet külföldi bevándorlókat, migránsokat, menekülteket csoportosan Magyarországra betelepíteni. Az MSZP–DK–Együtt–PM már jelezte, hogy nem ért egyet a javaslattal, „természetesen” az úgynevezett európai megoldás hiányában. A Jobbik készen áll egyeztetni a javaslatról és támogatna egy általa felvetett törvénytervezetet. Itt van tehát egy újabb lehetőség Vona Gábornak és pártjának, hogy bizonyítsa a magyar haza, a magyar nemzet iránti elkötelezettségét, és az ország idegenekkel való elözönöltetésének megakadályozását ne a miniszterelnök távozásának sürgetésére használja fel, hanem a haza védelmére.
A szerző nyugalmazott ügyvéd