Július 17-én történelmi kézfogás volt Budapesten. Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu miniszterelnökök fogtak kezet magyar földön, a rendszerváltás óta első alkalommal. A megdöbbenés, az értetlenség, a jóleső büszkeség és persze a spekulációk végtelen sora kísérte ezt a gesztust.
Szó sincs itt rutinról, szokványos találkozásról. Hiszen a nemzetközi helyzet olyan irányba halad, amelyre speciális válaszokat kell adni. Izrael mindig is sajátos környezetben élt. Nehezen lehetett modellezni, hogy a szomszédaival folytatott alkudozás vagy gyakori véres összecsapások jellemzik-e politikai koncepcióját. Egy azonban bizonyos, a védelem életformává vált a helyileg Közel-Keleten lévő, de magát Európához soroló országban.
Ebben az esetben a védelem kifejezés más értelmet nyer, mint ahogy azt mi a mindennapokban használjuk. Nem egyszerűen passzív működés, azaz a törvények betartatása, hanem aktív, néha már-már agresszív megkövetelése. Próbáljon valaki csak úgy belépni Izrael földjére gyalog, busszal, esetleg repülővel! Ugyanez igaz arra az esetre is, ha onnan távozni akar. Az éberség az izraeli embernek nem elvont fogalom, hanem folytonos figyelem a szokatlan, a váratlan körülmény elemzésére. Ne lehessen sikeres egy gépkocsival tömegbe hajtani vagy egy öngyilkos merénylő akciója.
A házak ajtaján nincsen névtábla. Egy ismeretlen idegen felbukkanása az adott lakókörnyezetben nem marad észrevétlen. Az iskolai oktatásban tantárgy az önvédelem, és nem csupán fizikai értelemben, hanem az életmód biztonságát mint módszert tanulják. Miért is lényeges hát a magyar–izraeli miniszterelnökök találkozója? Mert a vendég pontosan tudja, mi a biztonság fogalomköre, a vendéglátója pedig próbálja megértetni saját országának polgáraival mindezt. Senki nem gondol arra, hogy Magyarország Izraelhez hasonló környezetben élne.
De a politika lényege a stratégia, amelynek a pillanatnyi látvány és cselekvések előtt kell járnia. Ráadásul a politika művészete az időzítés. Természetes, hogy kormányfők találkozása számtalan témát és érdeket hordozhat. Nyilván így volt ez a témánkul választott, történelminek titulált néhány napos találkozón is.
Az izraeli miniszterelnök a visegrádi négyek kormányfőinek esedékes találkozójára is hivatalos volt. Izraelnek a leglényegesebb tétel a biztonság stratégiai koncepciója. Nem vitatható módon fontos az üzlet, a gazdasági kapcsolatok, a Magyarországon élő, arányaiban jelentős számú zsidó vallású emberek élethelyzete, politikai adottságai is. Mindezt 2015 óta fölülírja Európa állapota és végtelen biztonsági kitettsége, amely a Közel-Keletről nézve, az ottani védelmi szisztémát gyakorló szemnek katasztrofális.
Az izraeli fél tájékozódott olyanoktól – visegrádi négyek –, akik nem a brüsszeli kottából játszanak. Miért? Mert Európa sorsa alapvetően határozza meg a világ jövőjét, rövid távon Izrael biztonságát is. Miért most? Mert talán még nem késő visszafordítani irreverzibilisnek tűnő folyamatokat Európa inváziójában.
A diplomáciában hosszúnak minősülő itt tartózkodás legfontosabb jellemzője az aggódás, és nem a máskor jellemző kioktatás megjelenítése volt. A zsidó nemzet, Izrael vezetője aggódik Európa meggondolatlan bevándorláspolitikája miatt, amelynek következményei már most is érzékelhetők a nyugati nagyvárosokban. Párizsban erősödik az antiszemitizmus, zsidók lakta városrészek cserélnek gazdát. Az elüldözött izraeliták helyét muszlimok veszik át. Napi szinten van jelen az utcai atrocitás a zsidó emberek kárára. S a dolog természetéből adódóan a kialakult helyzet csak rosszabb lesz a jövőben.
A zsidó vallás nemzeti vallás, felvenni nem lehet, csak bele lehet születni anyai ágon. Bár a világ számos pontján élnek zsidó vallást gyakorlók, de a nemzeti jellegét mégis megőrzi. Más vallást bárki bárhol felvehet, ha ez a szándéka. Úgy tűnik, Izrael miniszterelnöke kötelességének érzi, hogy a zsidók élethelyzetét figyelemmel kísérje. Titkosszolgálati szemmel azonban nem tűnik elégséges magyarázatnak, hogy Izrael miért olyan aktív Európa sorsát illetően.
Ahelyett, hogy elégedetten tudomásul venné, hogy az országára nehezedő iszlám nyomás immáron megoszlik Izrael és Európa között. Netanjahu miniszterelnök pontosan tudja, hogy ami Európában zajlik, az még nem vallási kérdés. Nem keresztény–iszlám vagy keresztény–zsidó kontra iszlám összecsapás ez. A törésvonal Európán belül van. Egyfelől a multikultúra hívei, másrészt a nemzetállamokat megtartani akarók között.
De ezentúl gazdasági erőterek harca is, egy olyan pozícióépítés, amely új alapokra kívánja helyezni a korábban létrehozott befolyási struktúrákat. Ugyanis Izrael biztonsági garanciája az úgynevezett támadólagos védelem. Fontos a már említett éberség az országon belül, de az igazi stratégiai védelem lényege messze túlmutat Izrael határain. Az elmúlt évtizedekben a zsidóság tudatosan és szisztematikusan építette ki hálózatát a világ lényeges pontjain, és hozott létre pozíciókat, amelyek elsődleges célja volt az ott élő zsidó emberek boldogulásának elősegítése.
Nyilvánvaló, hogy ez a fajta hálózatépítés nem volt híján az ellenséges érzéseknek, és bizony sokszor a pozitív diszkrimináció jegyeit is magán hordozta. Vagyis ártott a többség érdekeinek. De Izrael szempontjából ez jelentette a stratégiai védelmet.
Ez került veszélybe azzal, hogy a meglévő hálózataik értékrendje és megítélése változik, mert megjelent egy másik, erőszakosabb, egyértelműen a pénz istenét piedesztálra állító újabb hálózat, amelyet Soros-hálózatnak hívunk. Formálisan liberálisnak tűnik, de nem az eszmeiség, hanem a gazdasági érdek dominál tetteiben. Sok aktivistát megtévesztettek azzal, hogy a liberalizmus eszméjét tűzték zászlajukra a Soros NGO-k.
Mára azonban két dolog világossá vált: az egyik a félelem, hogy a Soros-féle NGO-hálózatok agresszív viselkedése, türelmetlen stratégiája és lelepleződése ellenszenvet vált ki a zsidósággal szemben. Másrészt tönkreteszi a hetven év alatt kiépített pozíciókat egy bizonytalan és kezelhetetlen helyzetet hátrahagyva. Nyilván sok minden lehet egy kézfogás árnyékában. De a magyar és izraeli miniszterelnök között jelez egy közös fellépést a nemkívánatos NGO-k világával szemben.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.
