Véleményt nyilvánított végre az Alkotmánybíróság (AB) a menekültek áttelepítéséről szóló uniós kvótahatározat ügyében. A várakozási idő hosszú volt, az eredmény egyelőre részleges, a múlt szerdán hozott AB-határozatról ugyanakkor elmondható, hogy rendkívül fontos epizód a magyar alkotmánybíráskodás alakulásában, fejlődésében.
A döntés lényege egyszerűen szólva az: megfelelő indítvány alapján a bírói testület dönthet arról, hogy az unióval közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, Magyarország szuverenitását, illetve a történeti alkotmányon alapuló önazonosságát. Az AB azonban a jogok sérelméről egyelőre nem döntött, habár a megfelelő indítvány az asztalán van – Székely László ombudsman éppen egy éve kérte fel a bírákat az Európai Tanács 1601. számú határozatának vizsgálatával az alaptörvény értelmezésére.
Az uniós dokumentum – amely a közös hatáskörgyakorlás termékének minősíthető – még 2015 szeptemberében rendelkezett úgy: az EU más tagállamaiba kell áthelyezni 120 ezer olyan külföldi személyt, akik eredetileg Olaszországban és Görögországban nyújtották be menedékkérelmüket, de ügyükben a döntést még nem hozták meg. Székely László indítványa szerint tisztázni kellene, jogosult volt-e egyáltalán az unió tanácsa, hogy többségi szavazással a tagállamokat és a migránsokat egyaránt kötelező határozatot fogadjon el. Amennyiben ugyanis az EU szinte tetszés szerint intézkedhet, kérdésessé vélik a tagállamok szuverenitása és a menedékkérők emberi joga.
Volt már rá példa a történelemben, hogy egyes államok tömegesen helyezték át emberek különféle csoportjait más országokba. Az ENSZ és az Európai Unió alapvető okmányai azóta tilalmazzák az ilyen cselekedeteket, a magyar alaptörvény pedig éppen emiatt iktatta be a hazai jogrendszerbe a csoportos, kollektív kiutasítás tilalmát. Ennek megsértése egyébként felvethetné a közreműködő államok – a küldők és a befogadók – nemzetközi felelősségét is.
Az Alkotmánybíróság múlt szerdán végül is úgy döntött: a joga, a hatásköre meglenne ahhoz, hogy a konkrétumokról is határozzon, de ezt most nem teszi meg. Az egy hete még tizenegy tagú AB így alapvetően mindössze saját lehetőségeiről hozott döntést. A testület létszáma egyébként időközben megnőtt, december elsején bekapcsolódott az ügyek elintézésébe a november 22-én megválasztott négy új alkotmánybíró. Az ombudsman beadványának második felét bizonyára már az ő részvételükkel vizsgálja meg a testület. A múlt szerdai, részleges AB-döntés – amelyhez egyébként egy különvélemény és öt párhuzamos indoklás is csatlakozik – mindehhez kiváló alapot szolgáltat. A határozat ugyanis rögzítette azt az elvet, hogy a közös hatáskörgyakorlás nem csorbíthatja Magyarország szuverenitását és nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével. Hozzátették: tisztelni kell az emberi méltóságot és a többi alapvető jogot is.
Az eltérő álláspontot is megfogalmazó különvélemény és a döntéssel egyébként egyetértő, de más érveket felsorakoztató öt párhuzamos indoklás több helyütt felvetette, hogy bizony az egy évvel ezelőtti indítványról teljes egészében határoznia kellett volna a testületnek. Figyelemre méltó az is: erőteljesebb okfejtést vártak volna el arról, hogy a történeti alkotmány miképpen alapozza meg nemzeti önazonosságunkat. Sőt, olvasható olyan vélekedés is, amely szerint nem kell feltétel nélkül importálni külföldi alkotmánybíróságok jogi megfogalmazásait, kategóriáit.
Mindehhez összességében az tehető hozzá, hogy az AB nyilván várja az Európai Bíróság határozatát, amely véleményt formál majd a Magyarország által Luxembourgban megindított kvótaperben. A tagállamok és az unió kapcsolatrendszere, s benne a hazai Alkotmánybíróság szerepköre mindezek nyomán nyilvánvalóan újabb szakaszához érkezik.