Két hét sem telt azóta, hogy Anthony Kennedy, az amerikai legfelső bíróság tagja bejelentette visszavonulását, Donald Trump elnök Brett Kavanaugh személyében már meg is nevezte az utódnak szánt bírót. Az 53 éves, ízig-vérig washingtoni Kavanaugh kinevezése a szenátus későbbi megerősítésétől függ, amelyre azonban a novemberi félidős választások előtt még biztosan meglévő republikánus többség mellett méltán lehet számítani.
Progresszív és konzervatív körök egyaránt azt jósolják, hogy az új bíró kinevezése sorsfordító korszakváltozást hozhat az alkotmányossági kontrollt ellátó, kilenctagú amerikai legfelső bíróság gyakorlatában. Mit is érdemes tudni az új kinevezettről, és miben érhető tetten ez a konzervatív fordulatot ígérő korszakváltás?
Brett Kavanaugh egész eddigi életét szinte kizárólag Washingtonban, illetve annak vonzáskörzetében töltötte, és ennek megfelelően igen jól ismert a fővárosi politikai körökben. Az 1990-es évek elején, azt követően, hogy éppen elődjének, Kennedy bírónak végzett fogalmazói munkát, lényegében a szövetségi politika világába ugrott fejest.
A Clinton-kormányzat és család kétes ügyeit vizsgáló ügyész, Kenneth Star csapatához csatlakozott, 1998-ban nagyrészt ő készítette elő Bill Clinton elnök közjogi felelősségre vonását. Kavanaugh emellett az akkor még texasi kormányzó ifjabbik George W. Bush jogi ügyeit is segítette, illetve később tevékenyen vette ki a részét a demokrata elnökjelölttel, Al Gore-ral szembeni, úgynevezett véget nem érő elnökválasztás bíróság előtti csatáiban.
Ezt követően a győztes Bush elnök mellett dolgozott a Fehér Ház jogi részlegén, majd pedig innen nyert kinevezést a washingtoni szövetségi fellebbviteli bírósághoz. Leginkább a szövetségi bíróságon töltött több mint egy évtizednyi ítélkezési munkája, különösen pedig az annak során megfogalmazott különvéleményei árulkodnak arról, hogy milyen felfogást is követhet majd a legfelső bíróság tagjaként, és melyek azok a közvélemény szemében is fontos kérdések, amelyekben Anthony Kennedyhez képest minden bizonnyal eltérő álláspontot foglal el.
Az egyik legelső ilyen terület az abortusz lehetőségének jogként való elismerése. A tavaly indult Garza versus Hargan-ügy kérdése az volt, hogy a bevándorlási hivatal őrizetében lévő várandós tinédzsernek alkotmányos joga-e kérelmezni az abortuszt. Az e kérelmet jóváhagyó bírósági döntéstől Brett Kavanaugh fontos különvéleményben határolódott el, amelyből ráadásul az tűnik ki, hogy Kavanaugh még az amerikai állampolgárok számára sem ismerné el ezt a jogot. Ez az álláspont ugyanakkor szemben áll a legfelső bíróság progresszív korszakában elfogadott, majd pedig a 90-es évek elején többek között Kennedy bíró szavazatával fenntartott, mindmáig irányadó felfogástól.
Emellett Kavanaugh markáns kritikai álláspontot fogalmaz meg a liberális demokraták által felkarolt „adminisztratív állam” és ezzel együtt a szövetségi hivatalok túlhatalmával szemben, amelyeket túlburjánzónak és csekély hatékonyságúnak tart. Álláspontja szerint ezek a hivatalok sértik a hatalmi ágak elválasztásának, illetve a demokratikus elszámoltathatóságnak az elvét.
A még Franklin D. Roosevelt elnök New Deal programjában megszületett szövetségi hivatalok folyamatos gyarapodása és erősödése régóta szálka a tagállamok szuverén jogai felett őrködő konzervatívok szemében, ugyanakkor Kennedy bíró a döntéseiben nem tette le a garast egyértelműen a konzervatív álláspont mellett.
Szintén markáns különbség tapintható ki aközött, ahogyan a két bíró a büntető igazságszolgáltatást szemléli. Míg Kennedy bíró számos alkalommal a liberális kollégáihoz csatlakozott olyan kérdésekben, amelyek a terroristatevékenységgel gyanúsítható személyek őrizetét, a halálbüntetés alkalmazási feltételeinek lazítását vagy a rendőrség bizonyítékszerzési módszereit illetik, addig Kavanaugh ezekben a kérdésben rendre a szigorúbb álláspontot képviselte ítélkezése során.
Végül, de nem utolsósorban Kennedy bíró saját maga írta azokat a kizárólag liberális bírák által támogatott döntéseket, amelyek az elmúlt pár évben Amerika-szerte kikövezték az utat az azonos nemű párok házassághoz fűződő jogának elismeréséhez. Kavanaugh eddigi döntései ezzel szemben arról árulkodnak, hogy ő egészen máshogy látja a jogegyenlőség alkotmányjogi jelentését.
De miért is lehet mindennek korszakváltozást előidéző jelentősége? A válasz a bíróság jelenlegi összetételében és hatalmi viszonyaiban keresendő. Az utóbbi mintegy másfél évtizedben az előbb említett kérdések minimális, 5:4-es döntésekkel születtek meg. A négy konzervatív és a négy liberális bíró küzdelmének pedig általában a most távozó Anthony Kennedy vetett véget, rendszerint a progresszív, liberális irányba tolva el a bíróságot. Kavanaugh eddigi bírói múltjából megismerhető felfogása tehát ehhez képest egyértelműen konzervatív irányba lendítheti az intézményt, amelynek ideológiai középpontjában így várhatóan a mérsékelt konzervatívként ismert jelenlegi elnök, John G. Roberts áll majd.
Minden jel szerint rajta fog múlni, hogy valódi konzervatív korszak köszönt-e Amerikára.
A szerző jogász-közgazdász