A Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete, azaz közismert betűszóval a FAO például néhány éve eldöntötte: rászoktat bennünket a rovarevésre. Aztán a Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) valamelyik agytrösztjében komolyan felvetődött egy széles körű drogliberalizáció lehetősége.
Legújabban pedig a Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalap, a híres UNICEF lépett fel azzal a kiváló programmal, hogy megtanítja félni a gyermekeinket az apjuktól!
Igen, mert az apák gonoszak, ahogy úgy általában minden férfi. És most ne forgassa itt nekem senki a szemét, mert tudjuk jól, hogy ez így van! A férfiak élből erőszakosak, durvák. Verik az asszonyt, isznak, verik a gyereket, majd megint csak isznak. Miattuk vannak a háborúk, a környezetszennyezés.
Az ő számlájukra írandó a pornó, a prostitúció, a huliganizmus. Ráadásul a tv-műsorokat is tönkrevágják a létezésükkel, hiszen miattuk sugároznak annyi akciófilmet meg sportközvetítést. Szóval az UNICEF reklámfilmjei, amelyek azt sugallják, hogy az apák veszélyesek, s a családon belüli erőszak elkövetői kizárólag férfiak, tulajdonképpen a valóságról szólnak, amelyek olyan egyszerűek, mint maguk azok a pár perces spotok.
Jó, talán azért egy kicsit mégis összetettebb a helyzet. Számos kutatás szerint ugyanis jellemzően női elkövetői vannak a gyermekek elhanyagolásának és a gyermekgyilkosságoknak. A kisgyermekek fizikai bántalmazása, akárcsak az idős és beteg családtagok sanyargatása, szintén nem a férfiak körében általános.
Aztán akad kriminológus, aki le merte írni, hogy a bántalmazás gyakran azzal kezdődik, hogy a férfi visszaüt. Mert bizony sok családban, ahol nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt az asszony elképzelte, ő is veri a férjét. Ha pedig nem üt ököllel, akkor megteszi szavakkal.
A felmérések szerint a bántalmazás hátterében sokszor felfedezhető a férfi nyilvános megalázása, az öngyilkossággal, a gyerekek bántalmazásával való fenyegetőzés, a szexuális együttlét megtagadása büntetési céllal, és a férfi pénzügyeinek ellenőrzése. Ó, igen! Megbecsülni sem lehet, hány családban hangzik el az „Akkor elhagylak és elviszem a gyereket is, és sosem látod többé!” felkiáltás.
Az efféle esetekről azonban kár beszélni. Még a végén összezavarná szegény gyereket, aki az apja mellett az anyjától is megijedne, amikor legközelebb benyit a szobájába. De az UNICEF komoly szervezet, ezért sem értem, miért nem törekedett legalább a kiegyensúlyozottság látszatára. Ezért nem tudok mást gondolni, mint azt, hogy kampányuk direkt támadás az apák, az apaszerep ellen, illetve férfiak elleni heccelés.
S ezen a ponton hadd hivatkozzak ismét Tamási Erzsébet és más kutatók megállapításaira, amelyek szerint az „ódivatú” családokban, ahol az apa dolgozik és az anya otthon van a gyerekekkel, ritkább az erőszak, mint a kétkeresős modellt követő „modern” famíliákban. S ugyanígy állíthatók szembe a vallásos, hitvesi esküre épülő családok a (bejegyzett) élettársi kapcsolatokkal.
Mert a hit és a hagyomány a tiszteletet és egymás megbecsülését erősítő összetevői az életünknek. Ha a Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalap valóban tenni akart valamit az erőszak ellen, akkor bizony ezt kellene sulykolnia a fejekbe – akkor a családok megerősítésén kellene dolgoznia, nem pedig a szétverésükön. Vagy valójában az az igazi cél?