Svájc luxusnyaralóiról híres síparadicsoma, Davos ad otthont minden évben a Klaus Schwab német közgazdász által létrehozott Világgazdasági Fórum konferenciájának. A Világgazdasági Fórum az a szervezet, amely évente versenyképességi tanulmányokat is készít 138-144 országról. A rendezvényre az előadókat meghívják. A hallgatóság számára a részvételi díj hihetetlenül magas, de akik képesek kifizetni, azt mondják, hogy a találkozások lobbiértéke megéri ezt a költséget, ami egyébként 2016-ban csaknem harmincezer euró volt (kilenc-tízmillió forint). A konferencia közben sok a zártkörű rendezvény, amelyeken csak a meghívottak vehetnek részt. A davosi konferencia tehát nagyon is válogatott előadógárda és hallgatóság részvételével zajlik. Idén körülbelül háromezren vettek részt az összejövetelen, közülük sokan érkeztek magánrepülővel és magánhelikopterrel.
Davos történetében először jelent meg kínai elnök a rendezvényen, ráadásul Hszi Csin Ping volt a konferencia első plenáris előadója, aki azonnal megadta a rendezvény alaphangját: a globalizáció jó dolog, abból mindenkinek haszna van, ezért folytatni kell. Érdekes érvelés ez annak az államfőnek a szájából, aki egyben a kínai kommunista pártnak elnöke is. A globalizáció védelmét azzal folytatta, hogy a világ problémáinak, beleértve a gazdasági válságot is, semmi köze sincs a globalizációhoz. Ezért mindenki azzal jár jobban, hogy folytatódik a szabadkereskedelem, megszületnek a szabadkereskedelmi megállapodások, ha nem adja fel világ a liberális értékrendet. Ezért nem szabad kereskedelmi háborúkba se bonyolódni, szögezte le az elnök. Majd egy különösen érdekes mondat következett: Kína a 38 éve tartó reformoknak és a világgal szembeni nyitottságnak köszönhetően mára a világ második legnagyobb gazdasága lett, amit a kínai emberek a kínai kommunista párt vezetésével értek el (nem szó szerinti idézet).
Érdekes érvelés a globalizáció előnyei mellett! Mondandóját azzal fejezte be: Kína a jövőben is mindent megtesz azért, hogy gazdasági növekedését magas szinten tartva járuljon hozzá a világgazdaság bővüléséhez, és akármilyen akadályok is lépnének fel, ki fog állni a globalizáció mellett. A beszédben egyetlen egyszer sem hangzott el Donald Trump elnök neve, de az üzenet világos volt: Kína szeretné elkerülni az esetleges kereskedelmi háborút az Egyesült Államokkal, illetve kész arra, hogy ha az Egyesült Államok befelé fordulna, akkor a globalizáció élére álljon. Joe Biden korábbi amerikai alelnök ennél is világosabb üzeneteket küldött Trumpnak. Közölte, hogy a liberális világrend kiváló dolog, azt meg kell védeni. Ezért a globalizációnak és a szabadkereskedelem előretörésének folytatódnia kell. Az EU-nak egyben kell maradnia, a falépítés szörnyű dolog és a NATO a világ legjobban működő intézménye. Végül nem szabad engedni, hogy a populizmus, protekcionizmus és migránsellenesség eluralkodjék a világban.
A témához csatlakozott a liberális Cecilia Malmström, aki az EU részéről a szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokat vezette, és megnyugtatta hallgatóságát, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokat – mondjon akárki akármit – nem vették le teljesen a napirendről. Ez nyilván ismét Trump elnöknek szánt üzenet volt, aki korábban megemlítette, hogy szerinte az EU és az Egyesült Államok között tervezett és Obama elnök által erőltetett szerződés aláírása nem feltétlenül érdeke az Egyesült Államoknak. Elmondható, hogy az egész konferenciát Trump-ellenes légkör jellemezte, ami nem meglepő, hiszen a résztvevők a globális és liberális világrend előrevivőiként és egyben haszonélvezőiként nyilván nem örülnek az esetleg bekövetkező egyesült államokbeli változásoknak.
A konferenciával egy időben jelent meg az Oxfam kutatócsoport legfrissebb elemzése, amely szerint a világ nyolc leggazdagabb emberének vagyona annyi, mint a világ legszegényebb lakossága felének. A nyolcas listát Bill Gates vezeti, aki a konferencián kijelentette, hogy a globalizáció így jó, ahogy van, hiszen hatására csökkennek a világban a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek. Ez az Oxfam-adatok tükrében meglepő vélemény volt. Az előadók és panelszereplők között üdítő kivétel volt a brit miniszterelnök asszony, Theresa May kiegyensúlyozott beszéde, amit a davosi elit hűvösen fogadott.
Legutóbbi londoni előadásával összhangban elmondta, hogy Nagy-Britannia kilép a EU-ból, de nem fordít hátat Európának. Nagy-Britannia úgy döntött, hogy jövőjét saját maga kívánja alakítani, és ezt nagy önbizalommal meg is teszi. A gazdaságban új szövetségek és új szabadkereskedelmi megállapodások kötésére törekszik. Nagy-Britannia azonban úgy készül globális szerepvállalásra, hogy az elért sikereket folyamatosan szét is kívánja teríteni a társadalomban, és ezzel minden britnek lehetőséget szeretne kínálni az egyéni sikerre is. De azt is hozzátette, hogy Nagy-Britannia a világban mindenhol ki szeretne állni a társadalmi igazságosságért.
Érdekes volt a konferencián az IMF igazgatója, Christine Lagarde előadása is. Az igazgató asszony hangsúlyozta, hogy a középosztály válsága, a szegények és gazdagok közötti szakadék növekedése nagyban hozzájárult – ahogy ő fogalmazott – a „populizmus” felerősödéséhez. A nagy szakadék együtt jár a gazdasági bénultsággal, hiszen ha elszegényednek az emberek, akkor nincs fogyasztás, az pedig visszaveti a gazdasági növekedést. Ez a vélemény kicsit meglepő volt, hiszen az elszegényedés egyik oka az országok többségében – például Görögországban – éppen az a megszorító politika, amelynek következtében a jövedelmek a középosztálytól és a dolgozó rétegektől a válságot kiváltó bankszférába és a globális cégekhez vándoroltak át.
Néhány éve, éppen Davosban, még Lagarde a megszorításokat mint a gazdaságok rendbehozatalának legjobb módszerét mutatta be, és azt javasolta a megszorítások következtében munkájukat elvesztett görögöknek, hogy menjenek Németországba dolgozni, hiszen ott van elég munkahely. Persze Lagarde mostani beszédében sem tagadta meg nézeteit, ugyanis úgy fogalmazott, a megoldás a globalizáció folytatása, csak jobban kell csinálni, azaz „egyenletesebben kell szétosztani a globalizáció gyümölcseit”.
Arról azonban nem beszélt, ezt miként kellene megvalósítani a gyakorlatban. A helyzetet Larry Summers, aki Bill Clinton elnöksége alatti pénzügyi államtitkár volt, úgy összegezte, hogy Trump elképzelései rosszak, és populizmusa nem javítani, hanem rontani fogja az amerikaiak helyzetét. Az olasz pénzügyminiszter, Pier Carlo Padoan szerint válság van, amelyre nincs jó megoldás, és sajnos Európára jelenleg az a legjellemzőbb, hogy a „növekvő populizmussal” szemben nem tud az embereknek vonzó jövőképet felkínálni.
Senkit sem lephet meg, hogy Soros György is megjelent Davosban, ahol kijelentette, hogy Theresa Mayt hamarosan elsöpri a Brexit, és meggyőződését fejezte ki, hogy a diktátornak készülő Donald Trump is meg fog bukni.
Összefoglalva az elmondottakat, Davosban a globalizáció és a liberális világrend őrzői és haszonélvezői teljes összhangban álltak ki a mára működésképtelenné vált globális világrend fenntartása mellett, és annak az olyan, általuk „populistának” kikiáltott bírálói, mint Trump és az olyan rossz utakra tévedők ellen, mint a britek. A felmerült problémákat nem tartják igazán komolynak, szerintük csak a „populisták” vezetik félre az embereket, amikor hiú reményeket keltenek bennük arról, hogy az eddigi folyamatokat meg lehet állítani, sőt esetleg vissza is lehet fordítani. Megoldásként azt gondolják, hogy elég lenne egy kicsivel több pénzt juttatni az embereknek, és azzal leszerelni az elégedetlenkedést. Akik pedig ennél többet akarnak, azok populisták, és mint Soros gondolja, úgyis meg fognak bukni.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár
