Lehet etnikai alapon sört inni? Tizenkét évig voltam kocsmáros Kolozsváron, úgyhogy bátran ki merem jelenteni: igen. A Kolozsváron tanuló székely diákok csak úgy vedelték a Harghita sört, csak azért, mert a román és a magyar Hargita között mindössze egy „h” betűnyi a különbség, és a gyártó (a Heineken tröszt) kegyesen föltüntette a címkén magyarul is, hogy ez egy világos sör. Már ez az apró gesztus elégséges volt a népszerűséghez. Pedig a Harghita sör amúgy bűn rossz, ha barátaimmal fogadást kötöttünk, a vesztesnek el kellett fogyasztania néhány üveggel a hitvány italból. Vallatni lehetett vele.
A székelyek meglehetősen konzervatívak és gyanakvók, nem igazán nyitottak mások termékeire és konyhájára. A maguk termelte ételt szeretik, hagyományos módon elkészítve. Ha bepróbálkozunk valami világgasztronómiai újítással, általában azt a választ kapjuk: „Mocskot nem eszünk!” Székelyföld nem gazdag, de minőségi élelmiszert normális áron beszerezni nem jelent problémát; a beszerzés természetesen nem a multiból történik, mert ott ugyebár mocskot árulnak.
Mi sem természetesebb, mint hogy saját sört is szeretnének. Erdélyben 1,2 millió magyar él, ebből mintegy hétszázezer székely. Mint az köztudott, ők egyáltalán nem ádáz ellenségei a szeszes italoknak, a bor ugyan nem különösebben népszerű, ellenben a tömény italok és a sör nagyon. Magyarán: ez egy, a létszámon felül teljesítő piac. A multiknak mégsem jutott eszükbe, hogy nemes és okos gesztusokat gyakoroljanak feléjük.
A Heineken csíkszeredai gyárában a magyar munkások román nevű és címkéjű sört palackoztak, az előbb említett Harghitát és a Premium Ciucot, amely utóbbit csíki sörre magyarították – szóban – a székely fogyasztók, azaz ha a pincér magyar volt, akkor csíki sört kértek, nem ciucot. Ettől azonban a címke nem lett magyar. És a Heinekennek nem jutott eszébe egy végtelenül egyszerű és ötletes megoldás: a magyar címkéjű sorozat gyártása. Ha ezt megteszik, az egész erdélyi magyarság az ő sörüket vedelte volna, így azonban a Premium Ciuc még Csíkszeredában sem volt népszerűbb, mint például a kolozsvári Ursus.
Egy szemfüles székely vállalkozó aztán remekül meglovagolta ezt a balgaságot, és merész játékba kezdett. Az Igazi Csíki Sör története több sebből vérzik, van benne jócskán góbé suttyóság, de ha ez a név azonos a Premium Ciuccal, akkor én a legrémesebb fogadalmat teszem: megiszom egy rekesz Harghita sört. Ez csak egy multi és a bizonyára véletlenül sem lefizetett vagy legalábbis elfogult román bíróság szerint lehet azonos. A multi bénázott, és valaki megcsinálta helyette azt, amit neki kellett volna, a román bíróság pedig köztudottan imádja a magyar testvéreket.
Nincs ordítóbb suttyóság, mint egy nyugati multi és egy balkáni bíróság összefogása egy romániai magyar vállalkozás ellen, különösen annak fényében, hogy az európai védjegyhivatal is ez utóbbinak adott igazat. De nem csak ezért probléma az Igazi Csíki Sör kigittelése. Nem csak ezért nem iszom többé semmiféle Heineken-produktumot. Ugyanis már régóta nem iszom multi által gyártott sört. Hanem azért, mert nem ízlik. Mint említettem, kocsmáros voltam, úgyhogy rengeteg sört kóstoltam, és hamar rájöttem, hogy a multi söre ugyanolyan, mint a paradicsomja: sápadt és íztelen. Hogy egy lére megy.
Semmi különbség nincs az azonos kategóriájú sörök íze között, mi több, ha már megittál két korsóval, és netán dohányzol is, nem veszed észre a különbséget egy olcsóbb és egy drágább között sem. Azóta kerülöm a Romániában vagy Magyarországon gyártott cseh sört, aminek semmi köze nincs ízben a Prágában iható verzióhoz, egyáltalán csak eredeti belga, bajor, cseh, illetve kézműves söröket iszom. Az egyetlen, Romániában gyártott sör, amelyet megittam, az az Igazi Csíki Sör volt, és nem patriotizmusból, hanem azért, mert finom. Mert behunyt szemmel fölismerem az ízét, mert nem lehet összehasonlítani a multik kukoricagrízes, műanyag egyenízével.
Mert nem mocsok.
Ez a suttyó ítélet nemcsak attól foszt meg minket, erdélyieket, hogy saját sörünk legyen, hanem attól is, hogy elérhető áron jó sört igyunk. Én eddig nem hangoztattam a véleményemet a multik műanyag söréről, de ezentúl ádáz aktivista leszek, és állítom, hogy a széles baráti köröm – köztük nagy tekintélynek örvendő erdélyi írók − bojkottja komoly bevételkiesést fog okozni a Heinekennek.
És a Magyar Idők olvasóit is arra biztatom: ne igyanak mocskot!