A lelkes pánikolás alapja egy, a történésekhez képest több mint kéthetes késéssel megjelent MTI-hír volt, amely – szintén pontatlanul – arról tudósított, hogy a csehek a fegyvertartáshoz és -viseléshez való jogot az alkotmányukban is rögzíteni kívánják. Szó nincs tehát arról, hogy Csehországban most majd boldog-boldogtalan, mindenfajta hatósági engedély nélkül, stukkerrel a zsebében sétálgathatna. Valójában az történt, hogy a Cseh Köztársaság belügyminisztériuma beterjesztett egy olyan alkotmánymódosítót a parlament elé, amelynek alapján a cseh polgárok törvények által szabályozott fegyvertartási, -viselési jogát alkotmányos alapjoggá emelné. És itt a „törvények által szabályozott” is igen komoly hangsúlyt kap.
Másik fontos szempont, hogy a módosítás, azaz alapjogként való rögzítés (mint az a normaszövegből kiderül) kifejezetten az ország biztonságát, a haza védelmét szolgálja. Tehát kifejezetten nem a vadászat vagy sportlövészet áll az alkotmánykiegészítés középpontjában, hanem az élet, a testi épség és a vagyon védelme, valamint tágabban a Cseh Köztársaság szabadságát és biztonságát is hivatottak védeni a fegyvertartó polgárok. Mi változik tehát a csehek szempontjából? Az égvilágon semmi.
A jogkövető, nagykorú, büntetlen előéletű cseh polgár, ha a normatív, de nagyon szigorú feltételrendszernek megfelel, akkor kérhet akár önvédelmi célból is lőfegyver tartására és viselésére jogosító engedélyt. Ezt az engedélyt pedig, szöges ellentétben a magyar gyakorlattal, meg is fogja kapni. Nem véletlen, hogy a hazánkkal közel azonos lakosságú Csehországban több mint 800 ezer lőfegyvert tartanak legálisan a polgárok. Vagyis nagyjából ötször annyit, mint nálunk. Ráadásul ezek többsége, ellentétben az ittenivel, nem vadászpuska, hanem önvédelmi pisztoly. Itt az igazán sokkoló a különbség: 230 ezer cseh rendelkezik önvédelmi célú (pisztoly vagy revolver rejtett viselésére jogosító) engedéllyel, míg kevesebb mint 6 ezer magyar. Ez harmincnyolcszoros különbség.
De akkor tulajdonképpen mi szükség volt erre az egész alkotmánymódosító indítványra?
Ez a csehek Üzenjünk Brüsszelnek! kampánya. Így akarnak ellenállni az elszabadult hajóágyúként viselkedő Európai Bizottságnak. Azok ugyanis, mint e lap hasábjain magam is írtam róla, a tagállamok feje felett átnyúlva komplett polgári fegyverkategóriákat akarnak betiltani az egész Európai Unióban. Mindezt a terrorcselekmények megelőzésére hivatkozva, holott nyilvánvalóan nem legálisan tartott fegyverekkel mészároltak a Willkommenskultur gyermekei. Junckerék javaslata persze azóta az Európai Parlament bizottsági vitáin és a Firearms United lobbiszervezet ellenállásán alaposan felhígult, de még így is tele van hajmeresztő őrültségekkel. Ezek pedig a cseh fegyvertartókat és persze a sok tízezer embert foglalkoztató fegyveriparukat sújtják talán legnagyobb mértékben. Ezért a cseh alkotmányba emelés, és azért is, mert a „honvédelmi/rendfenntartási érdekű” fegyvertartás kivételt képez még a junckeri szuperállam fegyverdirektívája alól is. Sőt, ha esetleg ez az alkotmánymódosító nem menne át, arra az esetre a cseh kormány már bejelentette, hogy az Európai Tanácsban nem támogatja a bizottság ezen tervezetét.
A cseh fegyverjogszabályok köszönik szépen, remekül működnek évtizedek óta, az ország polgárai és politikai vezetői egyaránt elégedettek velük. Éppen ezért nem hajlandók megengedni, hogy valami ködös álomvilágban élő, testőrök hada által védett brüsszeli bürokrata a fejük felett átnyúlva elvegye tulajdonukat, biztonságukat, munkahelyüket.
Még egy apróság, amitől a bevezetőben említett hivatásos rettegő sajtómunkásoknál összeakadtak a fogaskerekek: az ezeket javasló cseh kormány szociáldemokrata. Egyáltalán nem lehet rájuk húzni a szélsőjobbos-trumpista-populista-militarista erőszakkultusz-hívő jól bejáratott mantráját. Megnyugodhat tehát mindenki, ezután sem golyózáporban kell átkelni a Károly-hídon vagy fedezéket keresni a Hradzsinban, az Európában lakosságarányosan legtöbb, legálisan tartott önvédelmi lőfegyverrel büszkélkedő Csehországban továbbra is remek marad a közbiztonság.
A szerző a Kaliber Magazin főszerkesztője