Hát ezt is megértük. Bukarestben a legvérmesebb reményekben sem szerepelt eddig, hogy a nagyromán álom megvalósulását egész Európa velük ünnepli majd. Márpedig Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke éppen ezt ígérte a minap Strasbourgban Klaus Johannis román államfőnek.
Azon túl, hogy felháborító, mégis inkább meglepő és mulatságos ez a Juncker–Johannis szerepcsere. Mintha beszédet cseréltek volna előzőleg. Hiszen miközben a román államfő az európai jövőről és kihívásokról szól, addig Juncker az olcsó populizmus útját választva centenáriumi örömkönnyeket hullajt, és már csak egy óriási piros-sárga-kék trikolór hiányzik a kezéből, amit ünnepélyesen lengethetne az Európai Parlament plenáris ülésén. Tapsvihar közepette.
Mindenkinek megvan a maga véleménye arról, mit akart a furcsán totyogó luxemburgi ezzel a bicskanyitogató kijelentéssel, amelyben arról biztosította Johannist, hogy Európa velük ünnepel. Vannak, akik szerint a tudatlanság beszélt belőle. Mások szerint az alkohol vagy mindkettő. Különösebb történelmi, kulturális ismeretei persze tényleg nem lehetnek a régió-ról. Mások szerint meg nagyon is tudatosan használta a centenáriumi kártyát, amellyel újra felsorakozhatott Románia mellett és Magyarország ellenében.
Egy biztos, Junckert nincs miért túlértékelni, figyeljünk inkább az „apró betűs” részekre. Szavai a „mi veletek vagyunk, ha ti velünk vagytok” ígéretét tartalmazzák. Olcsó üzlet ez, amelyben valójában semmiért, egy kis tapsért cserében Bukarest továbbra is a láthatóan bukásra ítélt uniós vezetés uszályában marad.
Közben azért emlékezzünk, hányszor vádolták már a magyar kormányt Brüsszelben és Strasbourgban olcsó populizmussal, és most éppen onnan szólal meg a nacionalista üzenet, a legcsekélyebb tudomást sem véve arról, hogy az úgynevezett egyesülés milyen romlást okozott Erdélynek és tulajdonképpen minden ott élőnek, nemzetiségtől függetlenül. Lám, Strasbourgban ismerik a balkáni tempót, tudják, milyen érzelmeket kell pengetni, mert Bukarest egy kis centenáriumi buksisimogatással is kenyérre kenhető.
Egyébként Juncker már évek óta minden adandó alkalommal elhúzza a schengeni övezetbe való befogadás mézesmadzagját Bukarest orra előtt, aztán persze soha nem történik semmi. Mesebeli lányként hoz is meg nem is. Most pedig, amikor Romániában hatalmas zászlórengeteg takarja a szegénység nyomait, mond valami hangzatosat, amit persze Bukarest úgy értékel, mint diplomáciája fényes diadalát. Sőt talán már készül is valamelyik eldugott műhelyben Juncker papa mellszobrának vázlata.
Pedig nem történt semmi, nincs itt, kérem, semmi látnivaló. Csak egy hovatovább szánalomra méltó európai politikus két vagy több konyak között mondott valami szépet, behízelgőt egy kelet-európai ország államfőjének. Mert ezt a stratégiai partnert meg kell tartani, és mint látszik, ez nagyon olcsón, semmi áron, némi kedvben járó nacionalista pufogtatással sikerülhet is.
Ettől persze Románia még egy centivel sem kerül közelebb a rég áhított schengeni tagsághoz, ellenben Juncker és társai biztosak lehetnek benne, Bukarest ezután sem téved a renitens Lengyelország és Magyarország útjára. Hanem szépen beáll a sorba, ahogy eddig is tette.
Semmi gond, hordozza csak Juncker majd december elsején a román lobogót, a rúd jó lesz támasztéknak, mígnem 2019-ben végleg és alighanem közmegelégedésre távozik az európai politikából, és a remények szerint valamelyik luxemburgi, jól felszerelt, alkoholproblémákat kezelő klinikán köt ki. Ahol megírhatja az emlékiratait. Már ha még emlékszik valamire annyi felesleges dülöngélés között.
A szerző újságíró, Nagyvárad