Az idő fontos tényező az igazságszolgáltatásban. Felelősségre vonni eleve csak egy bizonyos időn belül lehet valakit, hiszen cselekménye általában elévül – az emlékezet megfakul, a bizonyítékok elenyésznek. Az államnak már nincs keresnivalója az ilyen ügyekben. Az idő múlása ezen túlmenően is meghatározó szempont, keveset ér ugyanis az olyan büntetés, amely csak nagyon későn követi a jogsértő magatartást. A késői ítélet senkit sem győz meg arról, hogy az elszámoltatás elkerülhetetlen, s egyben arányos is.
E nélkül pedig az eljárásnak nincs visszatartó hatása, ereje, így igazságszolgáltatásnak sem nevezhető. Hozzátartozik még, hogy aki hosszú ideig áll büntetőeljárás alatt, azt emiatt kétségtelenül hátrány éri, hátrányát pedig úgy szokták kiegyenlíteni, hogy kisebb büntetést szabnak ki rá. A magyar ítélkezési gyakorlat erről azt mondja: az időmúlás enyhítő körülmény. A nagyközönség pedig némelyik ítélet hírére úgy vélekedik: az ügy összement a mosásban.
Nem lehet véletlen, hogy az eljárások időtartamáról – egy alkotmányjogi panasz nyomán – néhány napja hozott határozatot az Alkotmánybíróság (AB). A téma aktuális. A különvélemények és a párhuzamos indoklások alapján arra lehet következtetni, hogy a tizenöt tagú testületben élénk vita zajlott. A döntést minimális többséggel hozták meg. Szó van az állásfoglalásban a nemzetközi szabályokban szereplő észszerű határidőről, a hazai ítélkező fórumokon gyakorta emlegetett időmúlásról és az úgynevezett elhúzódó eljárásokról is. Ezek a kategóriák részben átfedik egymást. Az AB szerint a cél most nem is annyira a perek gyorsítása, hiszen ehhez az alkotmányjog nemigen járulhat hozzá. Inkább azt szeretnék elérni, hogy minél kevesebb állampolgár forduljon kártérítésért az elhúzódó eljárások miatt a strasbourgi emberi jogi bírósághoz. Az európai gyakorlat szerint a kártérítést helyettesíteni tudja a büntetés csökkentése. Ehhez idehaza is az szükséges – mondta az AB –, hogy a bíróság az ítélet indoklásában konkrétan utaljon rá: az eljárás elhúzódott, s ezt a hátrányt meghatározott mértékű enyhítés ellensúlyozza.
Amikor egyébként észszerű határidőről beszélünk, nem vagyunk konkrét évszámokhoz kötve – az AB szerint legalábbis. A gyanúsítás közlésétől akár nyolc, tíz, tizenhárom év is eltelhet az ítéletig anélkül, hogy a bíróság túllépné az észszerű időkeretet. Mindig a konkrétumokat kell vizsgálni, tehát például azt: sürgette-e a bíróság a szakértőt, vagy szó nélkül eltűrte, hogy hónapokig ne adjon választ? A legfontosabb, hogy az eljárásban ne legyenek üresjáratok, úgynevezett inaktív időszakok, amikor is az akta ott hever a polcon, s nem nyúl hozzá senki.
Nem tudjuk persze pontosan, hogy az utóbbi idők éppen aktuális nagy ügyei milyen titkokat rejtenek. Azt viszont kijelenthetjük: habár alapvetően eljárt felettük az idő, talán még tehet valamit az igazságszolgáltatás, hogy megállapítsa a felelősséget.
A vörösiszapperben például a felmentő ítéleteket hatályon kívül helyező másodfokú döntés nyomán hamarosan új eljárás kezdődhet, s az elsőfokú tanács legalább azt tisztázhatja, mi is okozta hét évvel ezelőtt az ajkai timföldgyár működésével összefüggő ipari katasztrófát. Hogyan lehetett volna elkerülni, vagy legalább mérsékelni a kirívóan nagy sérelmeket? A másik eset – a 2006-os rendőri túlkapások sorozata – tíz éve történt, s nagyjából ennyi idő telt el a 4-es metró kiviteli szerződéseinek megkötése óta is. Előbbihez hozzáfűzhetjük: egyenruhás személyeknek azonosító nélkül felvonulni önmagában merénylet a jogállam ellen.
Az okok feltárását ez ügyben leginkább a Civil Jogász Bizottság hajdani jelentése segítheti elő, hozzátéve persze, hogy a grémium munkáját megelőzte az Országgyűlés akkor Balog Zoltán által vezetett emberi jogi bizottságának hasonló célú tanácskozása, amelyet 2006 októberében rendeztek meg a Nagy Ignác utcai börtönben. Áttérve a 4-es metróra, kijelenthetjük: a szerződéses rendszer esetleges hibái ugyancsak a jogállam működési zavaraira utalnak.
Válaszra vár, történtek-e balfogások vagy sem. Az idő sürget, hiszen bizalomvesztés nélkül az akták nem heverhetnek sokáig a polcokon.