Június 14. és 26. között hazánkban jártak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői, és ahogyan a látogatás tapasztalatait összefoglaló kiadványukban írják, őszinte és előremutató megbeszéléseket folytattak a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, a magánszektor és egyes szakértői körök képviselőivel. A látogatásukról megjelent kiadvány előzetes anyag, ennek alapján készül el a végleges jelentés. Valószínűsíthető azonban, hogy a főbb megállapítások és javaslatok a végleges anyagba is bekerülnek.
A kiadvány alaphangja alapvetően pozitív, elismeri az eredményeket, közöttük is elsősorban a hiány és az adósság folyamatos csökkentését, valamint a tartóssá vált gazdasági növekedést. Ugyanakkor a kirajzolódó külső kockázatok miatti veszélyhelyzetekre és az azokra való felkészülés szükségességére is felhívja a figyelmet.
Az IMF 2018-ra 4 százalék körüli gazdasági növekedést jelez előre, de 2019-re már ennél alacsonyabb értéket valószínűsít. Ennek okait a hitelfelvétel drágulásában, a kereskedelmi háború hazánkat is érintő negatív hatásaiban, az EU-s pénzek kimerülésében, továbbá a bérnövekedés okozta fogyasztásbővülés miatti, az exportnál gyorsabban emelkedő importkiadásokban látja. Kiemeli, hogy mivel növekedésnek indultak a kamatok, ezért előbb-utóbb drágulni fog a magyar adósság finanszírozása. Emiatt indokoltnak látja az adósságszint erőteljesebb csökkentését, valamint a költségvetési hiány tervezettnél alacsonyabb szintre való levitelét.
Érdekes ellentmondás, hogy miközben a várhatóan alacsonyabb gazdasági növekedés miatt veszélyeztetve látja az 1,8 százalékra tervezett 2019. évi költségvetési hiánycél elérhetőségét, mégis a környezeti és belső bizonytalanságokra hivatkozva a tervezettnél is szigorúbb költségvetési fegyelmet, azaz az 1,8 százaléknál is alacsonyabb hiányérték elérését javasolja.
Azonban ez – ha a növekedés valóban csökkenni kezdene – már 2018 második félévétől egy megszorításos gazdaságpolitika felé terelné a kormányt. Láthatóan ez nem egy véletlen gondolat, hiszen „szelleme” a később megfogalmazott javaslatokban is visszatükröződik. Ezek a javaslatok pedig a tipikus IMF-receptek. Egyrészről tovább kellene kedvezni a cégeknek, csökkentve költségeiket, másrészről mérsékelni kellene az állami kiadásokat.
Nézzünk néhányat a konkrét javaslatok közül!
Az IMF üdvözli a cégek járulékterheinek folyamatos csökkentését, de javasolja valamennyi, még érvényben lévő különadó eltörlését, valamint a feketegazdaság további fehérítését. Meglepő ötlet, hogy az egészségügy, az oktatás és az infrastruktúra-fejlesztés számára az ingatlanadók emelésével javasol többletforrást teremteni, abból kiindulva, hogy más országokéhoz hasonlítva nálunk alacsonyabbak az ingatlanadók.
Azt persze nem teszi hozzá, hogy a jövedelmek is. A továbbiakban javasolja még a közszolgáltatás megreformálását, minőségének javítását, működési hatékonysága növelését, valamint a versenyképesség további javítását. Jónak tartják a versenyképességi tanács létrejöttét. Javasolják, hogy a tanács fordítson nagyobb figyelmet a szabályozási környezet egyszerűsítésére, a bürokrácia és a korrupció csökkentésére.
Konkrét lépéseket sürgetnek az építési engedélyek gyorsabb kiadása, az elektromos energiához jutás és az adófizetés egyszerűsítése területén. Itt kicsit fáziskésésben vannak, hiszen a versenyképességi tanács eddigi működése során már részletesen foglalkozott ezzel a három területtel, és a kormány – éppen a tanács javaslatára – már több egyszerűsítést is bevezetett.
A munkaerőhelyzettel kapcsolatban is olyan ötleteket vetnek fel, amelyekkel a magyar döntéshozók már hosszabb ideje foglalkoznak. Ilyen például a közmunkások továbbképzése, majd átirányításuk az üzleti szektorba. Vagy az oktatási-képzési rendszer korszerűsítésének szükségessége, valamint a nők munkavállalásának ösztönzése.
További konkrétumok nem szerepelnek az anyagban, viszont többször is visszatérő, de nem magyarázott megjegyzés a „strukturális reformok” bevezetésének fontossága.
Ez az előzetes tanulmány nem okozhat meglepetést azoknak, akik ismerik az IMF-recepteket. A „strukturális reformok” általában lakossági megszorításokat jelentenek, amelyek már nagyon sok országban jártak a gazdasági teljesítmény drámai zuhanásával. Ezeknek a jól ismert, tipikus IMF-recepteknek az a legnagyobb problémájuk, hogy rövid távú szemléletűek, és legtöbbször az oktatást, az egészségügyet és a kultúrát érintő állami kiadáscsökkentésre ösztönöznek, amellyel hosszabb távon éppen a versenyképesség javítását lehetetlenítik el.
De a kiadáscsökkentések, ha például fogyasztáscsökkentéssel járnak együtt, már rövid távon is visszaesést okozhatnak, hiszen csökkentik az eladni akaró cégek piaci lehetőségeit, emiatt azok visszafogják beruházásaikat. Mindez együtt pedig csökkenti a gazdasági dinamizmust.
Végső soron a kiadvány javaslatai nem sok újdonságot tartalmaznak. A felvetett problémákkal foglalkozik a versenyképességi tanács, a Pénzügyminisztérium, az MNB és az iparkamara is. A környezeti bizonytalanságok, amelyeket az anyag említ, szintén ismertek, és közgazdaságilag még indokolt is lehet az a gondolat, hogy a növekvő kockázatok esetén nagyobb tartalékra van szükség.
Azonban a nagyobb tartalék elérésének módjára adott szokásos IMF-recept esetünkben nem követhető. Hiszen minden olyan lépés, amely feleslegesen von ki pénzt a gazdaságból, gátolja a hosszabb távú kiegyensúlyozott fejlődést. Ezért a külső bizonytalanságra adott válasz nem lehet a megszorítás.
A jó megoldás csak a belső energiák felszabadítása, az innováció, a vállalkozói szellem erősítése, az erőforrások – beleértve a tudást és a képességeket is – hatékonyabb, okosabb hasznosítása lehet. Például a tudás okosabb hasznosítását jelenti, ha azok a munkavállalók, akik többre is képesek, mint összeszerelésre, továbbképezve magukat olyan ágazatokban helyezkednek el, amelyekben nagyobb hozzáadott értéket tudnak előállítani.
A versenyképességi tanács új feladatai között éppen ezért kiemelkedő helyen szerepel az innováció ösztönzése, a tudásszint emelése és jobb hasznosítása s általában a gazdasági szerkezet nagy hozzáadott értéket termelő ágazati arányának növelése.
A lakossági megszorításokra utaló javaslatokat pedig a korábbi Gyurcsány- és Bokros-csomagok gazdasági-társadalmi káraira emlékezve köszönettel vissza kell utasítanunk úgy, ahogyan azt a pénzügyminiszter már korábban meg is tette, amikor megerősítette, hogy Magyarországon nem lesznek újra megszorítások.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár