Szeptember 27-én Pilhál György tollából Búcsú a suttyóktól címmel jelent meg egy írás a Magyar Időkben. Előre kívánom bocsátani, hogy a lap rendszeres olvasójaként megszoktam a színvonalas, kulturált cikkeket, a fenti írást azonban úgy is mint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke, sem stílusa, sem mondanivalója miatt nem fogadhatom el.
Talán nem túl meglepő, de az ilyen és ehhez hasonló, hangulatformálásra kiválóan alkalmas cikkek nem javítanak a végrehajtók megítélésén, és kevéssé alkalmasak arra, hogy megerősítsék az emberek igazságszolgáltatásba vetett hitét. Arra meg végképp nem, hogy az ügyfelek bizalommal forduljanak a végrehajtóhoz, tanácsot kérjenek, holott a megfelelő kapcsolattartás éppen az ő érdeküket szolgálná.
A pontosság kedvéért meg kell említenem: a döntéshozók hat évvel ezelőtt határoztak úgy, hogy a végrehajtói kinevezés feltételévé teszik többek között a jogi végzettséget is. Azóta kizárólag ilyen személy lehet és lett végrehajtó, köztük számos korábbi végrehajtó-helyettes, egykori ügyvéd, tanszékvezető egyetemi docens vagy éppen az MTA doktora. A legújabb, 2015-ös változás lényege az, hogy a már korábban kinevezett, jogi végzettséggel nem rendelkező végrehajtóknak (akiknek jelentős hányada egyébként rendelkezik más felsőfokú végzettséggel) 2017 december végéig hallgatói jogviszonyt kell létesíteniük valamelyik egyetem jogi karával.
Sajnálatos és nem örömteli dologként élem meg azt a helyzetet, hogy több kollégám nem tett eleget ennek a feltételnek, így ők kénytelenek lesznek a pályát elhagyni. Arra kényszerülnek, hogy irodáikat – amelyek 10-20 fővel működő jogi irodák, kivétel nélkül jogász alkalmazottal is rendelkeznek – kénytelenek lesznek bezárni, alkalmazottaikat szélnek ereszteni. Elengedvén ezzel egyidejűleg azt a tudást, rutint, személy- és helyismeretet, amelyre húsz év alatt szert tettek.
De rögzítenem kell azt is: attól, hogy valaki nem rendelkezik jogászdiplomával, még nem lesz suttyó. Ahogy egy újságíró, úgy egy végrehajtó sem. A suttyóság ugyanis nem végzettségfüggő.
Mindezzel együtt kijelenthetem, a megújuló Magyar Bírósági Végrehajtói Kar célja, hogy jól képzett, stabil tudással rendelkező kollégáink együttműködve mind az adósokkal, mind a hitelezőkkel, a lehető legkisebb nehézséget okozva tegyenek eleget a bírósági döntésekben foglaltaknak. Kérem ezúton valamennyi, végrehajtási eljárásban érintett személyt, hogy keresse fel bizalommal az ügyében eljáró végrehajtóirodát, és keressenek végrehajtási ügyükben közösen megoldást!
Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke
Tisztelt Elnök Úr!
Ön a cikkem stílusával és a mondanivalójával elégedetlen, én a tollhegyemre tűzött végrehajtókéval, ezért született az ominózus írás. Igen, suttyónak neveztem azokat a pöffeszkedő, öntelt és gátlástalan végrehajtókat, akik empátiát igénylő tíz- és százmilliós ügyekben pokrócstílusban képviselik a magyar államot a lakossággal szemben. Sietek hozzátenni: akinek nem inge, ne vegye magára!
Gondolom, az évek során önhöz is eljutott valamennyi az érintettek panaszáradatából, hozzánk igen. Hogy az olyan cikkek, mint az enyém – ahogyan ön írja –, „nem javítanak a végrehajtók megítélésén”? Lehet. De nem is az újságcikkeknek kell javítaniuk azon, hanem maguknak az érintett „suttyó” végrehajtóknak.
Írásomban egyébként egy példát is hoztam: egyik munkatársuk úgy „rendezett” egy parkolási tartozást, hogy az adósnak egyszerre három számlájáról emelt le 70-70 ezer forintot, lefoglalta az autóját, többmilliós üzletrészét, és végrehajtási jogot jegyzett be az ingatlanára. No, az ilyen „kollégát” nevezem suttyónak… Gondolom, nem őket akarja a védelmébe venni.
Tisztelettel:
Pilhál György