A Financial Timesban jelent meg az az értesülés, amely szerint Brüsszel azt tervezi, hogy az EU finanszírozásából több tíz milliárd eurót Közép- és Kelet-Európából, a Cseh Köztársaságból, Lengyelországból, Magyarországról és a balti államokból átirányítanak olyan országokba, amelyek még mindig a pénzügyi válság következményeivel küzdenek. Mindez egyébként tökéletes beismerése annak, hogy a pénzügyi válság társadalmi-gazdasági hatásait máig nem sikerült orvosolni.
Kétségtelen az, hogy a pénzügyi válság és az azt követő szuverén adósságválság minden tagállamban hátrányosan érintette az állampolgárokat. Ezért a jövőben mindent meg kell tenni a gazdasági és pénzügyi stabilitás megerősítése és a közbizalom visszaszerzése érdekében, de nemcsak azokban az országokban, ahol ez ügyben máig a legkevesebb történt. De az mégiscsak meghökkentő, hogy azokat az országokat akarják megbüntetni, akik döntően önerejükből, nem kis szenvedés és erőfeszítés árán igyekeztek megoldani pénzügyi nehézségeiket.
Nemcsak a pénzügyi válság fő felelőseinek megállapításával adós az unió vezetése, de az újabb válságok megelőzése érdekében tett intézkedéseik értékelésével is. Ez igaz a kohéziós alapokkal való gazdálkodásra is. Brüsszel máig adós azzal, hogy megmondja, miképpen fognak felzárkózni az Európai Unió átlagtól elmaradott tagjai a többiekhez. Kétségtelenül nem volt jó döntés, hogy amikor 2013-ban a legutóbbi hosszú távú költségvetést megalkották, akkor éppen Görögországot és Spanyolországot büntették meg, és 30 százalékkal csökkentették a nekik szánt támogatásokat.
Most hasonlóan rossz döntést igyekszik kierőszakolni a migránsinváziót támogató, George Soros által kézivezérelt brüsszeli vezetés: a közép- és kelet-európai országokat büntetnék meg a számukra jól jövedelmező migránsüzlet akadályozásáért. Egy jól működő közösségben arról szoktak gondolkodni, hogyan támogassák egymást, nem pedig arról, hogyan büntessék meg a másikat valamiért. Egyébként, ha az Európai Unió szankcionálni akar, hát lenne erre éppen elég indok. Például azokat kellene megbüntetni, akik hasznot húztak azokból a háborúkból, felkelésekből, amelyek jelentős részben kiváltó okai voltak a tömeges méretű migrációnak.
Itt van mindjárt Belgium, amely vegyi fegyvereket szállított Szíriába. Fel kellene mérni, hogy azok a tagországok, amelyek az elmúlt tíz-tizenöt évben fegyvereket szállítottak a különféle konfliktusövezetekbe, mekkora haszonra tettek szert, és kötelezni őket arra, hogy annyival több támogatást fizessenek be a közös költségvetésbe.
Többletbefizetésre kellene kötelezni azokat a szervezeteket és az őket támogató tagállamokat is, amelyeknek jelentős bevételei származnak az illegális bevándorlók inváziójából. Mindenkit különadóval kellene sújtani, amelyik az illegális migrációt támogatja. Biztonsági adót kellene kivetni azokra az országokra, ahol rendszeresen terrortámadásoknak vannak kitéve az állampolgárok.
Különadót lehetne bevezetni azoknak is, akik más tagállamok szakképzett és diplomás fiataljainak elcsábításával igyekeznek betölteni az álláshelyeket a képzésre költött súlyos milliárdok megspórolásával. De lehetne különadó fizetésére kötelezni azokat a tagállamokat is, amelyek más országokban tesznek szert hatalmas profitra úgy, hogy a béreket ugyanazokban a munkakörökben jóval alacsonyabban állapítják meg, mint az otthoni anyavállalataiknál.
Teljesen helyénvaló az, hogy a menekültválság kezelésére is lehessen jelentős uniós forrásokat költeni, különösen az illegális migráció megfékezésére, a határok megerősítésére.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a jogállamiság tiszteletét és a korrupció elleni harc sikerességét is bele kellene venni az európai uniós támogatások elosztásának tervezett új jogosultsági feltételrendszerébe. Ez a javaslat a lap szerint elsősorban Magyarország ellen irányul, de Románia és Bulgária ellen is. Nos, válaszként közölhetnénk, hogy mi meg nem kérünk a manipulált dízelautókból, az EU-t elborító lobbistákból, a nemzetközi spekulánsok maffiahálózatából.
Akik úgy lépnek át nap mint nap a jogállamiság keretein, mint az illegális bevándorlók a schengeni határokon. Miért nincs az Európai Unióban egy Alkotmánybírósághoz hasonlatos, az Európai Bizottságtól független szervezet, amely folyamatosan ellenőrizné az uniós bürokraták intézkedéseinek összeegyeztethetőségét az EU alapokmányaival és a tagállamokkal megkötött szerződéseivel? S ahová a tagországok állampolgárai panasszal fordulhatnának, ha az EU bármely intézménye túllépi a hatáskörét?
A hatályos rendelkezések szerint a kohéziós alap azokat az országokat támogatja, amelyekben az egy lakosra jutó bruttó nemzeti jövedelem nem éri el az Európai Unió átlagának 90 százalékát. Célja a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítása. Ha az Európai Unió valóban a felzárkózó tagállamok megerősödését szeretné elérni, akkor nem szabad hozzányúlnia a kohéziós alapokhoz, amelyek következtében sok-sok munkahely jöhetett létre, és az agrártámogatásokhoz sem. Az agrártámogatások csökkentése az élelmiszerek árának növekedését jelentené, és minden állampolgár számára kárt, jelentős költségemelkedést okozna.
A Financial Timesban bemutatott költségvetési tervezet teljesen egyértelművé teszi, hogy nem az EU megerősítésére, hanem annak teljes megosztására, szétverésére törekszenek. Brüsszelben semmit sem tanultak a brexitből, de hogyan is tanultak volna belőle, hiszen senki sem vizsgálta meg, hogy kiket és milyen módon terhel a felelősség a bekövetkeztéért.
A szerző közgazdász, egyetemi docens