Még manapság is sokan felteszik a kérdést – hallgatóim és kollégáim az egyetemen, néhányan az utcán ismeretlenül megszólítva, a honlapomon keresztül kérdezve –, hogy mi értelme volt Magyarországnak nem hagyományos, unortodox gazdaságpolitikát folytatnia. Úgy gondoltam, hogy minden érdeklődő számára is közérthető módon, de kicsit részletesebben összefoglalom a legfontosabb elemeket. Bemutatva azokat az intézkedéseket, erőfeszítéseket, az eddig elért eredményeket, a legfőbb tényeket, adatokat, amelyek ezekhez az intézkedésekhez kapcsolódtak.
Magyarország 2010-ben készült becslések szerint 11-12 százalékos munkanélküliségi rátával nézett szembe, amely egyes területeken elérhette akár a 15-18 százalékot is. A magas munkanélküliség nem csupán gazdaságpolitikai nehézséget jelentett, hanem a szegénység egyre gyorsuló kiterjedését, ahogy ez a legtöbb európai uniós országban be is következett, de legfőképpen Bulgáriában, Cipruson, Romániában, Görögországban és Spanyolországban. Ezekben az országokban a Nemzetközi Valutaalap és az EU ortodox szellemiségű iránymutatásai alapján gyakorlatilag majdnem kizárólag csak a költségvetési hiány mérséklésére összpontosították a gazdaságpolitika figyelmét, illetve a foglalkoztatás csökkenésére, és az ennek következményeként előálló szociális válságra valójában ügyet sem vetettek. Magyarországon a szegénység kiterjedésének következtében egyre kézzelfoghatóbbá vált egyes települések, térségek végleges leszakadásának veszélye, kisebb és nagyobb vidéki településeken nagyon komoly szociális krízishelyzettel kellett szembenéznie a 2010-ben megalakult új kormánynak.
A nagyarányú életszínvonal-csökkenés kiterjedése egyre több család számára jelentette a mélyszegénységbe csúszás kényszerűségét, amely jelentősen megnehezíthette és évtizedekkel kitolhatta volna a szegénységből való kitörés lehetőségét részükre. A tartósan munka nélküli emberek munkába való visszatérését szolgáló országos programok hatékonyságának és hatásosságának mérését szolgáló rendszer 2010 előtt egyáltalán nem alakult ki. A korábbi szociális segélyezési rendszer alacsony motivációs hatása miatt akadályozta a szegénységből való kitörést. Olyan szociális-kulturális környezet jött létre nálunk 2002 és 2010 között, amely lényegében megakadályozta a munkanélkülivé vált, különösen a tartósan munkanélkülivé vált emberek visszatérését a munka világába.
A tartós munkanélküliség következtében a munkanélküliek szaktudása egyre inkább elavult, az érintettek munkával szembeni attitűdje jelentősen leromlott, a társadalmi, szakmai kapcsolataik leépültek, mindezek együttes következményeként pedig jelentősen csökkent rengeteg munkavállaló foglalkoztathatósága. A magyar gazdaság egyensúlyi és növekedési problémái mögött meghatározó módon az Európában kirívóan alacsony foglalkoztatási szint állt. Ezért volt szükség arra, hogy a magyar gazdaság, a társadalom és az állam működése munkaközpontúvá váljon. Olyan gazdaságpolitikát kellett folytatni, amely elősegíti, hogy Magyarországon egy évtizeden belül egymillió új, adózó munkahely jöjjön létre. Ennek a megvalósításához erős költségvetést és stabil költségvetési politikát kellett teremteni.
A stabil környezet önmagában azonban nem volt elégséges, egyfelől ugyanis forrásokra, forgótőkére is szükség volt ahhoz, hogy munkahelyek jöjjenek létre, másrészt az új kormányzatnak kiemelt figyelmet kellett fordítania a munkaerő-intenzív ágazatokra is. Az új munkahelyek jelentős részét felsőfokú végzettséggel nem rendelkező emberek számára kellett a vállalkozóknak létrehozniuk, mivel a munkanélküliek és az inaktívak többségének még alapfokú végzettsége sem volt. Magyarországon az ilyen típusú új munkahelyek döntő többsége az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban és a hazai turizmusban jellemző, ezért ezek voltak leginkább alkalmasak arra, hogy tömegesen felszívják a nem foglalkoztatott munkaerőt. Így mindenekelőtt ezek az iparágak kerültek a vállalkozásfejlesztési politika fókuszába. Az egymillió új munkahely másik részét a frissen végzett, sokszor több idegen nyelvet is beszélő fiatalok elhelyezkedésének megkönnyítésére kellett megteremteni. Ezen a téren elsősorban a jövő kreatíviparai, valamint az európai és globális szolgáltató központok fejlesztésére volt szükség.
A fejlettebb európai uniós országokban már a 70-es években megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, amelyek napjainkra a fejlettebb országokban már a keresők 20-30 százalékát közvetlenül érintik. Ezért Magyarországon is ki kellett alakítani a rugalmas foglalkoztatás szabályait, hiszen az atipikus foglalkoztatási formák – mint például a részmunkaidő, a távmunka, az önfoglalkoztatás – elterjedésével komoly foglalkoztatási többletet lehet elérni.
A gazdasági világválság hatására Magyarországon a foglalkoztatottak 2007. évi 3,9 milliós létszáma mintegy 150 ezer fővel csökkent. A 36 hónapig tartó folyamatos csökkenést követően első alkalommal 2010. június–augusztusban kezdett újra emelkedni a foglalkoztatottak száma, és azóta is folyamatosan nő. Ez a kedvező folyamat az elkövetkező években is folytatódott. E kedvező folyamat eredményeként 2016. november–2017. januárban a foglalkoztatottak létszáma 4,401 millió fő volt, ami az utóbbi 25 év legmagasabb létszámát jelenti. Több mint 700 ezer fős volt a növekedés 2010 hasonló időszakához képest. A magyar foglalkoztatási ráta ebben az időszakban a legnagyobb mértékben emelkedett az Európai Unióban. A kelet-közép-európai régió országaiban a foglalkoztatási ráta szintén emelkedett, de lényegesen kisebb mértékben, mint nálunk, ennek következtében Magyarország lemaradása a foglalkoztatásban az EU többi tagországához képest jelentősen csökkent.
Ez az egyik legfőbb eredménye ennek a nem szokványos gazdaságpolitikának. A foglalkoztatás bővülése jelentős állami szerepvállalással valósult meg, amelynek két lényeges eleme a közfoglalkoztatás, valamint a munkahelyvédelmi akcióterv volt. A közfoglalkoztatás a teljes bővülés mintegy negyedét kitéve, elsősorban az alacsonyabb végzettségűek és a romák munkaerőpiaci helyzetét javította. Míg a munkahelyvédelmi akcióterv a hátrányos helyzetű csoportok (25 évnél fiatalabbak, 55 évnél idősebbek, a gyedről és a gyesről visszatérők, a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatottak, a tartósan munkanélküliek) foglalkoztatásának bővülését segítette elő. Célzott adóterhelés-csökkentéssel, jelentősen hozzájárulva ezzel a piaci alapú foglalkoztatás emelkedéséhez. Ezt az is támogatta, hogy az elmúlt években kiegyensúlyozott növekedés indult meg a magyar gazdaságban, amelyet az MNB monetáris politikája is jelentősen támogatott. A keresletélénkítéshez a monetáris politikának a korábban feltételezettnél tartósabban kell laza irányultságot mutatnia. De ez már egy másik fontos eleme a nem szokványos gazdaságpolitikáknak, ami megérdemel egy újabb cikket.
A szerző közgazdász, egyetemi oktató