Nemrégiben az egyik baloldali heccportál levelezésbe fogott a honi közmédiával arról, hogy vajon miért használják fel műsorfolyamukban az orosz állami média álhíreit. Az ilyesfajta ütésváltás egy idő után rendszerint terméketlen stílusháborúba torkollik, a felek megpróbálnak a gúny eszközeivel élni, a céltábla pedig időnként visszalő. Arra azonban a legritkább esetben kerül sor, hogy a vádlót bizonyításra szorítsák: tényleg volt-e álhír; s ha volt, azt tényleg cirill betűkkel fogalmazták-e meg?
A „fake news” korántsem új jelenség az emberiség kultúrtörténetében; mindig is létezett. Legfeljebb másként hívták: dezinformációnak, félrevezető propagandának. Használták bel- és külföldön egyaránt. Gyermekkoromban a pár iskolai osztályt végzett nagyapám a zöld varázsszemes Velence rádión sorra meghallgatta a Kossuthot, Amerika Hangját és a Szabad Európát, és ezekből összerakta a maga számára a valószínű valóságot. Soha nem hallott még forráskritikáról, de tisztában volt vele: lódít az egyik is, a másik is – egy kis egészséges gyanakvás soha nem árthat.
A közösségi média felfutásával mind nehezebb a tarkabarka források ellenőrzése: aki nem főállásban teszi, annak nincs is módja és érkezése erre. Ilyenkor előjön az orwelli reflex az Állatfarmból: négy láb jó, két láb rossz; vagy épp fordítva. Vlagyimir Putyin és Donald Trump rossz, Angela Merkel és Hillary Clinton jó. Az oroszok gyártanak álhíreket, a német Lügenpresse, az amerikai hírhamisítás pedig alávaló kitaláció. Kölnben nem volt csoportos nemi erőszak, mert a politikailag korrekt média nem adott hírt róla. A Soros-barát Hillary Clintont sem Donald Trump verte meg, hanem az emberfeletti képességekkel rendelkező oroszok, akik jobban ismerik az amerikai néplelket, mint saját maguk.
Ilyenkor az ember szívesen fordulna elfogulatlan bírákhoz, valami etalonhoz. A magyar képzeletvilágban sokáig ilyesminek számított a BBC és az ő etikai kódexe. Még a magyar médiaszabályozásban is bevallott mintát jelentett, legalábbis elviekben. Később aztán – a brexittől függetlenül – a BBC is fokozatosan leromlott, prostituálódott. Azt azonban álmomban sem gondoltam, hogy 2017-re a folyamat odáig ér, hogy zászlajára tűzi a tendenciózus hazugságot.
A muszlim szélsőséges által végrehajtott londoni autós merénylet miatt a brit sajtó nagy része szemmel láthatóan sokkos állapotba került. Nem annyira az ártatlan halálos áldozatok, mint az elkövető személye miatt, mert ez alkalmas a muszlimok elleni gyűlölet fokozására. Liberális véleményvezérek a BBC-nél és a The Guardiannél azon filozofáltak: kell-e egyáltalán a merényletről tudósítani, és nem bűn-e megemlíteni azt, hogy iszlamista támadás történt? Íme, Köln 2.: szégyellje magát a valóság!
A BBC Newsnight című műsorában a no-go zónákat tagadó moderátor, Evan Davis szerint a londoni merénylet dilemmába sodorta a köztelevíziót, mivel igaz ugyan, hogy negyvenen megsérültek és négyen tragikus módon meg is haltak, de azért mégsem kellene ezeknek az eseményeknek publicitást adni. A liberális The Guardian munkatársa, Simon Jenkins még erre is rátett egy lapáttal.
Szerinte azzal, hogy egyáltalán beszélnek a merénylet bekövetkeztéről, olyan, mintha a terroristák pártjára álltak volna. Egyébként sem terrortámadás volt ez, csak egy bűncselekmény, és az elkövető amúgy is halott. „Londonban ennél durvább dolgok is történtek már. Tévedés ebbe belekeverni a politikát és az iszlámot.” Ha Jenkins történetesen a zsidók szisztematikus megölését bagatellizálná így, a politikai bűntettet köztörvényessé stilizálva, holokausztrelativizálóként csupán a börtönújságot szerkeszthetné.
A Guardiannek idehaza is van értelmiségi olvasótábora, sőt a fél liberális internetes sajtó is forrásnak és orákulumnak tekinti: többek között azért, mert ingyen van. Ám ez magáncég, míg a BBC-t a brit adófizetők fontjaiból tartják fenn. A feltűnő nézetegyezés – elhallgatni a valóságból mindazt, ami számunkra kínos és kellemetlen, mert nem igazodik az ideológiánkhoz – azonban szükségtelenné teszi a megkülönböztetést: ezek ugyanazok az áporodott komcsi és náci propagandisták, legfeljebb a zászlajuk más. Lehet, hogy az oroszok ügyesen koppintották le a Szabad Európa, az Amerika Hangja meg a Deutsche Welle ötödik hadoszlopának sémáját, de legalább teszik, nem pedig nyíltan beszélnek róla, mint ezek a morálisan parány brit kamerádok.
Ezúton adom mindenki tudtára: a jelenlétemben többet senki ne emlegesse a BBC etikai kódexét, különben kiszámíthatatlan és morcos leszek…