A magyar Országgyűlés Képviselőházának 1941. június 27-i ülésén Bárdossy László miniszterelnök-külügyminiszter napirend előtt emelkedett szólásra és a következőket mondta: „T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A Ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a Szovjet népjogellenes és minősíthetetlen támadását. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy a támadások következtében Magyarország és a Szovjet-Unió között a hadiállapot beállott. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. – Felkiáltások a szélsőjobboldalon: Ki a szociáldemokratákkal! Maróthy Károly: Ki velük!) Még csak egy mondat. A magyar haderő a megfelelő megtorló intézkedéseket meg fogja tenni. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.)”
Werth Henrik a háború mellett
A bejelentés elhangzásakor a Magyar Királyi Honvéd Légierők bombázógépei már szovjet területeket támadtak, és megkezdődött a szárazföldi támadást hamarosan megindító Kárpát-csoport csapat- és seregtesteinek a mozgósítása is. Magyarország ezzel a lépésével a Szovjetunió elleni háború tevékeny résztvevőjévé vált. Követte ezzel a Németország mellett már a támadó hadműveletekben részt vevő Finnországot, Romániát és Szlovákiát. De miként is jutott el Magyarország a fenti bejelentésig?
A Szovjetunió elleni hadjáratra készülő Német Birodalom a támadó hadműveleti tervei kidolgozása során Magyarországgal, a Magyar Királyi Honvédség seregtesteivel mint tényleges támadóval nem számolt. A nemzetiszocialista állam vezetője, Adolf Hitler vezér és kancellár döntése értelmében ugyanis Magyarországot sem a hadműveleti tervekbe beavatni nem lehetett, sem a tervezett hadjáratba bekapcsolni nem volt szükséges.
A német titkolódzás ellenére azonban a magyar katonai vezetés rendelkezett bizonyos információkkal a német tervekről, és úgy vélte – elsősorban a Honvéd Vezérkar főnöke, Werth Henrik gyalogsági tábornok –, hogy Magyarországnak egy német–szovjet konfliktus – értsd: háború – esetén Németország oldalára kell állnia, mivel, amint Werth az 1941. június 14-én Bárdossy Lászlónak mint külügyminiszternek megküldött átiratában fogalmazott, „…ezt megköveteli az ország területi épségének, valamint állami, társadalmi és gazdasági rendszerünk biztosítása. 2. mert jövőnk érdekében az orosz szomszédság gyengítése és eltávolítása határainktól elsőrendű nemzeti érdekünk, 3. mert erre kötelez keresztény nemzeti alapon álló világnézetünk és a bolsevizmussal szembeni elvi állásfoglalásuk úgy a múltban, mint a jelenben is, 4. mert politikailag a tengelyhatalmak mellett véglegesen lekötöttük magunkat, 5. mert további országgyarapításunk is ettől függ.”
Bárdossy László és az általa vezetett kormány nem osztotta Werth véleményét és igyekezett a Honvéd Vezérkar főnökét „ajánlásokkal” ellátni a német katonai vezetőkkel folytatandó tárgyalásokra. Werth 1941. június 18-án Budapesten tárgyalt az OKH (Oberkommando des Heeres) vezérkari főnökével, Franz Halder vezérezredessel. A tárgyalásokról készített feljegyzésében Werth arról írt, hogy a német–orosz konfliktus fegyveres elintézést nyer, és az mintegy egy héten belül várható. A magyar féltől viszont továbbra sem várna el semmit Németország. Ha kérésük lenne, azt megfelelő időben és formában közölnék. Most viszont semmiféle olyan lépést ne tegyenek, amivel az oroszokat alarmíroznák.
bombázzák kassa városát
A német–szovjet fegyveres összetűzés kirobbanása előtt alig huszonnégy órával, 1941. június 21-én készült el a Honvéd Vezérkar főnöke 2. osztályán (katonai hírszerzés és kémelhárítás) az az összefoglaló, amely szerint a német–szovjet viszony negyvennyolc órán belül tisztázást nyer és „…valószínűnek látszik, hogy a Szovjet Magyarországgal szemben éppen úgy fog eljárni a háború kitörése esetén, mint a többi környező országokkal szemben, tehát légi, esetleg földi támadás várható”.
Erre a feltételezett támadásra 1941. június 26-án került sor. A Kassa városát ért légitámadás előtt bizonyítottan szovjet repülőgép intézett támadást a Kőrösmező–Budapest között közlekedő gyorsvonat ellen. A támadásnak halottja és sebesültjei is voltak. A támadások híre gyorsan eljutott Budapestre. A Honvéd Vezérkar főnöke, Werth Henrik és a honvédelmi miniszter, Bartha Károly szolgálaton kívüli viszonybeli táborszernagy szovjet támadó gépekről tett jelentést az államfőnek. Utóbbi azonnal döntött és élve az 1920. évi XVII. törvénycikkben biztosított jogával – „Közvetlen fenyegető veszély esetében azonban a kormányzó a magyar összminisztérium felelőssége és a nemzetgyűlésnek késedelem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulása mellett a hadseregnek az ország határain kívül alkalmazását elrendelheti” – visszacsapást rendelt el.
a katonai becsület tisztelete
Mire a miniszterelnök-külügyminiszter Bárdossy László Horthy Miklós kormányzóval érdemben szót válthatott, már a megszületett döntéssel kellett szembesülnie. Bárdossy László erről 1946-ban így beszélt: „A támadás éppen a legérzékenyebb pontján érintette az államfő, a magyar hadvezetőség és a tisztikar lelki alkatát, számukra egyformán a katonai becsület és bátorság kérdésévé vált, hogy az ismételt provokálatlan támadás után Magyarország se maradjon tétlen. A hadvezetőség kifejezésre juttatta, hogy elviselhetetlen szégyennek tartaná, ha Magyarország még most sem vállalna részt a háborúban, ugyanezt jelentette ki kategorikus formában a kormányzó.”
A miniszterelnök-külügyminiszternek az államfővel történt megbeszélését követően került sor a rendkívüli minisztertanácsi ülésre, ahol megszületett a kormányzói döntést támogató állásfoglalás, miszerint: „…a szovjet légihaderő a mai nap folyamán magyar terület ellen intézett ismételt népjogellenes, indokolatlan és provokálatlan támadásai következtében Magyarország a hadiállapotot a Szovjetunióval beállottnak tekinti.” Bárdossy László arra kérte ugyanakkor a honvédelmi minisztert, „…hogy csak limitált erők vétessenek igénybe”.
A német–szovjet háború megindulását követően Magyarország, amely a Német Birodalom melletti szolidaritását kinyilvánítandó 1941. június 23-án megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, 1941. június 27-én a Szovjetunió elleni háború tevőleges résztvevőjévé vált. Horthy Miklós kormányzó erről így írt az Adolf Hitlernek 1941. június 28-án küldött levelében: „Kormányom, a szolidaritás jegyében a német-orosz háború kitörését követően azonnal megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a szovjet-orosz kormánnyal, s miután a szovjet-orosz légierő ismételt képmutató bombatámadásokat hajtott végre magyar területek ellen, a hadiállapotot Oroszországgal kinyilváníttattam.”
A hadiállapot beálltának képviselőházi bejelentését követően hamarosan az Országgyűlés felsőházában is napirendre került a kérdés. A felsőházban 1941. július 4-én, az elnöklő gróf Széchényi Bertalan így fogalmazott: „Tisztelt Felsőház! A szovjet-orosz részről magyar terület ellen intézett, magyar életekben és vagyonokban súlyos károkat okozó minősíthetetlen légitámadások következtében hazánk hadiállapotba került a Szovjetunióval, és az ellenségeskedések megkezdődtek. Ezekben a történelmi órákban a magyar honvédség a Kárpátoktól keletre nyomul előre, hogy a soha nem látott hatalmas felkészültségű, nagyszerű német véderővel együtt, Európa békéje és kultúrája, valamint hazánk biztonsága érdekében teljesítse kötelességét. Legyen a Mindenható bőséges áldása hős katonáink vállalkozásán, hogy a reájuk háruló nagy feladatokat sikeresen megoldhassák. (Helyeslés.)”
A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója