Már jó ideje a bevándorlás kérdésköre határozza meg a belpolitikai és az európai politikai napirendet, amelynek a pártok versenyére irányuló hatását egyre egyértelműbben tükrözik vissza a közvélemény-kutatási adatok. Nem meglepő, hogy a kormány tevékenységét díjazzák a választók, így a Fidesz támogatottsága növekszik. Újra olyan kép rajzolódik ki, mintha a kormány és az ellenzék más ligába nevezett volna: a kormánypártok játsszák a tétmeccseket, a többiek pedig a lényegteleneket. A korábban erősödő Jobbiknak nem marad más, mint hogy elfogadja a kormány érdemi javaslatait, ezen kívül keresse a kákán a csomót, lesse, bakizik-e valamit a Fidesz.
A pártok versenye tehát ismét „unalmasan” alakulna, ha nem lenne egy kispályás házibajnokság a baloldal csapatai között, amelyben mostanra az egyik szereplő, Gyurcsány Ferenc egyértelműen kimondta, hogy mi a tét. Bejelentette ugyanis, hogy amennyiben a legnagyobb baloldali párt, vagyis az MSZP kerüli a konfliktust a kormánnyal, nem fogja pártját a bevándorlóknak, akkor bizony ő átveszi a vezetést a baloldalon.
A baloldal helyzetének megértéséhez figyelembe kell vennünk, hogy a bevándorlási kérdés kapcsán választaniuk kell az internacionalista, univerzális egyenlősítő értékeik és a magyar választópolgárok nagy többségének elképzelése között. Beleállhatnak tehát a migránsok érdekeit védő, baloldali humanista álláspontba – egyértelműen ezt tette a DK és a PM, sőt eleinte a szocialisták is –, vagy kompromisszumot kereshetnek, ami a kormány intézkedéseinek hallgatólagos elfogadását, illetve óvatosabb kritikák megfogalmazását jelenti. Az MSZP ez utóbbiba próbál mostanában átcsúszni. Mióta a bevándorlás kérdésköre uralja a hazai politikai közbeszédet, azóta egy olyan párt van a baloldalon, amely a választók széles köréhez el tudja juttatni a mondandóját (az Együtt, a PM és a Liberálisok nem ilyen, még akkor sem, ha álláspontjuk viszonylag könnyen értelmezhető), és egyértelmű, jól azonosítható, a maga módján logikus taktikát követ. Ez Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója. Gyurcsány látványos PR-akciója, melynek keretében bevándorlókat fogadott otthonába, a szerb oldalon rekedése miatt is látványos határzárszemléje minden választóhoz eljuttatta, hogy mit is gondol a problémáról.
De miért jó ez a DK-nak egy olyan helyzetben, amikor pl. a Századvég kutatása szerint a választók 82 százaléka inkább támogatná a bevándorlási szabályok szigorítását? Egyrészt azért, mert 16 százalék viszont azt mondja, hogy nem támogatná az erélyesebb fellépést, ami egy baloldali párt számára ma nem csekély választói tömb, másrészt azért, mert elvileg jobb, ha egy pártnak van a választók számára értelmezhető álláspontja, mint hogyha azt sem tudni, hogy mit akar.
Közben az MSZP pont ebbe a hibába esett bele. Sokáig egyértelműen azt mondták, hogy egy, a kormány által gyártott álproblémáról van szó, aztán néha letettek egy-egy támadható javaslatot, amely például a hazánkba érkező migránsok regisztrációjának előrelendítését szolgálta volna, közben Kunhalmi Ágnes vezérletével töretlenül ostorozták a kormány szerintük gyűlöletkeltő fellépését… Összességében lehetetlen egyértelműen összeszedni, hogy mi a mondanivalójuk, valami olyasmit lehetett csak érteni, hogy emberségesebb fellépést szeretnének elérni. Nemrég aztán egy huszárvágással Tóbiás József a miniszterelnök brüsszeli szereplése kapcsán kijelentette, hogy Orbán Viktor végre eljutott ahhoz az állásponthoz, amit ők hónapok óta egyértelműen képviselnek, a párt frakciója pedig tartózkodott, amikor a parlament a honvédség bevetéséről szavazott, vagyis nem szavazták le a kormányoldal egy fontos javaslatát, tehát az új álláspont úgy összegezhető: „inkább nem mondunk semmit”, ami persze a DK szempontjából egyenlő a szabotázzsal.
Még e lépés megtétele előtt, illetve azzal nagyjából egy időben megjelentek közvélemény-kutatások a Medián, a Publicus Intézet és a Nézőpont Intézet jóvoltából, melyek amellett, hogy egybehangzóan kimutatják a kormányoldal népszerűségének növekedését, érdekes képet rajzolnak ki a baloldali pártok kapcsán. A Medián és a Publicus mérése szerint az MSZP 3, illetve 1 százalékos előrelépést könyvelhetett el a nyár eleje óta, a Nézőpont szerint pedig a DK-val megegyező mértékben, 1 százalékkal esett vissza népszerűsége. Azzal együtt, hogy megjegyezzük, hogy a változás nagyon alacsony mértékű, vagyis csak óvatosan fogalmazhatunk meg következtetéseket, annyi kétségtelenül kirajzolódik, hogy a Demokratikus Koalíció, függetlenül a formai szempontból profi fellépéstől és a teljességgel dilettáns szocialista szerepléstől, nem tudott közelíteni az MSZP-hez, a baloldalon belül stabilizálódtak a viszonyok.
Ebben a kérdéskörben tehát Gyurcsányék még a baloldalon belül sem tudtak sikert elkönyvelni, vagyis lehet, hogy nem áll meg az a számítás, amely szerint az egyértelmű bevándorláspárti álláspont a baloldalon belül nyereséget hoz. Sőt, egyelőre az rajzolódik ki, hogy túltolták a biciklit, ráadásul a szocialisták összevisszasága és teszetoszasága látszólag megfelelően szolgálja a veszteségminimalizálást. Lehet, hogy okosabb, ha csendben maradnak?
A szerző politológus