Hazánkban a hatóságok vendégszeretetét élvezi egy álbevándorló, akit annyira megbántottak, hogy csak nyolcmillió forinttal lehetne megvigasztalni. A napokban a közbeszédben és a politikában újból jelentős teret kapott Ahmed H. ügye, akiről tudni kell, hogy nem valódi bevándorló, mert elfogásakor a zsebében volt az útlevele, abban érvényes schengeni vízummal, és Cipruson van háza, autója és a hírek szerint még hajója is. Mindezek nem egy életét féltő, valódi menekültre jellemzők.
Emberünket a bíróság a határzár tiltott, tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett átlépése és társtettesként elkövetett terrorcselekmény bűntettében mondta ki bűnösnek. Végül a jogerősen öt év börtönre ítélt Ahmed H. büntetése kétharmada letöltése után most feltételesen szabadlábra került, de ezzel együtt folyamatban van a kitoloncolása. Mivel veszélyt jelent a magyarok biztonságára, nem járkálhat szabadon, ezért kitoloncolásáig idegenrendészeti őrizetben marad.
Azonban mielőtt Ahmed H. elhagyná a magyarokat – akiket elmondása szerint megszeretett, és akik között sok barátra lelt –, tesz még egy kísérletet arra, hogy búcsúzóul jogi úton anyagi elégtételt vegyen kedveltjein. Ahmed H. ugyanis nyolcmillió forint kártérítést követel a nyolcmillió állampolgárhoz eljuttatott nemzeti konzultációs levél miatt, amely megemlíti az ő elhíresült nevét. Úgy látszik, nála a nyolcas szám valamilyen misztikus jelentőséggel bír, mert elfogásakor a sajátján kívül még nyolc különféle útlevelet (!) találtak nála.
Abban a nem várt esetben, ha valamely bíróság mégis arra vetemedne, hogy jogerősen megítélje szír barátunknak ezt az összeget, nyilván azt nem a szél fújná össze, hanem a magyar adófizetők pénze bánná. Bár ez az összeg nagyjából csupán egy forintot jelentene egy emberre elosztva, azonban közöttük ott lennének újdonsült barátai és szeretett magyarjai. Valójában ez a kártérítési ügy nem pusztán anyagi, hanem kimondottan elvi kérdés. Mert abszurd, sőt arcátlan és visszataszító dolog, hogy egy bűnöző nyolcmilliót akar keresni azzal a hajánál fogva előráncigált indokkal, hogy a kormány megsértette a jó hírnevét.
Csak azt lehet megsérteni, ami volt. Azt ugyanis nem a kormány, hanem saját maga sértette meg, de vastagon, amikor rátámadt a rendőrökre, amikor tiltott módon átlépte a határt, amikor tömegzavargásban vett részt, amikor hergelte a tömeget, amikor ultimátumot intézett a határt védő rendőrökhöz! Valószínűleg van már gyakorlata a saját jó hírnevének megsértésében, mert bár ciprusi nőt vett feleségül, állampolgársági kérelmét elutasították a hatóságok, ami pedig arra utal, hogy valamikor korábban bűncselekményt követhetett el.
Ahmed H. természetesen ártatlannak vallja magát, szerinte ártatlanul ült börtönben, de hát tudjuk, az élet már csak ilyen kegyetlen, a börtönökben csupa ártatlan ül. A szír származású, ciprusi illetőségű terrorista, aki szabadidejében belsőépítészként múlatja az időt, azonban nem csupán egy szimpla bűnelkövető. A nemzetközi rendvédelmi együttműködésből származó információk szerint Ahmed H. a Tabligi Dzsamát (Szövetség a hit terjesztésére) elnevezésű iszlám fundamentalista mozgalom tagja.
A Tabligi Dzsamát elnevezésű iszlám fundamentalista mozgalmat a terrorszervezetek radikális személyek egyes célországokba történő bejuttatásához fedőszervezetként használják. Mindezek fényében hiteltelen az a nyafogás, sajnálatkeltési igyekezet és megbántottságimitálás, amellyel megtévesztő módon szimpátiát akart ébreszteni maga iránt a bíróságon. Ugyanis Ahmed H. a tárgyalásokon nagy átéléssel beszélt a büntetés-végrehajtási intézményben megélt sanyarú sorsáról, ahol iszonyú lelki körülmények között kellett tengetnie jól megérdemelt büntetésének napjait.
Érthetetlen ez a panaszáradat, hiszen többnyire azért csukják börtönbe a bűnözőket, hogy ott ne érezzék jól magukat.
Összetört lelkivilágának pislákoló fényénél még megírta a Miniszterelnöki Kabinetiroda ellen benyújtandó keresetlevelét, amely a Fővárosi Törvényszékhez 2017. december 28-án megérkezett. Ahmed H. a jó hírnév megsértésének megállapítását kérte a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció 5. kérdésének 4. mondata miatt. A kifogásolt szövegrész így szólt: „Egy másik Soros-szervezet, az Amnesty International többször is követelte annak az Ahmed H.-nak a szabadon bocsátását, aki kövekkel támadt a határt védő magyar rendőrökre, és ezért elítélték.”
A keresetlevélben emberünk azt kifogásolta, hogy ügyében jogerős ítélet akkor még nem született. Csak a történeti hűség kedvéért jegyzem meg, a Kúria döntése szerint törvénysértő volt, hogy jogerős ítélet helyett új eljárásra kötelezte a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot, penetráns bírói törvénysértés történt. Ennek még jelentősége lehet a jó hírnév megsértésével kapcsolatos per során.
Valószínűleg kontár jogi tanácsadók végezhették beadványának megszerkesztését, mert keresetlevelét a bíróság idézés kibocsátása nélkül 2018. január 22-én elutasította, ugyanis az nem tartalmazta a felperes lakóhelyét, sem a bírósághoz intézett határozott kereseti kérelmet. Ahmed H. azonban főnixmadárként feltámadva lelki agóniájából újból a bírósághoz fordult. A törvényszék részéről meghallgatása a napokban már megtörtént, a mostani eljárást a kitoloncolásától függetlenül távollétében is lefolytatják, ítélet február első napjaiban várható.
Ahmed H. azonban ezúttal is árnyékra vetődött, ugyanis töretlen hazánkban az a bírói gyakorlat, amely szerint a jó hírnév megsértése csak az objektív valóságnak meg nem felelő közléssel valósítható meg, akkor, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta korábban, hogy amennyiben egy állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható, akkor tényállításról van szó. Ha valakiről minden alap nélkül, hamisan azt állítják, hogy bűncselekményt követett el, az már valótlan tényállítás. Ezért aztán az Ahmed H. által sérelmezett mondat valós tényállítás. Nem minden alap nélkül állítja ugyanis, hogy Ahmed H. bűncselekményt követett el, hiszen akkor már megszületett az elsőfokú ítélet, az állítás igazságtartalma ellenőrizhető, igazolható.
Az állítás igazságtartalma vitathatatlan, mert Ahmed H.-t akkor valóban elítélték, és a konzultációs ív nem mondja ki, hogy ez az ítélet jogerős-e avagy sem, tényként közli, hogy Ahmedet elítélték, és ez valóban megtörtént. A későbbi jogerős ítélet csak megerősítette a korábbi tényállítás igazságtartalmát. Valós tényállítás pedig jó hírnév sérelmét nem alapozhatja meg.
Ahmed H. ügye lerántja a leplet a bevándorlást támogató hálózat működéséről. Az Európai Parlament a Sargentini-jelentésben védelmébe vette a terroristacselekmény miatt elítélt férfit, viszont rögtön megtámadták azt a volt macedón miniszterelnököt, aki kerítést épített és így próbálta megállítani a migránsokat. A röszkei tömegzavargás miatt bíróság elé állított Ahmed H. a Soros-szervezetek embere, ezért akarták kiszabadítani. A külföldről, jellemzően Soros György által finanszírozott aktivistacsoportok nemcsak hogy behozzák a bevándorlókat, hanem támogatják is őket, amikor bűncselekményeket követnek el. A jog megcsúfolása és a kettős mérce napi megnyilvánulása a Soros-féle szervezetek bűnöző bevándorlókat védő gyakorlata.
Elborzasztó az az eset is, amikor a budapesti afgán erőszakoló mellé állt a civil szervezetek közül a Migration Aid, illetve az általa a bevándorlási különadó elkerülése céljából alapított Éjjeli Őrség nevű párt. Sőt, arcátlan arroganciával még a kormányt hibáztatják, mert szerintük szándékosan nem tesz semmit, éppen azért, hogy hasonló esetek előforduljanak.
A bevándorláspárti aktivisták és politikusok folyamatosan azt bizonyítják, hogy nekik csak a migránsok a fontosak. Nem csoda, ha a magyar embereknek elegük van belőlük.
A szerző jogász