Az MSZP miniszterelnök-jelölti, előválasztási polémiája már nem is állatorvosi lóként, hanem egész állatseregletként demonstrálja, miért tart ott, ahol az utódpárt. Az égvilágon senki nem kényszerítette ugyanis a balliberális formációt, hogy másfél évvel az országgyűlési választások előtt máris megnevezzék kormányfőjelöltjüket. Ők mégis előálltak a farbával, Botka László szegedi polgármester személyével, akivel sikerült az eddigi erővonalakat és potenciális szövetségeseiket összekuszálniuk. Az MSZP vezetésének nem kellene úgy tennie, mintha egy, a világ minden operettszínpadán szívesen látott primadonna fellépéséről volna szó. Akinek a bejelentkezését esztelenség lenne visszautasítani, s még a gondolkodási idő is udvariatlanságszámba menne.
Azt, hogy az MSZP döntése nem fog tetszeni Gyurcsány Ferencnek és sleppjének, a szocialista vezetőkön kívül mindenki tudta, aki nem totális politikai antitalentum, és akinek minimális információi vannak a Demokratikus Koalíció nevű, feltétel nélküli vezérimádásra berendezkedett szektáról. Főként, miután Botka kijelentette, hogy a közös listán nem lenne helye a DK-vezérnek. Az viszont, hogy már a küszöbön elbukik a szegedi vezető közös jelölése a balliberális pártocskák és egyéb mikropártok azonnali ellenállásán, az előzmények ismeretében is kissé váratlan volt. Így olyan volt az egész MSZP-s akció, mint amikor egy csapat már akkor elveszíti a mérkőzést, amikor még fel sem öltötte magára a futballdresszt.
Nem érthető az sem, miért kellett nyilvánosságra hozni, ki az MSZP jelöltje, ha még le sem ültek a tárgyalóasztalhoz a többi ellenzéki tömörüléssel. Milyen kártyás az, aki rögtön kiteregeti a lapjait? Ha már annyira bele vannak szerelmesedve az általuk rendre bohózatba forduló jelöltcastingba, megvárhatták volna, míg mindenki előáll a saját embereivel. Akkor rakhatták volna a placcra Botka nevét, amikor a közvélemény-kutatások is igazolják, hogy az MSZP által delegálandó versenyzőnek van még relatíve a legkomolyabb sansza a tisztességes szereplésre. A Nézőpont Intézet mostani felmérése is kapóra jöhetett volna, hiszen bár az összes lehetséges jelölt lemaradna, mint a borravaló Orbán Viktor 37 százalékos támogatottsága mögött, ám Vona Gábor Jobbik-elnök 8 százaléka után mindjárt Botka László következik egyszázalékos hátránnyal, míg Gyurcsány Ferenc csupán a lakosság 5 százalékának voksaira számíthatna.
Most már azonban késő, hiszen az őszödi hordószónok úgy fog ragaszkodni a miniszterelnök-jelöltséghez, mint kutya a velős csonthoz. És hiába evidencia, hogy képtelenség vele jól szerepelni egy választáson, minél inkább rá akarják majd beszélni, hogy ne tegye tönkre a baloldali blokk esélyeit, annál kevésbé lehet eltántorítani terveitől. Vadai Ágnes, állandó jellegű első udvarhölgy közölte is: a DK-nak lesz saját miniszterelnök-jelöltje. Ez annyit tesz DK-ul: csak olyan együttműködésben hajlandók részt venni, amelyben a lista élén Gyurcsány áll. A szocialisták vagy behódolnak a náluk is kisebb pártoknak, és mást jelölnek, vagy – beszéljünk magyarul – elfogadják Gyurcsány primátusát. Hely hiányában eltekintünk az összes minipárt kívánságlajstromának ismertetésétől. Elegendő annyi: inkább azt tartalmazzák, ki mindenkivel nem akarnak közösködni.
Úgy néz ki, egy Botkával feldúsított MSZP-vel jelen állás szerint sem az Együtt, sem a DK nem hajlandó szövetkezni, az LMP-ről és a Jobbikról nem is beszélve, de még az abszolút zöldfülű, az olimpiatorpedózással befutni áhító Momentumnak sem fűlik a foga ehhez. Eközben Molnár Gyula MSZP-elnök, akinek az lenne a dolga, hogy kezelje a helyzetet, felszívódott. Azt mondják, tárgyalnak a leendő partnerekkel. Igen. És miről, amikor már az elején kosarat kaptak?
A Szoci Horror Picture Show a pártleépítés alatt is zavartalanul folytatódik.
