Csalással vádolta meg a Fideszt a múlt héten a 24.hu oldal, valamint ezen felbuzdulva az ellenzéki kis pártok szinte mindegyike, élükön a Jobbikkal. Az objektivitással és elfogulatlansággal aligha vádolható portál ablakán a nyári szellő egyszer csak befújt egy állítólagos számlát. Halkan teszem hozzá, bakonyi (veszprémi) szellő lehetett. Ilyen a széljárás mostanában arrafelé.
A bizonyító erejű papíros állítólag azt támasztja alá, hogy a 2010-es választási kampányban a nagyobbik kormány- (akkor még ellenzéki) párt többet költött plakátokra, mint azt az Állami Számvevőszéknek az elszámolásában lejelentette. Az állítólagos számláról készült fotón valóban látszik a mintegy 98 millió forintos végösszeg, a megrendelő (vevő) vagy a számla tárgya ugyanakkor már nem. Azt sem lehet tudni, hogy létezik-e egyáltalán az elhíresült papíros.
Ennek ellenére a kormánybuktatásra áhítozó médiumok és ellenzéki politikusok máris tényként sikoltozták (rágalmazták) világgá: a Fidesz csalt! Egyes elvetemült, minden bizonnyal déltájban a tűző napra tévedt politikai szereplők – például Farkas Gergely, a Jobbik frakcióvezető-helyettese, vagy újabban Nyakó István, a szocialisták sajtófőnöke – odáig merészkedtek, hogy a 2010-es, sőt a 2014-es országgyűlési választások legitimitását is megkérdőjelezték.
A Fidesz visszautasította a vádakat és közölte: a párt 2010-ben és 2014-ben is minden hatályos törvényt betartott, szabályosan gazdálkodtak a választási kampányban. A rögtön ítélkezők nekiestek a kampánypénzeket ellenőrző Állami Számvevőszéknek is, amely lehűtve a kedélyeket, hétfőn közölte: a kampánypénzek ellenőrzése során mindenben a hatályos törvényi előírások szerint jártak el, az ellenőrzések lezárultak, és a jelentéseik nyilvánosak. Pont.
Az ÁSZ jelentéséből valóban fehéren-feketén kiderül, hogy a Fidesz mindenben a hatályos törvények szerint járt el, és szabályszerűen használta fel a kampányra fordított kiadásait 2010-ben. Nem úgy a Jobbik. A most hangoskodó cuki párt ugyanis már nem volt ilyen pedáns. Az ÁSZ 2011 májusában publikált – a szervezet honlapján elérhető – jelentéséből az derül ki, hogy a Jobbiknál számos szabálytalanság volt a kampánypénzek felhasználásában 2010-ben.
Hiányos volt a párt kampányelszámolása, előfordult, hogy az áfát sem fizették be. Az ÁSZ 2011-es jelentésében az is benne van, hogy a Jobbiknál a kampánytevékenység jogszerűségét (szabályosságát) igazoló szerződések, egyéb kötelezettségvállalási dokumentumok az ÁSZ által vizsgált bizonylatok 31 százalékánál, teljesítésigazolási dokumentumok az ellenőrzött bizonylatok 23 százalékánál nem álltak rendelkezésre. Puff neki. Ez azt jelenti, hogy a Jobbik kampánykiadásainak jelentős részét szabálytalannak minősítette az ÁSZ 2011-ben!
Jelentésében az ÁSZ felhívta a figyelmet a kampánypénzek elszámolásának nehézségeire is. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a 2010-es országgyűlési választások, illetve az azt megelőző kampány a 2010-ben érvényes szabályok szerint zajlott. Ezeken a valóban nem túlságosan szigorú elszámolási előírásokon 2002 és 2010 között az MSZP–SZDSZ kormányok semmit sem változtattak.
Ellenőrzési tapasztalatai alapján az ÁSZ számos felvetést, javaslatot fogalmazott meg, és ezeket is felhasználva az Országgyűlés 2013-ban új törvényt alkotott a választási eljárásról, valamint a kampányköltségek átláthatóvá tételéről. Az ÁSZ korábbi javaslatai alapján több ponton szigorították az elszámolás rendjét. Ma már történelmi tény, hogy a 2013. június 10-én történt végszavazáson az akkor még nagyobb létszámú Országgyűlés 252 igen szavazattal, 89 ellenében, 1 tartózkodás mellett fogadta el az új kampánytörvényt.
A parlament honlapján ma is lekérdezhető jegyzőkönyvből pontosan látszik, hogy a Jobbik egyetlenegy képviselője sem támogatta a kampánypénzek szigorúbb elszámoltatását lehetővé tevő új törvényt! A pártelnök Vona Gábor is „nem” gombot nyomott a szigorúbb elszámolásra és ellenőrzésre. Ez persze nem csoda, hisz a 2010-ben érvényes, lazább előírásoknak sem tudtak maradéktalanul megfelelni.
Az új kampánytörvény rendbe tette például a médiában megjelentetett politikai hirdetések problémakörét. A 2014-es választási kampányban már csak azok a sajtótermékek tehettek közé politikai reklámot, amelyek a hirdetési árjegyzéküket előzőleg megküldték az Állami Számvevőszéknek. Így az ÁSZ az ellenőrzése során azt is értékelte, hogy a pártok által igénybe vett politikai hirdetések megegyeztek-e a sajtótermékek által megküldött árjegyzékben és tájékoztatóban szerepeltetett adatokkal. Ezzel az újítással a médiában megszűntek az egyedi kedvezmények, minden párt ugyanazon az áron hirdethetett, átláthatóvá és ellenőrizhetővé vált ez a terület.
A pozitív tapasztalatok alapján az ÁSZ a közelmúltban felvetette a plakátpiac esetében is hasonló szabályozási környezet megalkotását és elfogadását. A kormánypártok támogatták is a javaslatot, amit beépítettek a plakátörvény néven elhíresült jogszabálytervezetbe. Az ellenzéki pártok – élükön a Vona Gábor vezette Jobbikkal – ugyanakkor ezúttal sem álltak az átláthatóság és a szigorúbb ellenőrzés oldalára. Leszavazták a kétharmados parlamenti támogatást igénylő törvénytervezetet. Mondjuk ki: a politikai korrupció mellett tették le a voksukat.
De hát ugye arrafelé is bakonyi szelek fújdogálnak mostanában.
A szerző közgazdász