A kettős mérce olyan gondolatban, szóban vagy tettben is megnyilvánuló döntés, ítélkezés, amikor azonos helyzeteket különbözőképpen, néha ellentétesen ítél meg valaki, többnyire részrehajlás, elfogultság miatt. Sajnos nap mint nap találkozunk ezzel a jelenséggel. De úgy vélem, hogy az Európai Unió vezetőinek, bürokratáinak és a média egyes művelőinek megnyilatkozásaiban egyre gyakrabban.
Mint ismeretes, a Frankfurter Allgemeine Zeitung az EU új költségvetésével kapcsolatban egyes tagországok szigorú szankcionálásáról írt, amelyek nem teljesítenek bizonyos jogi normákat, és ahol magas szintű a korrupció. A lap Bulgáriát, Romániát és Magyarországot említette példaként mint lehetséges érintetteket.
Azóta is kérdés számomra mint egy átlagos európai állampolgár számára, hogy egy ilyen új szabályozás miként fogja érinteni vajon Németországot, ahol a dízelbotrány és az autókartellezés ügye nem éppen arról tanúskodik, hogy a német autóipari óriások, amelyek rendszeresen jelentős adományokkal, kedvező állásokkal támogatják a német kormányzó erőket, jó példával járnának elöl ezekben a kérdésekben a tagországok előtt.
A dízelbotrányt illetően le kell szögeznem, hogy nem a motorokat manipulálták, hanem azt a motorvezérlő szoftvert, amely a motor által kibocsátott káros anyagok szintjét volt hivatott kijelezni. De ássunk a dolgok mélyére, mivel nemrég hozott döntést a németországi Braunschweig ügyészsége ez ügyben, és egymilliárd euróra büntette a Volkswagen-csoportot a dízelüzemű motorokkal kapcsolatos szabálytalanságok miatt. A bírságot azért vetették ki, mert a társaság megsértette a felügyeleti kötelezettségeit a motorfejlesztő részleg tevékenységével kapcsolatban. A Volkswagen közleményében jelezte, hogy elfogadják a döntést, és nem emelnek kifogást a büntetés ellen.
Közismert, hogy a dízelbotrány 2015 szeptemberében robbant ki, amikor az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hatósága, az EPA azzal vádolta meg a Volkswagen-csoportot, hogy olyan szoftvert telepített 482 ezer dízelüzemű jármű kipufogógáz-tisztító berendezésébe, amely a teszteken a valóságos nitrogén-oxid-kibocsátás töredékét mutatja, tehát meghamisítja a valós kibocsátás mértékét. A Volkswagen a botrány kitörése után azonnal elismerte a csalást, és világszerte 11 millió autót hívott vissza – 8,5 milliót Európából – a szükséges korrekciók elvégzésére, ami a legtöbb esetben a motorvezérlő szoftver frissítését jelentette.
Nem sokkal ezután az Audi (a VW-csoport tagja) is úgy döntött, hogy 850 ezer általa gyártott járművét hívja vissza a fedélzeti szoftverek frissítésére. A német ügyészség döntése nyomán a német szövetségi minisztérium 230 ezer autója visszahívására és átalakítására kötelezte a Daimlert, ugyancsak hasonló szabálytalanságok miatt. Ez a döntés kecskeméti Mercedes gyárat is érinti. Ugyanakkor az mindenképpen jó hír számunkra, hogy az Audi a kirobbant botrány után még 2017-ben döntött arról, hogy globális hálózatán belül Győrbe telepíti az elektromos meghajtású autómotorok gyártását és kutatás-fejlesztését is.
Ugyanakkor a dízelbotrányon kívül még ott van a kartellezés ügye is. A Der Spiegel által 2017 júliusában nyilvánosságra hozott információk szerint a gyártók a kilencvenes évek óta a versenyjogba ütköző kartellezési tevékenységet folytathatnak. A német lap egy hétvégi számában arról cikkezett, hogy a cégek több mint 60 munkacsoportban, 200-nál is több munkatárs részvételével egyeztettek titokban technológiai és beszállítói ügyekről és a gyártási költségekről. Az egyeztetések célja a verseny kiiktatása volt. Az ügyben a német hatóságok mellett az Európai Bizottság is vizsgálatot folytat. Mindez feltétlen pozitívum annak fényében, hogy a dízelautók manipulációját mindeddig az Európai Unió egyetlen szervezete sem vizsgálta meg, ítélte el.
A 2015 szeptemberében kirobbant dízelbotrány óta Németország vezetőit mind erősebb kritikával illetik az autóipari lobbi egyre nagyobb befolyása miatt. A Politico hírportál által a német választások előtt nyilvánosságra hozott kormányzati adatokból kiderült, hogy a német Kereszténydemokrata Uniónak Stefan Quandt, a BMW tulajdonosa például ötvenezer, míg a Daimler ennek kétszeresét, százezer eurót adott.
Az említett autómágnások másoknak is adakoztak, a liberális Német Szabaddemokrata Párt is ötvenezer eurót kapott Quandtól, míg a Daimler ugyancsak százezer euróban részesítette az akkoriban még Martin Schulz vezette szociáldemokratákat. A németek többsége a választások után az új kormánytól sokkal keményebb fellépést vár az autóiparral szemben, amely rászorul némi megrendszabályozásra. De az EU összes állampolgára ezt kívánja.
Nem akarom, hogy a dízelautókat manipulálják és természetesen azt sem, hogy Magyarországot korruptabbnak tartsák bármely más országnál. A korrupció ellen minden lehetséges eszközzel fel kell lépni. Azt azonban végképpen nem akarom, hogy olyanok ítélkezzenek felettünk, akik maguk is bűnösök. Azt helyesnek vélem, hogy azokat, akik alapvető jogi normákat nem teljesítenek, vagy akiknél magas szintű a korrupció, szankcionálni kellene.
Azonban ahhoz, hogy az Európai Unióban egy ilyen rendszer kerülhessen bevezetésre, előbb saját magát kellene megvizsgálniuk és megtisztítaniuk a bürokratáknak. Amíg az Európai Unió vezetői és bürokratái nemzetközi spekulánsok, adócsalók, csaló gigacégek befolyása alatt állnak, nincs sem jogi, sem erkölcsi alapjuk arra, hogy mások felett bármilyen módon is ítélkezzenek.
A szerző közgazdász, egyetemi docens