Egyelőre nem vette ki nyári szabadságát az április 8-án megválasztott új parlament. Mi több, a 199 képviselőt számláló törvényhozás az elkövetkező hetekben nagyon fontos, lényegi szabályok megvitatását tűzi a napirendjére. Az új kormány ugyanis ezen a héten benyújtotta első javaslatait, konkrétan a Stop, Soros! törvénytervezetet és az alaptörvény hetedik módosítását.
A két szabályegyüttes valójában összefügg, mindkettő tiltaná az illegális betelepülést és annak szervezését, támogatását. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a parlamenti tárgyalást megelőző egyeztetésen az ellenzékiek nem fogadták nagy lelkesedéssel a rendelkezéseket. Ezek a pártok ugyanis az elmúlt három évben többnyire ellenezték az illegális bevándorlás tilalmazását, s a külföldön rendszeresen előforduló robbantások, gyilkosságok, tragédiák nyomán sem változtattak álláspontjukon.
Támadták a kerítésépítést, a jogi és a fizikai határvédelem megerősítését, úgyhogy mostanáig tulajdonképpen konzekvensen viselkedtek. Ez meglátszik a választási eredményeiken is. A helyzet persze folyamatosan változik, a hazai politikusok még bőven kifejthetik véleményüket a most benyújtott törvénytervezetekről.
Függetlenül a politika reagálásaitól, a szakértők és az egyszerű választópolgárok is keresik a választ a különféle kérdésekre. Mindenekelőtt arra, mi lehet a legfőbb kifogás a beterjesztett javaslatok ellen. Áttekintve a nyilvánosságra hozott szövegeket, az állapítható meg: az első negatívum talán éppen az, hogy a javaslatot csak most terjesztették be.
A kormánypártok persze már az országgyűlési választás előtt a közvélemény tudomására hozták, hogy új tilalmakat kívánnak megfogalmazni az illegális be- és kitelepítés s annak szervezése, támogatása ellen, a hónapokig tartó kampány azonban nem kedvez magának a jogalkotásnak. Meg aztán előre nem is tudható, ki nyeri meg a választást, s milyen arányban. A válasz tehát mostanára vált egyértelművé: az ehhez szükséges kétharmados kormánypárti többségnek meg kell erősítenie az alaptörvény idevágó rendelkezéseit, s gondoskodnia kell a részletek kibontásáról is. Mindezt viszont már késedelem nélkül meg kell tennie, mert sürget az idő.
Nyakunkon a jövő évi európai parlamenti választás, s ennek előkészítéseként a jelenlegi brüsszeli bürokraták hamarosan megpróbálnak új feltételeket szabni az eljövendő eseményekhez. A hazai ellenzék egy részéhez hasonlóan kint is úgy látják: Európában az élet most túlságosan egyhangú, ideje, hogy milliószámra idetelepüljenek a glóbusz más vidékein élő emberek. A hazai jogalkotásnak sürgős kötelessége, hogy elébe menjen a várható változásoknak, s akár kezdeményezően lépjen fel a teendők meghatározásakor.
Ilyen egyebek között a szigorú határvédelem további jogi feltételeinek kialakítása: nem árt, ha az alaptörvényből mindenki számára egyértelműen kiderül, hogy az ország nem átjáróház. Szabályszerűen bárki bármikor bejöhet – szabadsága eddig terjed és nem tovább. Mellesleg, az már korábban is egyértelmű volt, hogy a zöldhatáron át papír nélkül tömegesen érkező emberek nem biztos, hogy saját elhatározásból, véletlenül járnak erre, hanem külső erők próbálják egyengetni az útjukat. Ha ezt szabálysértésnek vagy vétségnek tekinti az érintett állam, csupán jelzi, hogy ragaszkodik a szuverenitásához. A nagyközönség ennél keményebben is fogalmaz, adott esetben bűnpártolásnak nevezi a kéretlen közreműködést.
Kérdés persze, hogyan alakul majd a gyakorlat – bizonyos ellentmondások ezen a ponton is felfedezhetők. Az elmúlt évekre visszatekintve megállapítható, hogy egyes segítőkész közreműködők lappangó módon ugyan, de már korábban is jelen voltak az állami apparátusok környékén. Dömpingszerűen megrendezett konferenciákon, háttérbeszélgetéseken, könyvbemutatókon és tájékoztatókon olykor-olykor észlelni lehetett, hogy valaki még a jelenlévőkön kívül is van a képben, de nem derült ki, hogy ki az. S felvetődhetett: valójában nem arról beszélnek, amiről szó van. A dolog természete miatt a kép ilyenkor persze csak utólag áll össze.
Azok után, hogy az alaptörvény hetedik módosítását elvégzi a parlament mint alkotmányozó hatalom, mindenütt elő kell venni a fiókokból a különféle apró-cseprő szabályzatokat, és megnézni, hogy régebben ki mire kapott jogot s a jövőben miben vállalhat esetleg szerepet. A helyzet csak így válhat mindenki számára egyértelművé. A kiszámíthatóság előmozdításához egyébként van egy jól bevált, klasszikus intézmény: a széles körű nyilvánosság.