December 29-én az M1 Ma délelőtt című adásában Fischl Vilmos evangélikus lelkész nyilatkozott az iszlám és a dzsihadista erőszak közötti összefüggésekről. Számos olyan kijelentés is elhangzott, amelyek az iszlám doktrína ismeretében nem állják meg a helyüket, és szükségesnek érzem, hogy az ellentétes álláspont is képviselhesse magát.
1. Az iszlám a béke vallása.
Ez egy közkeletű tévhit. Az iszlám szó valóban ugyanabból az sz-l-m szótőből származik, mint a „béke” jelentésű szalaam szó, azonban a jelentése behódolás. Behódolni Allah akaratának kell, amit egyedül Mohamed közvetítése útján ismerhetünk meg, ugyanis a többi, korábbi isteni kinyilatkoztatást az iszlám szerint a zsidók és a keresztények meghamisították. Vagyis kifejezetten a Mohamed által közvetített isteni akaratnak kell behódolnunk. Aki erre hajlandó, az a muszlim, aki pedig nem, az a káfir.
2. Szélsőségesség.
Valóban nem igaz, hogy az iszlám összes követője erőszakos lenne, de sohasem a muszlimokról kell beszélnünk, hanem az iszlámról. Ahogyan a nemzetiszocializmus vagy a kommunizmus eszméjét magáénak valló összes ember sem volt mind erőszakos, úgy vannak a muszlimok között is békés és erőszakos emberek is.
Mohamednek hiszek, nem a balos értelmiségnek
Aki simogatja a migránsokat, nem ismeri az iszlámot – véli a téma amerikai szakértője, aki szerint fegyverekkel nem lehet az iszlámot legyőzni.
Az „iszlám” két dolgot jelent, a Koránt és Mohamed hagyományait, a szunnát, amelynek követése minden muszlim kötelessége.
Annak, hogy vannak muszlimok, akik nem minden hagyományt követnek, mi, káfirok nagyon örülünk, de ez az iszlámot nem teszi sem kevésbé szélsőségessé, sem pedig a „béke vallásává”.
Mi azt tartjuk szélsőségesnek, aki erőszakhoz folyamodik, vagy nem alkalmazza az erkölcsi aranyszabályt, amely szerint úgy kell bánnunk másokkal, ahogy elvárjuk, hogy velünk bánjanak. Azonban az iszlám nem ismeri ezt az aranyszabályt. Kizárólag a muszlim és a káfir kettősségét ismeri, és rájuk minden esetben külön erkölcsi szabályrendszer vonatkozik.
Korán 48:29 – „Mohamed Allah küldötte. Akik vele tartanak, azok szigorúak a hitetlenekkel szemben és könyörületesek egymáshoz.”
3. Kereszténység.
Fischl Vilmos jól gondolja, hogy a könyv népei számára különleges bánásmód jár az iszlám szerint. Azonban az ördög a részletekben rejlik. A pogányok, bálványimádók, politeisták számára az iszlám két megoldást ismer: vagy megtérnek az iszlámra, vagy meghalnak. A könyv népei egy harmadik lehetőséget is kapnak, a dzsizja fejadó ellenében megalázottan ugyan, de életben maradhatnak, és korlátozásokkal gyakorolhatják vallásukat is.
Korán 9:5 – „Ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket! Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről! Ha azonban megbánással fordulnak [Allahhoz], elvégzik az istentiszteletet és zakatot adnak, akkor hagyjátok őket szabadon az ő útjukon! Allah megbocsátó és kegyes.”
Korán 9:29 – „Harcoljatok azok ellen – azok között, akiknek az írás adatott –, akik nem hisznek Allahban és a Végső Napban és nem tekintik tilalmasnak azt, amit Allah és az ő küldötte megtiltott és nem vallják az igazság vallását – [harcoljatok ellenük] mindaddig, amíg megadják a jótettért járó dzsizját, lévén, hogy becsületüket-vesztettek ők!”
A Korán 9:5 a musrikínról beszél, vagyis bálványimádó politeistákról. Ez vonatkozik mindenkire, aki nem hiszi Allah egyetlen és oszthatatlan isteni lényegét. Ahhoz, hogy keresztényként elkerüljük a politeizmus vádját, fel kell adni a Szentháromságban, a kereszthalálban és a feltámadásban való hitet, és Jézus Isten fiaként való tiszteletét, mivel ez mind hitetlenség, bálványimádás és istenkáromlás.
Korán 5:17 – „Bizony hitetlenek azok, akik azt mondják: „Allah: a Messiás, Mária fia.” Mondd nekik: „Ki érhetne el Allahhal szemben bármit is, ha úgy akarná, hogy elpusztítsa a Messiást, Mária fiát és az anyját és mindenkit, aki csak van a földön?” Allahé [mind]az, ami az egekben és a földön van és [mind]az, aki közöttük van. Megteremti, amit akar. Allah mindenek fölött hatalmas.”
Korán 5:72 – „Hitetlenek azok, akik azt mondják: „Allah: a Messiás, Mária fia.” A Messiás [maga] azt mondta: „Izrael fiai! Szolgáljátok Allahot, az én Uramat és a ti Uratokat! „Aki Allah mellé [más isteneket] társít – annak Allah megtiltotta a Paradicsomot. Annak a lakhelye [majdan] a [Pokol] tüze lesz. A vétkeseknek nincsenek segítőik!”
Korán 5:73 – „Hitetlenek azok, akik azt mondják: „Allah a három közül a harmadik. De nincs más isten, csak egyetlen isten! Ha nem hagyják abba azt, amit mondanak – bizony a hitetleneket közülük fájdalmas büntetés fogja sújtani!”
4. Dzsihád.
Az iszlám szerint bizony folytathatnak háborút a muszlimok a keresztények ellen is, akárcsak bármely hitetlen ellen, hiszen Bukhari 1/8/387-es hadísza szerint Mohamed parancsot kapott, hogy háborút viseljen az emberiség ellen, míg minden tisztelet egyedül Allahé nem lesz. Mohamed kétszer is vezetett hadjáratot keresztények ellen, először Muta ellen 629-ben, majd Tabuk ellen 631-ben. Igaz, hogy támadó dzsihádot csak kalifa hirdethet, azonban a védekező dzsihád minden muszlim egyéni kötelessége, ők pedig a történelem során tökélyre fejlesztették a mártíromság identitását. Mohamed csak „önvédelemből” viselt hadat mindenki ellen. Személyes barátai, a rasidun kalifák olyan jól „védekeztek” a rájuk „támadó” keresztények és perzsák ellen, hogy később a nagy „visszavonulás” csak a Pireneusokban akadt el, míg kelet felé Kínáig „hátráltak” a muszlim hadak. Mindezt következetesen dzsihádnak hívják a muszlim források, nem az egymásra való odafigyelést értve alatta, hanem az iszlám világuralom megteremtése érdekében vívott háborút és mészárlást.
Az jó kérdés, hogy mi az oka az iszlám gyors fejlődésének, bár én ezt inkább erőszakos terjeszkedésnek és szaporodásnak nevezném. Az iszlám európai terjeszkedésének egyik legfőbb oka a bevándorláson és a termékenységi rátán kívül éppen az, hogy az egyházi és politikai vezetők vagy nem tudják, mivel állnak szemben, vagy – rosszabb esetben – tudják, csak nem akarnak fellépni ellene.
A szerző a Politikai Iszlám Tanulmányok Központjának kutatója