Rövid gazdasági előrejelzés jelent meg az IMF-től július 16-án, amely nem változtatta meg lényegesen a korábbi, április 18-i adatokat. Azért néhány érdekességre érdemes felfigyelni, főleg azzal kapcsolatban, hogy milyen nagyobb eltolódásokra, átrendeződésekre történő utalások jelennek meg az anyagban.
A világgazdaság egészének 2018–2019-as növekedésére adott korábbi előrejelzés nem változott, maradt 3,9 százalék. Viszont ezen belül továbbra is egyenlőtlen növekedés várható. A fejlett gazdaságú országok gazdasági bővülése 2017-hez képest 2018-ban és 2019-ben is alacsonyabb értékű lehet.
Csökkenést jelez előre az IMF például az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Németország, Franciaország és Spanyolország esetén is. Romolhat a helyzet az eurózóna országaiban általában, ennek egyik oka lehet az esetleges német gazdasági megtorpanás, valamint a mediterrán országok nem szűnő gazdasági gyengélkedése.
A mostani előrejelzés szerint az eurózóna országai a 2017-es 2,4 százalékos növekedéshez képest 2019-ben csak 1,9 százalékot érhetnek el. Viszont a fejlődő országok 2017. évi átlagos 5,2 százalékos növekedése 2019-re 5,4 százalékra javulhat. India növekedése például 2019-ben elérheti a 7,8 százalékot. A kínai gazdaság kissé lassulhat, de még így is 6,5 százalék lehet a 2018-as és 6,3 százalék a 2019-es bővülése.
Kelet-Közép-Európa országaira most nem jelent meg részletes adat és elemzés. Viszont együttesen – az IMF szerint – 2018-ban kissé alacsonyabb, 2019-ben pedig ismét magasabb növekedést érhetnek el. A közöttük lévő különbségeket a gazdaságstratégiai megoldások, a politikai biztonság, valamint a gazdasági alapok ereje fogja leginkább befolyásolni.
Külön foglalkozik az IMF-tanulmány az infláció alakulásával, amely szintén eltérő mozgást mutat az egyes országok, régiók esetén. A fejlett országokban az infláció nem emelkedik jelentősen, 2019-ben is átlagosan csak 2,2 százalék körüli lehet. Kelet-Közép-Európában viszont nagyobb inflációgyorsulást valószínűsítenek az elemzők.
Az IMF az adatokkal kapcsolatban hangsúlyozza a bizonytalanságokat is. Ilyen például az olajár emelkedése, a kereskedelmi háború élesedése, illetve a gyengébb gazdasági alapokon álló országok valutájának leértékelődése. Ezek a bizonytalanságok inflációnövelő hatással lehetnek, és a befektetési hozamok növelési kényszerét is kiválthatják.
A növekedési kockázatok pedig a termelő beruházásokat bizonytalaníthatják el – figyelmeztet az IMF. Mindez együtt pedig a közép- és hosszabb távú gazdasági növekedésre lehet előnytelen hatással. Az IMF egyébként is úgy látja, hogy középtávon több országban is csökkenhet a gazdasági növekedés üteme.
Mindezen bizonytalanságok kivédésére az IMF pénzügyi tartalékok képzését javasolja. Ez különösen azon országok esetén meggondolandó, amelyek jelentősebben el vannak adósodva. De a tartalékolással vigyázni kell, nehogy az a hosszú távú növekedést lehetetlenítse el. A hosszú távú növekedéshez viszont éppen mai beruházásokra van szükség. A legfontosabbak a digitális versenyképesség növelését szolgáló technológiai és tudásberuházások. Fontos a humán vagyon tudatos és célirányos fejlesztése, a gazdaság általános válságálló képességének javítása. Ennek részleteit az IMF nem fejti ki.
Azonban a válságálló képesség jól ismert szakmai fogalom, korunkban a nemzeti szintű versenyképességnek is elsődleges feltétele. Azt jelenti, hogy egy ország gazdasága annyira sokszínű – diverzifikált – a tevékenységeket, a vállalkozások tulajdonosi körét és a cégek méreteit tekintve egyaránt, hogy ha valamelyik területen nagyobb válság jelentkezik, akkor azt a többi terület ellensúlyozni tudja. Ezért fontos a feldolgozóipar és a szolgáltatások harmonikus aránya, a külföldi és hazai tulajdonú cégek, valamint a mikro-, kis-, közepes és nagyvállalkozások kiegyensúlyozott jelenléte a gazdaságban.
Végső soron az IMF-elemzés megerősíti a többi hasonló gazdasági előrejelzést, rámutatva a felmerülő válságjelekre, a környezeti, regionális és országokon belüli bizonytalanságokra. Javaslatai is egybeesnek másokéval: szükség van tartalékokra, de egyben beruházásokra is, elsősorban az emberbe, a tudásba, vagyis a jövőbe. Ez az a kényes egyensúly, amit nem könnyű megteremteni: vagyis hogy tartalékoljunk is a bizonytalanságok és kockázatok kivédésére, de költsünk is a jövő versenyképessége és gazdasági növekedése érdekében.
Remélhetőleg a magyar költségvetésnek végleges formájában sikerül megteremtenie ezt a kényes egyensúlyt.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár