Elgondolkodtató eredményeket hozott az Új Nemzedék Központ megbízásából a Társadalomkutató Intézet által koordinált, a Századvég és az MTA kutatóinak közreműködésével lebonyolított Magyar Ifjúság Kutatás 2016. A nagymintás ifjúságkutatást 2000 óta négyévente veszik fel a kutatók hazánkban, 8000 Magyarországon élő, 15–29 éves magyar fiatal megkérdezésével. A 2016-ban készített kutatás a vizsgálat immáron ötödik hulláma volt, amelyben – többek között – életmódjukról, terveikről, értékekről, családhoz, tanuláshoz, munkához, kultúrához való viszonyukról és identitásukról kérdezték a fiatalokat.
A korábbi kutatási hullámokhoz képest kiemelendő: egyre fontosabb a fiataloknak a magyarsághoz fűződő viszonyuk. Ehhez kapcsolódó változásként pedig összességében a korábbiaknál pozitívabb lett a magyar fiatalok jövőképe, valamint erősebb lett a családjukhoz fűződő kapcsolatuk is. Érdekes azt megfigyelni, hogy hogyan is változtak meg az évek során a fiatalok részcsoportjai. A nagymintás ifjúságkutatás első hullámában, amelyet 2000-ben rögzítettünk, még azok a fiatalok voltak meghatározók, akik a létező szocializmus időszakában kezdték el iskolai tanulmányaikat, illetve abban a korszakban szerezték meg az elvárt iskolai végzettségeiket 18 éves korukig, közöttük a 1971-ben születettek voltak a legidősebbek. A kutatás megkérdezettei között alapvetően olyanokat találunk, akik a tanulmányaik teljes idejét a mostani, új társadalmi rendszerben folytatták.
Ennek megfelelően megváltozott a fiatalok világhoz való hozzáállása, ahogy megváltozott az a technikai, műszaki környezet is, amelyen keresztül értesülhet ez a generáció a világban zajló folyamatokról.
A 2016-ban felvett adatok azt mutatják, hogy az ifjú felnőtté vált Y generáció, s a nyomukban járó Z nemzedék tagjainak életfelfogása jelentősen eltér a korábban megkérdezettekétől. (Y generációnak nevezi a szakirodalom az 1980-as és 1990-es években születetteket, Z nemzedéknek a 2000-es évek szülötteit.)
A fiatalok mindig kritikusan szemlélik a körülöttük levő világot. Az elmúlt évtized ifjúságkutatásainak ismeretében elmondható, hogy a fiatalok – kutatásról kutatásra – másfajta szemléletet tükröznek.
Azt, hogy a mai 15–29 évesek pesszimistábbak lennének, mint a megelőző kutatási hullámok időszakában, a rendelkezésünkre álló adatok nem mutatják ki. Sőt pozitív jövőképük van, például hogy jó dolog Magyarországon élni, ebben pedig megjelenik több nagyon erős identifikáció, például a magyarságtudat erősödése.
A demokráciával kapcsolatos viszonyukat jól tükrözi, hogy a válaszadó fiatalok több mint fele, mintegy 55 százaléka gondolja úgy, hogy fontos számára a demokrácia, míg 2012-ben a fiatalok negyven százaléka állította, hogy a „demokrácia minden más politikai rendszernél jobb” – ez jelentős növekedést mutat az előző hullámhoz képest. A korábbi kutatásokhoz viszonyítva nem változott a fiatalok világnézeti, politikai beállítottsága.
Továbbra is alapvetően jobboldaliként határozzák meg önmagukat, akik nyitottak a világra. Az nem újdonság, hogy nem érdekli őket a politika, ennek a korosztálynak jelentős része elidegenedett attól. Emellett viszont azt is el kell mondani, hogy a közélet iránt komolyabb érdeklődést mutatnak. Természetesen a 15–19 évesek számára nem annyira fontos a politika, mint azoknak, akik már túl vannak az első választási részvételen.
A kutatás adatai azt mutatják, hogy a beindult társadalmi folyamatok elgondolkodtató változásokat hoztak a fiatalok és a társadalom életformájában. A technikai változások új eszközöket, a virtuális tér kiszélesedését, a kommunikáció jellegének változását hozták, az EU-ba való belépésünk szélesebbre tárta a munkaerőpiacot, amely növeli a generációk közötti távolságot, ám számos más területen, például értékválasztásban vagy néhány életmódbeli kérdésben közelebb kerültek az egymást követő nemzedékek.
Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a regionális különbségeket, és a városban vagy falun élők, valamint a szociális háttérből, iskolai végzettségből fakadó különbözőségeket sem.
A válaszok alapján megállapítható, hogy a fiatalok nem menekülnek az országból. Ezt a kérdést nem sorolják a legfőbb problémák közé. A megkérdezettek 67 százaléka kizárólag itthon képzeli el a jövőjét, kétharmaduk azért, mert ragaszkodik a családjához. Igaz, a tizenévesek többsége még úgy nyilatkozott, hogy szívesen költözne külföldre, ám az életkor előrehaladtával ez a hajlandóság radikálisan csökken.
Álláspontunk szerint ugyanakkor tisztázni kellene a külföld fogalmát, hiszen még azok a fiatalok is, akik a határon túl szeretnének munkát találni, az Európai Unió tagországaiban kívánnak dolgozni. Ám az EU–28-at, amelyhez mi is tartozunk, munkavállalás vagy tanulás szempontjából indokolatlan külföldnek nevezni, hiszen az EU-n belül közös munkaerőpiacról beszélünk. A gyorsjelentés adatai szerint alig három százalék azoknak az aránya, akik valóban külföldön, tehát unión kívüli országban vállalnak munkát. Ez persze nem jelenti azt, hogy az új nemzedék szívesen bezárná magát.
Többségük úgy vélekedett, néhány hónapig, esetleg néhány évig szívesen dolgozna vagy tanulna az országhatárokon túl. Az adatok azt mutatják, hogy jelentősen megváltozott a munkavállaláshoz fűződő viszony is. Míg 2012-ben csak a fiatalok 40 százaléka, addig 2016-ban már 54 százaléka dolgozott. A tizenévesek sem zárkóznak el a szünidei munkavégzéstől, s a felsőoktatásban tanulók többsége is vállal diákmunkát a tanulás mellett.
A 2016-os adatfelvétel alapján elmondható, hogy a fiatalok úgy látják, a munkavállalás növeli a felelősségtudatot, az önálló kereset önbizalmat ad. Az adatok és a hozzájuk kötődő értékválasztás azt mutatja, hogy a korábban mértekhez képest érezhetően megnőtt a munka becsülete. Figyelemre méltó, hogy az eddig feldolgozott adatok alapján a mai fiatalok jóval elégedettebbek a munkavállalási lehetőségekkel és a fizetésekkel, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt.
Ma már a fiatalok 85 százaléka rendelkezik okostelefonnal, 88 százalékuk napi internetezőnek számít, s a válaszadók kétharmada a virtuális térben tartja a kapcsolatot barátaival és ismerőseivel.
Ebben egyre kevésbé korlátozzák őket nyelvi akadályok, 73 százalékuk beszél valamilyen idegen nyelvet, noha csupán harmaduk rendelkezik nyelvvizsgával. Mindez jelentősen megváltoztatta a fiatalok kultúrafogyasztási szokásait, a szabadidő eltöltésének módjait, mivel elsősorban az interneten tájékozódnak.
Kihasználva a lehetőségeket, ez nem akadályozza őket abban, hogy a – világhálóról letöltött filmek nézése közben – internetes beszélgetést folytassanak barátaikkal, ismerőseikkel, folyamatosan kommentálják a látottakat vagy az új információkat egymás között. Azok a felnőttek, akik készek rá, hogy maguk is részesei (aktív használói) legyenek a virtuális térnek, közelebb kerülhetnek gyermekeikhez, akik így könnyebben megnyílnak a szüleik előtt is.
Ezzel párhuzamosan a megkérdezettek jelentős része úgy nyilatkozott, hogy alig vagy egyáltalán nem jár színházba vagy komolyzenei koncertre. A magyarországi fiatalok számára rendkívül fontosak a nyári fesztiválok, amelyeket a fiatalok 25 százaléka látogat. A leggyakrabban felkeresett fesztiválok a helyi rendezvények. Az országos fesztiválokat elsősorban a városokban lakók látogatják, a fővárosiak túlsúlya jelentős.
A kisebb városokban élők alapvetően helyi rendezvényeken vesznek részt. A fiatalok által kevésbé látogatott hagyományos kulturális helyszínek mellett léteznek olyan beszédcselekvési színterek, ahol a fiatalok – elsősorban a személyes együttlét reményében – találkoznak, beszélgetnek. Ezek a helyszínek a fiatalok számára továbbra is vonzók és meghatározók. Leggyakrabban a megkérdezett helyszínek közül a sörözőket, borozókat, kocsmákat látogatják a 15–29 évesek, közel tizedük hetente megfordul itt. Ezen helyszíneknek a látogatottsága függ az életkortól és a fiatal lakóhelyétől is, jellemzően a 20–24 évesek járnak ezekbe leggyakrabban.
Fontos szerepet tölt be az életükben a sport, a testedzés. A 2016-os adatokat vizsgálva a megkérdezettek 36 százaléka válaszolta azt, hogy a kötelező testnevelésórán kívül is sportol. A 2000 és 2016 közötti időszakot tekintve elmondható, hogy 2016-ra megállt a 2004 óta tapasztalható csökkenés ezen a téren.
Szembeötlő az a változás is, ami a fiataloknak a hagyományos értékekhez való viszonyában bekövetkezett az elmúlt tizenhat évben. Elsöprő többségüknek fontosak a családi kapcsolatok, minden negyedik válaszadó házasságban vagy élettársi kapcsolatban él, a jelenleg nem házas fiatalok kétharmada szeretne a jövőben házasságot kötni.
A megkérdezettek 14 százalékának született már gyermeke. Az adatok azt mutatják, hogy a fiatalok – átlagosan – 1,7 gyermeket szeretnének. A további gyermekvállalástól elriasztja őket, hogy tartanak anyagi biztonságuk megrendülésétől, a létbizonytalanságtól, a kiszámíthatatlan jövőtől.
A kutatás alapján tehát azt valószínűsíthetjük, hogy a vizsgált korosztály a világlátását nem pártpreferenciák mentén definiálja, többségük liberális jobboldaliként határozza meg önmagát, fontos számukra nemzeti identitásuk, és többségük demokratikus társadalmi viszonyok között szeretné élni az életét. Mindemellett elfogadják családjuk, szüleik értékrendjét.
Életfelfogásuk tehát leginkább abban tér el az előttük járó nemzedékekétől, hogy praktikusan és racionálisan gondolkodnak az őket körülvevő társadalmi környezetről.
A szerző szociológus, a Századvég Alapítvány vezető kutatója