Jogszabály írja elő – nagyon helyesen –, hogy diplomát csak az kaphat, akinek valamilyen világnyelven van egy középfokú nyelvvizsgája. A jó szándék azonban visszájára fordult, mert a várt eredmény nem a tömeges sikeres nyelvvizsga, hanem a diploma nélküli, főiskolát, egyetemet végzett diákok sokasága lett.
Vajon mi lehet az oka, hogy az egyetemi tanulmányokkal sikeresen megbirkózó diákok jelentős része, ifjúságunk krémje nem képes egy középfokú nyelvvizsgát letenni? A felsőfokú tanulmányok elsajátítása önmagában is komoly erőpróba és emellett még egy idegen nyelv megtanulása, középfokú nyelvvizsga szintjén, valóban lehet szellemi kihívás, de érthetetlen, hogy ez évente 8-9 ezer diáknak nem sikerül. Miért nem? Mert hiányoznak a megfelelő alapok, még az általános és a középiskolából. Az Orbán-kormány már diplomamentő programot is hirdetett, ahol ingyenes tanfolyamokon készülhetnek a diploma nélküli felsőfokú végzettségűek a középfokú nyelvvizsgára.
A program ugyan sikeres, de mégsem lehet ez a megoldás a problémára, hiszen évente újratermelődik az a 8-9 ezer diák, aki nyelvvizsga hiányában nem kap diplomát. Megoldásnak kínálkoznak az iskolán kívüli nyelvtanfolyamok, ahol díjazás ellenében lehet tanulni az idegen nyelveket. Csakhogy éppen a diákok azok, akiknek leginkább nincsen pénzük az iskolai nyelvoktatáson kívüli fizetéses nyelvtanfolyamokra. A szüleiknek éppen elegendő a gyerekük élelmezésének, ruházkodásának, albérletének, zsebpénzének stb. viselése, külön nyelvtanfolyamokra tízezreket költeni már nem tudnak.
Hosszú ideje folyik az egyezkedés az oktatási kormányzat és az ilyen-olyan civil szervezetek között az oktatási rendszer megreformálására. A „kockás inges” civilek, pedagógusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy saját képükre formálhassák azt az oktatási rendszert, amelynek meghatározására a politikai hatalommal felruházott oktatási kormányzat kapott a választóktól felhatalmazást. A kormányzat egyelőre még tartja magát, noha talán a szükségesnél több engedményt tesz. Pedig csak fel kellene hívnia az arrogáns követelőző civileknek, pedagógusoknak a figyelmét arra, hogy előbb alakítsanak pártot és nyerjék meg a választást, ezután majd megszabhatják, hogy milyen oktatási rendszer működjön ebben az országban.
A „kockásokat” nem érdeklik a magyar diákok idegennyelv-ismeretének hiányosságai, így nem esik szó ezeken a végeláthatatlan vitákon, egyeztetéseken arról, hogy képtelenség egyidejűleg két idegen nyelvet heti 3-3 órában megtanulni a középiskolában. Viszonylag kézenfekvőnek, pofonegyszerűnek tűnik a megoldás. A középiskolai nyelvoktatásban csak egy idegen nyelvet oktassanak, de azt heti 8-10 órában. Garantáltan meglenne már az érettségire minden főiskolára, egyetemre készülő diáknak a középfokú nyelvvizsgája. Az oktatási kormányzatnak „csak” annyi lenne a feladata, hogy ennek a személyi és anyagi feltételeit biztosítsa. A fizetős nyelvtanfolyamokra jelentkezők létszáma évről évre csökken. Innen biztosítani lehetne a szükséges nyelvtanári kapacitást, különösen, ha a nyelvoktatók az iskolában is megkapnák a tanfolyami fizetésükhöz közeli pénzüket.
A szerző nyugalmazott ügyvéd
