Van egy pontja az eseményeknek, amikor az ember kénytelen eldönteni, hogy érintett embertársai tényleg ennyire hülyék, esetleg elmebetegek, vagy „csak” a céljaik kívül esnek az emberi értelem határain. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nácik és a kommunisták áldozatainak döntő többsége sem engedte meg magának, hogy elhiggye, amíg rá nem zárult a cellaajtó, hogy az események gulágokhoz, koncentrációs táborokhoz fognak vezetni, és ők is oda fognak kerülni.
Itt az ideje annak, hogy elkezdjük szoktatni magunkat a gondolathoz, hogy annak az Európának a teljes felszámolása zajlik, amelybe vágyakoztunk, amelyet a létező világok legjobbikának gondoltunk, és amelyről elhittük, hogy az a Kánaán. Lehet, hogy voltak ilyen évei Európának, de azok az idők már rég elmúltak, itt az ideje, hogy ezt tudomásul vegyük. A mi Európánk már nem létezik többé, mert a Nyugat jól láthatóan nem akarja, hogy tovább létezzen.
Nem tudom, a nyugati átlagember tudja-e, hogy mi történik vele most és majd, hogy a gyermekei és az unokái, már azok a kevesek, akik megszületnek egyáltalán, egy teljesen másik világban fognak felnőni, mint a szüleik és a nagyszüleik. Ha egyáltalán lesz világ, ahol felnőhetnek.
Lényegét tekintve az Európai Parlament szakbizottsága csütörtökön megszavazott egy olyan „reformtervezetet”, amely egyrészt formálissá teszi az illegális bevándorlók ellenőrzését, másrészt lehetővé teszi, hogy az unió erőszakkal bármely EU-tagországból bármely tagországba telepítsen migránsokat. Természetesen korlátlanul. Az erőszak egyelőre csak pénzügyi, de az EU gyakorlatában is kirívóan hatalmas összegektől fosztják meg azokat az országokat, amelyek nem hajlandók befogadni ezeket a teljesen ismeretlen hátterű fiatal férfiakat. Mert a nagy részük férfi, nem gyermek vagy nő. Szinte bizonyosan nem is keresztény természetesen.
Szó sincs arról, hogy segítenénk ezeken az embereken, ezeket az embereket egyszerűen betelepítjük az országainkba minden problémájukkal együtt, amit a hazájukban nem tudtak megoldani.
Ezzel a döntéssel az EU gyakorlatilag kinyilvánítja, hogy a világ minden országából korlátlanul várja a jóléti rendszer előnyeire vágyakozókat. Persze be is csapja ezeket az embereket, mert akik nem tetszenek a magországok hatóságainak, azokat a szegényebb közép- és kelet-európai országokba deportálják – hogy ne játsszunk a szavakkal és visszatérjünk a nácik és a kommunisták bevált szóhasználatához.
Amikor ezek az emberek elkezdenek visszaszökdösni hozzájuk, be fogják vezetni a szigorúbb belső határellenőrzést, ami persze majd valahogy úgy fog elsülni, hogy a magyarokat, lengyeleket, cseheket, szlovákokat fogják vegzálni, az ő munkába járásukat, utazásukat fogják megnehezíteni, ellehetetleníteni. Azután az fog történni, hogy a migráns-visszaszökdösés okaként az elégtelen szociális ellátást fogják megnevezni, mert az ellentétes az alapvető emberi jogokkal, hogy egy nigériai bevándorló mondjuk Magyarországon az itteni segély színvonalán él, és nem a németországin.
Aztán nem tudhatjuk, mi következik, csak az biztos, hogy a migráns marad, és mi fizetjük a számlát. Mint ahogy az is biztos, hogy kikövetelik nekik a családegyesítés jogát, és örökre itt is maradnak, minden évben egyre többen és többen jönnek majd. Még a mi életünkben állampolgárok is lesznek, és az országból a XVII. században kivert iszlám újra erős és fejlődő etnikai és vallási közösségként lesz jelen Magyarországon. Még a mi életünkben. Nyugat-Európában az elmúlt évek bevándorlási hulláma előtt már sokszorosára nőtt a nem európai migránsok száma, több országban már közelít a számuk a tíz százalékhoz. A nagyvárosokban sokszor ennek a többszöröse, sőt már több helyen a migránsok vannak többségben. Ezt akarjuk itt, Magyarországon is?
A gyermekeink Magyarországon is már egy lassan kisebbségbe kerülő etnikai és vallási csoport félelemben élő tagjai lesznek, akár keresztények, akár ateisták.
Őrültségnek tűnik?
A XX. század őrületeit a későbbi végrehajtók könyvekben előre megírták, kiadták, és az emberek elolvasták. A vezetők beszédeket mondtak, törvényeket hoztak, forradalommal vagy választásokon hatalomra jutottak, és kénytelen-kelletlen mindenki elismerte őket legitim hatalomnak, hiszen az erő nagy úr. Aztán ráerőltették az akaratukat a gyengébbekre. Mindenki tudta, hogy mi lesz a következő lépés, de senkinek nem volt elég bátorsága ellenállni, csak amikor már minden összeomlott, és mindent lerombolt az őrült, beteg új rend. És az EU is kinyilvánította már számtalanszor, hogy hosszú távon nem tűri meg a földrész őslakos népeinek nemzeti közösségeit.
A mi szempontunkból Európa megszűnt létezni. Jobb, ha nem reménykedünk semmiféle csodában. Jelen esetben a csoda az lenne, ha a gazdasági bevándorlók jó európaiakká válnának, és nem a saját szokásaikat és vallásukat akarnák meghonosítani itt és ránk kényszeríteni az életformájukat, hanem ők alkalmazkodnának hozzánk. De ezt nemhogy nem várja el tőlük az Európai Unió elitje, vezetése, parlamentjének döntő többsége, hanem azt sem engedi meg, hogy bárki más ezt elvárhassa tőlük. Tőlünk várja el azt, hogy alkalmazkodjunk, sőt sokkal inkább vessük alá magunkat a bevándorlók érdekeinek, szokásainak és vallásának. És most már nemcsak elvárja, hanem erőszakkal kényszerít is erre bennünket.
Nem hiszem, hogy magyarázatot kellene keresnünk arra, miféle szándékok állnak az európai lakosság etnikai összetételének megváltoztatása mögött. Ezek a szándékok bizonyosan olyanok, amelyeket a normális emberi gondolkodás nem képes megtalálni. De el kell döntenünk, hogy küzdünk-e a világunk gyökeres erőszakos átalakítása ellen, vagy hagyjuk magunkat. Mind a helyi közösségeinkben, mind az országunkban jogunk van megvédeni a kulturális és etnikai önazonosságunkat és jogunk van a sajátjaink között élni. Minden magyarnak joga van magyarok, akár csak magyarok között élni, még a nagyvárosokban is joggal várja el, hogy a saját szokásrendszerében, törvényeiben senki ne merje háborgatni. Jogunk van elvárni, hogy az alkalmazkodjon teljesen, aki idejön.
Viszont olyanok akarnak idejönni, akiknek rendkívül erős etnikai és vallási önazonosság-tudata van, és akik nem tűrik meg a tőlük való különbözőséget. Európában és nálunk is olyanok támogatják őket, akiknek sem etnikai, sem vallási, sem kulturális identitásuk nincs, így ők azt hiszik, hogy nem vesztenek el semmit, ha mitőlünk elvesznek mindent. Pedig akkor ők is elveszítenek mindent. Az EU parlamentjének nemzeti identitás és vallás nélküli képviselői sem minket, sem másokat nem képviselnek, csupán magukat, vagyis azt a semmit, amivé általuk lesz Európa, ha hagyjuk.
Az ötvenhatos forradalom évfordulóján emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a szabadság nem a korlátlanság eufóriája, hanem a választás szabadsága. Mi eddig mindig a harcot választottuk, sohasem a megadást.
A szerző szociológus
