Bár még csak júliust írunk, de már mindenképpen érzékelhető az az izgatottság, versenyhangulat, amely az országos választásokat rendszerint megelőzi. A családok többsége egyelőre a szokásos tennivalókkal van elfoglalva – nyaral, táboroztatja a gyerekét, kifesti a lakását, bejár a munkahelyére, esetleg a kertjében, a földjén tevékenykedik –, de mindeközben is világos, hogy a kvótanépszavazás időpontja közeledik. A plakátok, a reklámok száma növekszik, és az egyébként a nyári szabadságukat töltő politikusok is közzétesznek időnként bizonyos nyilatkozatokat.
Az ellenzéki szereplőket ebben a kezdeti időszakban egyelőre pánikhangulat jellemzi: fogalmuk sincs, hogy mit kellene tenniük. Egyesek esküdöznek, hogy ők bizony a szavazás napján, vagyis október 2-án otthon maradnak, nem mennek sehova, mert így lehetnek európaiak. Mások azt mondják, hogy ők bizony felkeresik a szavazóhelyiséget, de igennel voksolnak, ami a kérdést alapul véve nemleges álláspontnak tekinthető. Egy következő csoport pedig arra buzdítja a jogosultakat, hogy menjenek el és ikszeljenek, de legalább kétszer: az igenhez és a nemhez is tegyenek két, egymást metsző vonalat.
Sorjáznak az ötletek, mint tűzijáték alkalmával a színes petárdák, csak kérdés, hogy kit kápráztatnak el. Inkább kétségbeejtő, mint szórakoztató ugyanis, hogy a politikai erők egy része ennyire bizonytalan, komolytalan. Az ő szavazóik is megérdemelnék, hogy egyértelmű feleletet kapjanak az éppen aktuális kérdésre, legyen szó bevándorlásról, az érkezők befogadásáról, szétosztásáról, kötelező elhelyezéséről. Azért is érthetetlen sok ellenzéki nyilatkozat, mert szinte naponta történnek Európában és a világban másutt is tragikus, megdöbbentő események, robbantások, gyilkosságok és merényletek. A félelemkeltő történések közepette közéleti ember számára lelkiismereti kérdés kellene hogy legyen, hogy egyáltalán megszólaljon és megossza gondolatait a támogatóival.
A hazai baloldal magatartása lehangoló, bár lényegében konzekvens. Szószólói ugyanazt vallják, amit eddig is mondtak. Mindebből az derül ki, hogy ők a nemzetköziség feltétlen hívei, a nemzeti érdek érvényesülését nemigen pártolják. Hasonló szöveggel ugyanakkor nehéz lenne érvelni, hiszen gondoljuk csak meg: az egyik németországi gyilkos támadásnak már magyar áldozata is van. Furcsa lenne ezek után azt mondani: jó nekünk Európa a mostani állapotában is, ne változtassunk semmin, ne kössük a magyar Országgyűlés jóváhagyásához az uniós döntéseket. Egyetértünk a bevándorlók áthelyezésével, jöjjenek csak ide akkor is, ha egyébként nem akarnak.
Napjaink fejleményei egyébként bizonyos hasonlóságot mutatnak egy korábbi népszavazás jellemzőivel. Azzal a helyzettel, amely a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról rendezett referendum előtt alakult ki. A most bojkottot hirdető ellenzéki politikus, az akkor miniszterelnökként működő Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar szervezetek képviselőivel folytatott televíziós vitájában megalázó, könyörtelen hangon utasította vissza az együttműködés legcsekélyebb lehetőségét is. A bojkott akkor még győzött, a jogrend viszont azóta alaposan megváltozott. Ezt az is jól mutatja, hogy október 2-án több mint 260 ezer külhoni választópolgár voksolhat a kvótanépszavazáson.
Az előzményekből ítélve küzdelmes kampány következik. Az érdeklődők már fellapozhatják az ennek kereteit meghatározó aktuális választójogi rendelkezéseket. Annál is inkább, mert az igazságügyi miniszter – a törvény alapján – kiadta rendeletét a hivatalos tennivalókról, a határidőkről. A Nemzeti Választási Iroda pedig a napokban közzétette azt a hirdetményt, amely a szavazás legfontosabb tudnivalóiról tájékoztatja a nagyközönséget. A szavazólapok tervezetei is készülnek, hiszen ezeket augusztusban nyomdába kell adnia a választási bizottságnak.
A szavazópolgárok megkapják majd az értesítőt a voksolás helyéről és időpontjáról, a helyi választási bizottságok pedig kiegészülhetnek a pártok küldötteivel. A választói névjegyzékben szereplő valamivel több mint nyolcmillió állampolgár végül levélben vagy a szavazófülkében kinyilváníthatja: egyetért-e azzal, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül döntsön nem magyar állampolgárok betelepítéséről Magyarország területére.