Néhány felbátorodott, fékevesztett országgyűlési képviselő elhatározta, hogy bemegy a köztévé székházába. Még bennük volt a botrányos parlamenti ülés diadalittas hangulata, amikor voltak olyan bátrak, hogy elmegyógyintézetet csináltak az Országgyűlés ülésterméből.
A nemzet háza legfontosabb termének hatalmas, patkó alakú belső tere ért már meg botrányos jelenteket, közvetlenül az elnöki asztal középső faragványában mementóként ott van az a bizonyos sérülés: 1912. június 4-én Tisza István házelnököt célozta az a pisztoly, amelyből végül ide csapódott be a golyó.
Abszurd okként az szolgálhatott, hogy a későbbi és végül merénylet áldozatává lett miniszterelnök letörte az ellenzék parlamentet megbénító obstrukcióját.
De korunk politikai ellenzéke más taktikát választott. Ennek megfelelően 2018. december 12. óta számos törvénysértést elkövettek, s itt talán nem is a jogszabályok betűje igazán fontos – az egyes megtörtént cselekmények természetesen vizsgálandó jogi kérdések –, hanem inkább a törvények szelleme s az, hogy az ellenzék hangadói elsősorban egy tágabb csoport, a törvényhozás testületi közösségének szellemét sértették meg.
Itt a modern európai parlamentarizmus elmúlt évszázadok során szervesen kialakult demokratikus hagyományairól, a törvényhozás működésének, a döntéshozatali eljárásának a biztosításáról van szó, amely minden alkotmányos jogállam alapvető jellemzője.
Az ebben megmutatkozó képviselői felelősség azonban egyszerűbb módon is megragadható: ahogy az Országgyűlésben is, úgy minden más munkahelyen is vannak törvénybe foglalt magatartási szabályok, és jól tudjuk, hogy a súlyosabb kihágások milyen következményeket vonhatnak maguk után.
Az ellenzéki képviselők által elkövetett jogsértések, törvénysértések köre szerteágazó, és az országgyűlési törvény szabályozza a szankciókat az Országgyűlés tekintélyét, rendjét sértő egyes magatartások vonatkozásában.
Ez utóbbi kapcsán ha egy országgyűlési képviselő az Országgyűlés ülésén fizikai erőszakot alkalmazott, illetve közvetlen fizikai erőszakkal fenyegetett, az ülést vezető elnök rendreutasítás és figyelmeztetés nélkül javasolhatja a képviselő ülésnapról való kizárását, illetve a képviselő jogainak gyakorlása felfüggeszthető, esedékes tiszteletdíja csökkenthető.
Mindezek mellett a büntető törvénykönyv szerinti kényszerítés gyanúja is fölmerült például akkor, amikor az Országgyűlés ülését vezető elnököt és a munkáját segítő jegyzőket nem engedték fölmenni a pulpitusra, azt egyes ellenzéki képviselők erőszak alkalmazásával megakadályozták.
A köztelevízió épületében december 16-án történt képviselői atrocitások esetében idézzük fel mindenekelőtt azt az esküszöveget, amelyet az érintett országgyűlési képviselők is elmondtak az alakuló üléskor! „Én, Szél Bernadett, Hadházy Ákos, Tordai Bence, Vadai Ágnes (és a többiek), esküszöm, hogy Magyarországhoz és annak alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom, országgyűlési képviselői tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom.”
Bár a képsorok magukért beszélnek, a rend kedvéért röviden térjünk ki arra, hogy az Országgyűlésről szóló törvény szerint a képviselők beléphetnek közintézményekbe és felvilágosítást kérhetnek. Ez azonban nem eredményezheti az érintett szervek rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelmét.
Magyarul azt, ami végül is részükről megvalósult, amely kapcsán felmerülhet a Btk.-beli garázdaság, a hivatali visszaélés és a veszélyes üzem megzavarásának a gyanúja is.
A nagy székházfoglalásból pedig egy újabb „pedig jó ötletnek tűnt”-féle katasztrófa lett. Az ellenzéki képviselők magatartásuk révén nem pusztán törvénysértéseket, bűncselekményeket valósíthattak meg, hanem tetteik alkalmasak az Országgyűlés mint intézmény és az országgyűlési képviselői tisztség közhatalmi tekintélyének, s alkotmányos berendezkedésünk autoritásának az aláásására is.
A szerző alkotmányjogász
