Magyarországon a politikusok hírnevét rontó, belföldi forrásokból származó korrupciós vádak annyira mindennaposak, hogy már fel sem kapjuk a fejünket, ha halljuk őket. Az viszont mégiscsak figyelmet érdemel, ha külföldről, egy olyan mértékadó ország, mint Nagy-Britannia bűnüldöző intézményétől, a Jelentős Csalások Elleni Hivataltól (SFO – Serious Fraud Office) érkezik információ arról, hogy a 2002 májusa és 2004 szeptembere között hivatalban lévő magyar miniszterelnök, Medgyessy Péter cége feltűnően nagy összegű pénzátutalásokban részesült 2007 és 2010 között az Alstom nevű, franciaországi központú multinacionális nagyvállalattól.
Medgyessy Magyarország miniszterelnöke volt, és már az 1989–90-es rendszerváltás előtt sem holmi jelentéktelen, szürke tisztviselő. 1982 és 1986 között pénzügyminiszter-helyettesként, majd 1986 és 1987 között pénzügyminiszterként működött a Lázár- és a Grósz-kormányban, majd 1987 és 1990 között a Németh-kormányban a minisztertanács gazdasági ügyekkel megbízott elnökhelyetteseként tevékenykedett. A demokrácia sem tudott nélkülözni egy ilyen kiváló gazdasági szakembert. Ezért aztán „Megyó” 1990-től két nagy bank vezérigazgatója is volt, majd Bokros Lajos lemondása után ő lett a Horn-kormány harmadik pénzügyminisztere. És amikor 2004. szeptember végén maga is lemondásra kényszerült a miniszterelnökségről, kijelentette – bár konkrétumokkal nem szolgált –, hogy az MSZP koalíciós partnere, az SZDSZ „tele van korrupciós ügyekkel”. Már akkor is az volt a benyomásom, hogy ha valaki, akkor ő igazán tudhatja, ki mennyire sáros az akkor kormányzó elit tagjai közül.
2007–2008-ban Medgyessy Péter cége, az AssistConsult Kft. összesen közel 600 ezer eurót kapott az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is korrupcióval vádolt Alstom cégtől. Megjegyzendő, hogy négy Alstom-vezetőt gyanúsítanak azzal, hogy 2006 januárja és 2007 októbere között, bűnszervezet tagjaként, összesen 2,3 millió eurónyi összeget fizettek magyar döntéshozóknak, hogy rábírják a budapesti közlekedési céget az Alstom szerelvényeinek megvásárlására.
Bár Medgyessy azt állítja, hogy ez az összeg „a cég adózott árbevétele volt tanácsadási és képviseleti munkáért”, „és kilenc ember többéves munkájának ellenértéke”, ez nehezen hihető. Az Alstom könyvelésében feltüntetett tétel egyértelműen azt jelzi, hogy a magyar politika csúcsain, a nyolcvanas évektől kezdve napjainkig bevett szokás volt a kenőpénz elfogadása, és komolyabb üzlet, állami megrendelés esetén a legmagasabb tisztséget viselő politikusok is tartották a markukat. A nagy nyugati cégek pedig fizettek, hiszen a vesztegetési pénzeket eleve beárazták termékeikbe, jelen esetben a négyes metróvonal új kocsijait gyártó Alstom leszámlázta az AssistConsult Kft. és más magyar cégek szolgáltatásainak árát a magyar költségvetésnek.
Tény, hogy a „tanácsadási és képviseleti munka” alapjában véve egy tőről fakad a „lobbizással”, és jellegénél fogva a legködösebb tevékenységek egyike. A lobbista egyaránt használ törvényes és törvénytelen eszközöket megbízója céljának érdekében. Nélkülözhetetlen felvilágosításokkal szolgálhat, hogy kiket kell még lekenyerezni azért, hogy egy nagy nyugati cég megkapja a megrendelést, és elfogadják annak teljesítését. A befolyásos „tanácsadók és képviselők” nélkülözhetetlenek ahhoz is, hogy a különböző hatóságok megadják a szükséges engedélyeket egy új metrókocsitípus forgalomba helyezéséhez.
Tudjuk, hogy az Alstom szerelvényeivel tömérdek gondja volt Budapest önkormányzatának, illetve a BKV-nak. A főváros jelentős összeget fizetett még az első szerelvény leszállítása előtt, vagyis kifejezetten rossz szerződést kötött a francia céggel, arról nem is beszélve, hogy komoly gondok voltak a kocsik fékrendszerével, automatikájával stb. Évekig tartott a huzavona és a pereskedés, míg végül Tarlós Istvánék tisztességes minőségű és korszerű kocsikat kaptak a már előzőleg nagyrészt folyósított összeg fejében. Vajon milyen szerepe lehetett mindebben Medgyessy Péter cégének, amely éppen ebben az időszakban, 2007 és 2010 között adott tanácsokat az Alstomnak? És ugyan hogyan fordulhatott elő, hogy a „kilenc ember többéves, adózott jövedelmének” egyhatoda, több mint százmillió forint végül Medgyessy feleségének, Csaplár Katalinnak a magánszámláján landolt?
Medgyessy Péter, illetve az AssistConsult Kft. korrupciós érintettségéről csak közvetett bizonyítékkal rendelkezünk, de az ilyen jellegű ügyek természetét ismerve ez sem lebecsülendő. Az Alstom energetikai és járműgyártó óriásvállalat, melynek tulajdonosa húsz százalékban a francia állam. És erre a hatalmas cégre 2014 végén nem kevesebb, mint 772 millió dollár bírságot szabtak ki az Egyesült Államok hatóságai a világ közel száz országában, és különösképpen Indonéziában elkövetett, általános gyakorlattá vált korrupciós tevékenysége miatt. Sokat mond, hogy az Alstom vita és pereskedés nélkül elfogadta a bírság kiszabását, mert ennek fejében az USA-ban jóváhagyták, hogy energetikai területen fuzionálhat a General Electric amerikai óriásvállalattal. A francia multi ezzel peren kívül elismerte, hogy megszegte a külföldön elkövetett korrupciót szankcionáló amerikai törvényt. Ez hatalmazza fel az amerikai hatóságokat, hogy kivizsgálják az amerikai tőzsdén jegyzett, illetve amerikai állampolgárok tulajdonában lévő cégek külföldi korrupciós ügyleteit. (Az Alstom részvényeit 2004 óta jegyzik a Wall Streeten.)
Egy olyan franciaországi központú, de nemzetközi óriáscégről van szó, mely a piacszerzés érdekében profi módon űzi a vesztegetést Indonéziától Egyiptomig, a Bahamáktól Tajvanig. Az Alstom vezetése tisztában van azzal, hogy bár a termékeik világszínvonalúak, csak a megfelelő helyekre juttatott kenőpénzekkel tudják őket eladni, mert a piacok megszerzésében a versenytársai sem válogatnak, és a döntéshozó politikusok minden országban szem előtt tartják saját anyagi érdekeiket. Milyen alapon gondolhatjuk, hogy éppen Magyarországon, és Medgyessy Péter cége, az AssistConsult Kft. esetében tértek el a megszokott és jól bevált gyakorlatuktól?
Április elején derült ki, hogy a brit nyomozó hatóság, az SFO vádirata szerint az Alstom 2006–2007-ben 2,3 millió euró kenőpénzt juttatott két cégen keresztül magyar döntéshozóknak, hogy az Alstom nyerje a metrókocsitendert. Ismertté vált az is, hogy az ügyben Magyarországon a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda nyomoz hivatali vesztegetés gyanúja miatt. Feltehetjük a kérdést, hogy ha ebből 600 ezer euró a Medgyessy családnak jutott, kihez került a többi pénz? Nyilvánvaló, hogy az akkori budapesti önkormányzat és a BKV legfelsőbb köreiben sem utasították vissza a „pot de vin”-t, vagyis a borosüveget – így nevezik franciául a vesztegetési pénzt. Sokan gátlástalanul meghúzhatták a flaskát Pesten, akiknek lehet, hogy több mint egy évtized múlva kell felböfögniük az italt.
A szerző újságíró