A Magyar Időkben július 4-én megjelent véleménycikk – amelynek szerzője Ligeti Dávid, címe pedig A tekintélyes Nature folyóirat is beszállt a felelőtlen hangulatkeltésbe – azzal a javaslattal fordul a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) filozófiai és történettudományi osztályához: „Talán nem ártana, ha az MTA filozófiai és történettudományi osztálya testületileg határolódna el ettől a kijelentéstől. Máskülönben a dolog ódiuma örökre be fogja árnyékolni az osztály további munkáját és tevékenységét”. Az idézett szövegben említett kijelentés a Nature-ben megjelent azon írásban szerepel, amely – Ligeti Dávid szavaival élve – „a magyar kormány és a Magyar Tudományos Akadémia között kialakult vitáról szól”, maga a kijelentés pedig Ligeti Dávid magyar fordításában így hangzik: „Sok kutató úgy nyilatkozott a Nature-nek, hogy aggódnak amiatt (…), hogy a történészeknek dicsőíteniük kellene az ország múltját.”
A filozófiai és történettudományok osztálya ez idő szerint hivatalban lévő osztályelnökeként a következő osztályülésen tájékoztatni fogom az osztályt Ligeti Dávid javaslatáról, és az osztály állásfoglalását kérem majd az ügyben – amint az kötelességem is –, addig azonban be kell érnie azzal, hogy a magam nevében válaszolok. Két osztályülés között ugyanis én képviselem az osztályt, és erős a bizalom bennem az iránt, hogy egy konzervatív közéleti portál a megszólítottnak is teret biztosít álláspontja kifejtéséhez.
Nem világos számomra mindenekelőtt, hogy miért nem a Nature szerkesztőségéhez fordul az, aki bármi kifogásolnivalót talál a folyóiratban megjelent írások valamelyikében, kiváltképp ha a kifogásolt írás szerkesztőségi vezércikk (editorial). A szakmai etika akkor is ezt követelné, ha Ligeti Dávid a Nature cikkének tartalmából arra következtet: „Azt az Akadémia munkatársai mondták tollba.” Úgy vélem mindazonáltal, hogy Ligeti Dávid erősen túlértékeli az Akadémia lehetőségeit, és teljesen tájékozatlan a nemzetközi tudományos folyóiratok szerkesztőségi gyakorlatát illetően. Indokolatlan eleve kizárni azt a lehetőséget, hogy a magyar kormány és a Magyar Tudományos Akadémia között kialakult vitában egy közvetlenül nem érintett fél véleménye azért áll közelebb az Akadémiáéhoz, mint a kormányéhoz, mert ez a meggyőződése.
Az sem érthető, hogy a Nature cikkéből általa idézett mondat alapján miként juthatott Ligeti Dávid arra a következtetésre: „A hazai történészek egy része amiatt aggódik, hogy a magyar történelemről pozitívan kellene írni.” A mondatból ugyanis nem következik az, hogy a Nature-nek nyilatkozó kutatók történészek lettek volna, még kevésbé az, hogy a nyilatkozók bármi módon kapcsolatban állnának az Akadémiával, az pedig végképp nem, hogy a dicsőítéstől való idegenkedés kizárná a magyar történelemmel való tárgyilagos foglalkozást.
Az idézett mondatból – főként annak csonkítatlan angol változatából – félreérthetetlenül kiderül, hogy az egy, a jövőre vonatkozó aggodalmat fogalmaz meg, amely azon a széles körben vallott, az ismert mondás kifacsarásával létrejött vélelmen alapszik, amely szerint a történetírás a politika szolgálólánya. Magam nem osztom ezt az álláspontot, ha azonban egy történész hivatalos e-mail címe gov.hu-ra végződik, természetesen lehet más a véleménye. Bevallom, mindeddig kételkedtem abban, hogy a PISA-felmérések szövegértésre vonatkozó, közismert eredményei valóban teljes mértékben reprezentatívak lennének, most azonban, látván, hogy PhD-fokozat birtokában sem kizárt elemi szövegértési nehézségekkel küzdeni, elbizonytalanodtam.
Ligeti Dávid felháborítónak tartja továbbá, hogy az Akadémia nem reagált a Nature cikkére. Ennek az az egyszerű oka, hogy az Akadémia nem szokott reagálni feltételezésekre. Megnyugtatom ugyanakkor Ligeti Dávidot afelől, hogy az MTA nem „szovjet típusú tudományos akadémia” – mint írja –, így ő maga sem egy szovjet típusú akadémia köztestületi tagja. „Orosz típusú” azonban még lehet az MTA, mert mindaz, ami most a Magyar Tudományos Akadémiával történik, Oroszországban már lezajlott 2013-ban.
Végezetül pedig nehezen hihetem, hogy Ligeti Dávid birtokában lenne afféle képességeknek, amelyek alapján jóslásokba bocsátkozhatnék azt illetően, minek az ódiuma fogja örökre beárnyékolni a filozófiai és történettudományok osztályának további munkáját és tevékenységét.
Abban viszont maradéktalanul egyetértek Ligeti Dáviddal, hogy a felelőtlen hangulatkeltés létező jelenség.
A szerző akadémikus, osztályelnök, MTA filozófiai és történettudományok osztálya
Tisztelt Zsoldos Attila!
Köszönjük kritikus szellemű válaszcikkét. Az ön reflexiójához az alábbiakat szeretném hozzáfűzni.
Valóban, a szakmai etika szerint tanácsos és célszerű lenne egyenesen a Nature folyóiratnak írni abból a célból, hogy az ominózus szerkesztőségi állásfoglalást illetően mielőbb fedje fel forrásait és megnyugtató módon rendezze ezt a vitát. Ám úgy vélem, ez nem annyira a szerzőnk, Ligeti Dávid kompetenciája, mint inkább kommunikációs minisztériumi szintet igényel. Az viszont tény, hogy a Nature magazinnak magyar kutatók nyilatkoztak, sőt maga Zsoldos Attila sem cáfolja expressis verbis, hogy az MTA kutatói nem voltak a nyilatkozók között. Valóban lehet úgy értelmezni, hogy nem történészek fogalmazták meg azt a véleményt, amely a glorifikáló mondatot illeti. Ebben az esetben azonban csak tovább erősödik az igény arra, hogy az MTA történelemmel foglalkozó osztálya határolódjon el ettől a kijelentéstől, ha egyszer nincs köze hozzá. Továbbá maguk az Akadémia kutatói is kérhetnék, hogy fedjék fel kilétüket a Nature-nek nyilatkozók, és tisztázzák a helyzetet; főleg ha nem szakemberként fogalmaztak meg egy ilyen súlyos, a kormányra nézve kompromittáló mondatot.
Klasszikus argumentum ad hominem, hogy szerzőnk képességtelen, tudományos fokozata ellenére sem képes elemi szövegértelmezésre, következésképpen véleménycikke eleve semmis. Kár lenne a liberális sajtó gyakorlatát idéző karaktergyilkossági kísérlet irányába elvinni a vitát, mert méltatlan lenne nem elsősorban a fiatal kutató, hanem éppenséggel az Akadémia hírnevéhez.
S végül, ugyan mitől lenne feltételezés a Nature cikke? Abban magyar kutatók hangot adnak félelmeiknek, ugyanakkor az egzakt tényeket úgy csoportosítják, hogy azzal lejáratják a kormányt. Egyetlen normális nemzeti öntudattal bíró államban se lehetne ilyen mondatot komolyan leírni, és mint látjuk, maga Zsoldos Attila sem határolódik el ettől mint osztályelnök. 2010-hez képes mindazonáltal új elem, hogy egy eddig politikai ügyekkel alapvetően nem foglalkozó természettudományos szaklapban közöltek politikai alapon sugalmazott híresztelést.
A kormányt a választásokon, nem pedig a nemzetközi sajtóban kell legyőzni, miként az erre való törekvés a külföldi médiában nyolc éve szakadatlan erővel és vehemenciával folyik.
Berszán György