Az első – s talán a legizgalmasabb – ilyen kedvező körülmény, évek óta egyre jellemzőbb folyamat a Magyarországra hazautalt pénzek gyarapodása. (Öt év alatt több mint megduplázódott ezen pénzátutalások összege.)
Miközben hazánkfiai közül a hivatalos statisztika szerint mintegy 161 ezren dolgoznak külföldön (a valós szám ennél minden bizonnyal lényegesen magasabb, akár a duplája is lehet), de paradox módon rövid távon Magyarország ezzel nem jár feltétlenül rosszul. Enélkül ugyanis még a munkabérek növekedése is valószínűleg alacsonyabb lenne, hiszen akkor nagyobb lenne a munkaerő-kínálat, s a ma külföldön dolgozók egy részének vélhetően munkanélküli-segélyt is kellene fizetnünk.
De most nem ez a lényeg! Hanem az, hogy külföldön dolgozó honfitársaink évente egyre több, s az utolsó vizsgált évben (2014-ben) pedig már mintegy 1250 milliárd forintot (pontosan 4473 millió dollárt) utaltak haza. Az is érdekes lehet, hogy vajon mire. Hiteltörlesztésre? Az itthon maradt családtagok megélhetésére, fogyasztására? Vagy megtakarításra, melyből aztán akár lakást vagy házat is lehet venni? Nem tudjuk.
Mint ahogy azt sem, hogy miként alakul a jövő: az eddigi növekvő elvándorlás trendje mikor fordul meg, mennyien maradnak végleg külföldön, s meddig utalnak haza a kint maradtak, akik esetleg kitelepítik a közvetlen családtagjaikat is. Nos, ezek izgalmas kérdések, melyeknek nemcsak társadalmi, demográfiai, hanem kőkemény gazdasági-költségvetési vonatkozásai is vannak. Jelenleg azonban kijelenthetjük, hogy az ország összességében jól jár a kint dolgozó magyarokkal, miközben Magyarország hosszú távú érdeke az lenne, hogy az elmenők itthon találjanak a végzettségüknek megfelelő munkát, vállaljanak gyermekeket, s hozzák haza a kint megszerzett szakértelmüket, honosítsák meg az ott elsajátított munkamorált.
A második olyan hatás, mely kedvezően befolyásolja a magyar gazdaság állapotát, a sokat emlegetett uniós pénzek magyarországi beáramlása. Ennek jövője nagyságrendileg, illetve a vissza nem térítendő jellege miatt még kérdéses. Az azonban nem, hogy ezen euromilliárdok nélkül más lenne a hazai beruházások és a gazdasági növekedésünk helyzete is. Nyilván ezen a téren központi jelentősége van annak is, hogy mennyire hatékonyan költjük el a megkapott pénzt.
A hatékonyságon értjük azt, hogy a támogatás tartós hatásokat generáljon – azaz minél több hazai szereplő és minél hosszabb távon profitáljon belőle –, javuljon az ország versenyképessége, külpiaci pozíciója, s emellett tartós, nagy hozzáadott értéket előállító munkahelyek létesüljenek. Felzárkózásunk jelentős részben ezen múlik, s ne felejtsük el, hogy léteznek rossz példák is (lásd a görögöket). Tudnunk kell azonban – a Brexit példáján is okulva – azt, hogy az EU eddigi gyakorlata és helyzete sincs manapság kőbe vésve, így fokozatosan készülnünk kell a kedvezőtlenebb helyzetre is.
A harmadik hatás – s ezt emlegetjük a legritkábban – az a számunkra nagyon fontos nemzetközi fejlemény, hogy a nyersanyagok ára drasztikusan esik, immár sok éve. Ebből elég csak az olajra gondolnunk, s máris érzékelhetjük, hogy óriásit „kaszálunk” ennek révén. Ugyanazon importmennyiség mellett sokkal kevesebb devizát igényel a behozatal, hiszen míg a fekete arany tőzsdei ára nem is oly régen a 120-140 dolláros szinten volt, addig a múlt év közepére 70 dollárra, mára pedig 40-50 dollárra esett vissza.
Ez a folyamat viszont automatikusan javítja a cserearányainkat, illetve a fizetési mérlegünket, mely hatás országunk sebezhetősége szempontjából központi jelentőségű. Ezért is szólhatnak arról a friss hírek, hogy minden idők legnagyobb külkereskedelmi többlete jött össze ez év júniusában. Okkal remélhetjük ugyanakkor, hogy a kivitelünkben mindig hangsúlyos élelmiszeripari termékek ára a jövőben emelkedni fog, még akkor is, ha a gabonafélék ára jelenleg történelmi minimumon van.
E kedvező lehetőséget – mármint az egészséges élelmiszerek felértékelődését – pedig csak akkor tudjuk igazán kihasználni, ha a közeljövőben nagyobb hozzáadott értéket (tehát nem a nyersanyagot, hanem feldolgozott terméket) állítunk elő, mely egyúttal kvalifikáltabb, magasabb bérigényű munkahelyeket is teremt, nagyobb profittartalommal, kedvezőbb piaccal.
Nem szabad elhallgatnunk azonban, hogy a kedvező körülmények mellett komoly nemzetközi kockázatok is léteznek. Már említettük a Brexit nyomán az EU jövőjének problémakörét, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a görög válság sem oldódott meg, miközben a migránsok tömegének beáramlása az unióba is kockázatot gerjeszt. A helyzet érzékeltetésekor elég csak utalni a közelmúltra, konkrétan pedig a 2007–2008-as válságra, mely az akkori Magyarországra drámai módon, pusztítóan hatott. Ezért is kell fokoznunk önállóságunkat, válságtűrő képességünket.
Ami azonban a teendők szempontjából alapvetően egybevág azzal, hogy a cikkben részletezett három kedvező külső körülmény elmúlására is fel kell készülnünk. Izgalmas, alkotó feladat!
A szerző közgazdász, főiskolai tanár
