Katasztrófa, káosz, apokalipszis – ilyen finom, visszafogott titulusokkal hangolt az internet az M3-as metró felújítására készülődve. Családunk – történetesen épp az észak-pesti viszonylatban lévén érdekelt – hétfő reggel is elindította a gépkocsit, hogy ki-ki időben odaérjen iskolába, munkahelyre, kezelésre. Húsz perccel korábban, mint egyébként – de a beharangozott szuperdugónak nyoma sem volt. A több évtizedes fővárosi rutin ösztönösen megleli már az egérutakat, de tény: soha senki nem érkezett még meg ilyen hamar oda, ahová igyekezett.
Az ellenzéki médiumok kedveszegetten fogadták a fejleményt, hogy egyelőre nincs generális összeomlás, de – reménykednek – ami késik, nem múlik. Olyan orgánumok is kivezényelték munkatársaikat Újpestre, akiknél nem kifejezetten jellemző szokás a korán kelés, a metró létezéséről pedig inkább csak a hírekből értesülnek. Amikor látták, hogy káosznak nyoma sincs, s mégsem hétfő reggel fog Tarlós István megbukni, taktikát váltottak: úgy tettek, mintha a többiek világvégevárásán gúnyolódnának.
A 168 Óra például a kattintásvadász szándékú, Rémálom a metrópótlón című írásában ekként fogalmazott: „Csend, rend, fegyelem, továbbá a jó öreg budapesti közlekedésrendészet uralta a tájat hétfő reggel a felújítás alá vont 3-as metró busszal pótolt vonalán. A várakozásokkal ellentétben tumultusnak, felborzolt kedélynek, pláne káosznak a leghalványabb nyomát sem érzékeltük minden részletre kiterjedő szemlénk során, aminek az a legegyenesebb következménye, hogy az esti híradóban speciel Tarlós István fog leginkább úgy vigyorogni, mint egy hód.”
Emeljünk kalapot a stílbravúr előtt: bármi történjék is a rögvalóságban, csak elsütötték a bekészített poént – ráadásul jövő időben. Én persze még emlékszem arra is, amikor Demszky Gábor vigyorgott úgy, mint egy halloweentök, miután sikerült végre felújíttatni a körutat. „Még egy csepp türelmet!” – hangzott akkor a liberális szlogen, Demszky pedig hosszan ünnepeltette magát a híradóban. Alighanem világcsúcs, hogy húsz év alatt abszolút semmi maradandót nem sikerült létrehoznia – persze az adriai birtokán kívül. (Holott „világvárost épített”.) Az M4-es metrót máig sem fejezte volna be, de a kisíbolt pénzek kategóriájában ez uniós mércével is kétségkívül rekord.
Tarlós ezzel szemben ment előre, akár egy orrszarvú, s többé-kevésbé tűrte a rá záporzó szivárványszínű nyilakat. Következetlen, ön- és közveszélyes ellenzéke egy kis római-parti népszavazósdi reményében inkább az árvíz és a potenciális emberhalál pártjára állt; gőgösen kacarásztak azon, amikor a metróajtók csukódását megakadályozó, méretre szabott fakockák kapcsán szabotázst emlegetett; s általában véve is megkapta örökségül az M3-as metró csődtömegét.
Hónapokra, évekre adott muníciót a kritikusoknak: mikor kezdődik már végre a felújítás? Hogy hány szerelvény gyullad még ki addig a Demszky-féle bűnös mulasztások folyományaképpen? Persze nem ezt mondták. A költségalkukat, a közbeszerzésesdit, egyáltalán: a demokráciát sokallták. Minden „független” sorosista-simicskista orgánum hivatásos ellendrukkerré vált. Aztán amikor mégis elérkeztünk a felújítás pillanatához, dallamot váltottak. Miért nem zöldmezős egy metrófelújítás? Hogyhogy az undergrund közlekedési lehetőség kiesése megterheli a felszíni közlekedést? Ilyen megalapozott aggályok sütnek hetek óta a „hozzáértő” cikkekből.
Horváth Csaba, akiről nem tudom elképzelni, hogy BKV-bérlete legyen, sűrítené a negyvenöt másodpercenkénti metrópótló buszokat. Mondjuk nulla másodpercre? Ám akkor fegyelmezettebben kell intézni a le- és felszállást, mint Szingapúrban. Lehetne a buszokat akár össze is kötözni egyetlen városnéző szerelvénnyé: turisztikai világkuriózum lenne, mint a leghosszabb vonat.
A hétfői remélt káoszra úgy rákészültek, mint annak idején a közszolgálati hírcsatorna indulására. Akkor két-három nap alatt a kezdeti bakikat kidomborítva sikerült jó időre szétlőni az intézményt. Hogy azóta profin és olajozottan üzemel, oroszlánrészt vállalva abban, hogy migránsügyben nem lehet Soros-konform módon hazudozni a magyaroknak, nos, ez már nem számít.
Igazán jó lett volna egy első napos ítélet M3-as ügyben is, akkor a jövő év végéig nem igényelt volna bizonyítást, hogy az ország és a főváros vezetése kifejezetten kellemetlenkedni akar a budapestieknek. Innen meg már csak egy lépés a publicisztika „a bűnös városról”, amit ezek a megveszekedett vidéki fiúk notóriusan büntetni akarnak. (Elvégre vidéki városok metróival, ugyebár, nem csinálják ezt.)
Horváth Csaba az ATV reggeli műsorában is bejelentkezett élőben, de még Vujity Tvrtko sem tudta a képen felfedezni a Horváth által vizionált káoszt. A prekoncepciózus politikusnak még a forgalmi irányokat sem sikerült eltalálni, a mégis létező közlekedési összeomlást pedig azzal próbálta bizonygatni, hogy a forgalom eloszlik a vonalon. Az inkompetencia- és ostobaságversenyben mégis sikerült lehajráznia Juhász Péternek, aki szerint a metrópótlón az utasok szemébe süt a nap, nem úgy, mint a föld alatt…