Az idei tusnádfürdői beszéd egyik kulcsmondata az utolsó volt: „Huszonhét éve itt, Közép-Európában abban hittünk, hogy Európa a jövőnk, most azt érezzük, hogy mi vagyunk Európa jövője.” Orbán Viktor sok fontos gondolatot fogalmazott meg 2017-ben is, a beszéde azonban az Európai Unió reformtervének meghirdetése miatt lesz igazán emlékezetes. Manapság egyre kevesebb politikus mond olyan beszédet, amelyet érdemes elemezni. A közhelyparádék, patikamérlegen kimért semmitmondások és a liberális kánon recitálása semmiképpen sem érdemelnek komolyabb figyelmet.
A kevés beszélők egyike, akinek mondandóját érdemes követni, Orbán Viktor. Természetesen a politikusi létből adódik, hogy az ő felszólalásai sem minden esetben egyediek, de az országértékelő, a tusnádfürdői és a kötcsei beszédei mindenképpen figyelmet érdemelnek. Ezt sokáig a magyar politika szereplői tudták csak, ezért készítették el rövid szavatosságú válaszközleményeiket Orbán felszólalásai után. Az illiberális államokról mondott gondolataival azonban, 2014-től Európa és a nagyvilág is felfigyelt rá. Mindezt a kormányfő ügyesen használta ki, tudva, hogy helyzetelemzése, mondanivalója és tanácsai egyre szélesebb publikumhoz jutnak el. Így beszélhetett az elmúlt években a gazdasági világválság következményeiről, a migráció okairól és hatásairól, az amerikai elnökválasztásról vagy Európa válságáról is.
Az idei beszéd mégis más volt, mint az eddigiek. Nem a mondanivaló volt kevesebb, esetleg a fogalmazás pontatlanabb. Az idei előadásban a magyar miniszterelnök nemcsak értelmezte a minket körülvevő világot, hanem programot is hirdetett a válságba került Európai Unió számára. A rendszerellenes német párt nevét kikölcsönözve ez a beszéd „Alternatíva Európa számára” címet is kaphatna. S mivel kevesen dekódolták Orbán Viktor szövegének programadó szintjét, a továbbiakban erre teszek kísérletet.
A tusnádfürdői előadások, akár a kormányfő parlamenti szónoklatai, azért különösen izgalmasak az elemzőknek, mert a hivatalos rész után a miniszterelnöknek a kritikákra, kérdésekre és észrevételekre is válaszolnia kell. Ebben a részben, papír nélkül, sokszor frappánsabb mondatok vagy fésületlenebb gondolatok hangzanak el, mint a szükségszerűen alaposan átgondolt beszédben. Idén erre élő bizonyíték a székelyföldi autonómia kapcsán mondott miniszterelnöki bonmot, miszerint támogatja az autonómiát, „jobb híján”.
Helyzetelemzés: felértékelődő visegrádi négyek
Később azonban az európai alternatívahirdetési szándéka szempontjából még fontosabb mondatot mondott, miszerint a magyar külpolitikában „egy mozaikkocka nincs a helyén”, Brüsszel, amely „a következő választás után megoldandó feladat”. A magyar kormányfő ezzel lényegében azt fejtette ki, hogy 2018, a magyar választás éve vagy 2019, az európai választás éve után fordulat fog beállni az európai politika fővárosában, és ezáltal az európai–magyar viszonyrendszerben is.
Az európaiak többségével szemben ugyanis nem lehet hosszú távon hatalmon maradni az európai országokban, még ha „inkvizítorokkal” (Orbán) is törekszenek az ellenállók megtörésére. Hiába a keresztény- és a szociáldemokrácia összeolvadása liberális demokráciává, sikeréhez a társadalom többségének elköteleződése is kell a liberalizmus mellett. A kulturális identitás kikezdése azonban nem igazán kedvez a szabadságjog-védelem kizárólagosságának, amelyet a XX. század erőszakos diktatúrái elleni harc egykor legitimált.
Tudjuk, hogy Jean-Claude Juncker bejelentette, 2019-ben lelép a színről, s többé nem szeretne (talán nem is lehetne) bizottsági elnök lenni. Ez mindenképpen alátámasztja a kormányfői reményeket. Az is tudható, hogy 2019 nyarára, amikor a következő bizottsági elnökről kell dönteni, az Egyesült Királyság már nem lesz tagja az uniónak, hiszen az alapszerződés két évben maximalizálja egy tag kiválását, s ez a határidő az év tavaszán lejár majd.
Az új bizottsági elnökről szóló döntésben kulcsfontosságú lesz Közép-Európa. Nem véletlen, hogy Orbán az elmúlt tizenkét hónap legfontosabb magyar és európai eseményének éppen a visegrádi négyek megerősödését nevezte meg előadása elején. Az idén októberben megválasztandó cseh kabinetnek, valamint az akkor még várhatóan hivatalban lévő lengyel és szlovák, valamint a jövőre alighanem újraválasztott magyar kormánynak kulcsszerepe lesz a következő vezető kiválasztásában. Ki tudja, lehet, hogy a balti és délszláv országok, Románia, Bulgária vagy éppen Ausztria és Olaszország vezetői is csatlakoznak majd ehhez a szövetséghez.
Két évvel ezelőtt Orbán Tusnádfürdőn gaulleista politikusnak, az V. köztársaságot alapító francia elnök, de Gaulle követőjének nevezte magát az Európa-politikában. Helmut Kohl temetése kapcsán sokan az újraegyesítés kancellárjának örökösét látták benne. A két államférfi alighanem eltérő személyiség volt, európai elkötelezettségükhöz azonban nem férhet kétség. Közös céljaik elérésében még egy dologban egyetértettek: abban, hogy csak sikeres nemzetek és nemzetállamok szoros összefogása teheti Európát is sikeressé. De Gaulle a „hazák Európájáról” beszélt, Kohl pedig az egységes német nemzetállam mellett bábáskodott Közép-Európa nemzeteinek függetlenedése mellett is a balti államoktól Csehszlovákián át a délszláv térségig.
Eszköz: a hazafias kormányzás
Orbán Viktor példaképeinek tehát közös nevezője és – az utókornak nem kell spórolnia már a nagy szavakkal – sikerreceptje a hazafias kormányzás volt. A magyar miniszterelnök is ezt a modellt ajánlotta idei előadásában követendő például, amikor kifejtette a magyar nemzeti kormányzás alapelveit.
Az államadósság korlátok közé szorítása, a költségvetési egyensúly fenntartása, a hitelezők korlátozott beleszólása a gazdaságpolitikába magyar szemmel az IMF-től vett búcsú után evidencia, akárcsak a gazdasági növekedés kényszere és a stratégiai ágazatokban a nemzeti tulajdon többsége. Könnyen belátható, mégsem automatikusan a hazafias kormányzás eszközrendszeréhez sorolt szempont a demográfiai hanyatlás megállítása. Egy nemzet sem lehet sikeres, ha zsugorodik. Ezt a nyugat-európai elitek is felismerték, de a kulturális fordulatot igénylő családpolitika helyett a kulturális konfliktusokat eredményező migrációt választották. Nem véletlen, hogy Orbán a közbiztonság fenntartását is az erős nemzetállam fontos ismertetőjegyei között említette.
Az erős kulturális identitás, a saját rendezvényeken túlmutató világesemények vendégül látása és az adott nemzet globális közösségének kialakítása szintén a hazafias kormányzás jellemzője a magyar kormányfő szerint. Ezek megnevezése aligha lepték meg a hallgatóságot, annál inkább a jövő iparágai felé való nyitottság melletti kormányfői elköteleződés. Hány LMP-s szakértő kesergett már azon, hogy a magyar kormányfő csak „összeszerelő üzemet” akar az országban létesíteni és az olcsó munkaerőre támaszkodni? Ha ez így lenne, vajon Orbán az innovációt a nemzetállam sikerének kulcsaként említi? Végül a hadseregfejlesztést és a stabil katonapolitikai szövetséget – igen, a NATO-tagságot – is kiemelte a kormányfő, finoman üzenve a hazánkat orosz gyarmatként láttatni akaróknak.
Mesterterv: a nemzetállamok szövetsége
Orbán előadásának lényege a hazafiasan kormányzott nemzetállamok európai összefogásának megújítása volt. Az elmúlt években sokat bírálta már az európai kudarcokat, bürokratikus hatalmat, brüsszeli csúsztatásokat és az irreális célkitűzéseket. Mostani beszéde azonban, talán először, megoldási javaslatokat is tartalmazott. Persze bátorság és alázat kell ahhoz, hogy egy kisebb tagállam kormányfője az unió megreformálásán töprengjen – gondolhatnánk. Ugyanakkor, ha Nyugat-Európa pénzügyi központjának, Luxembourgnak már régóta hatalmas beleszólása van küldöttjei által az európai politikai döntésekbe, a sokat látott magyar miniszterelnök miért ne fogalmazhatná meg a gondolatait?
Orbán 2019 után megvalósítható mestertervének célja az Európai Unió függetlenségének megerősítése, amelyhez az EU reformját javasolta hat lépésben.
Mindenekelőtt a tagállamokat politikai alapon bíráló, azokkal folyamatos konfliktusban lévő Európai Bizottságot szeretné a magyar kormányfő visszavágni, hogy ismét az európai vezetők által elfogadott közös jogszabályok betartatása felett őrködjön, ne pedig ideológiai vitákat szítson. Ehhez hozzátartozik „a lopakodva (…) elcsalt és elvett” (Orbán) hatáskörök visszaadása is a tagállamoknak.
A következő programpont, a nemzeti határvédelem és a törvénytelen migránsok visszatoloncolása ma már senkit nem lephet meg, a sikeres nemzeti kormányzáshoz szükséges kulturális identitásvédelem szempontjából nélkülözhetetlen elem. Az európai hadsereg felállítását már tavaly is szorgalmazta Orbán, így ez sem új gondolat. Az adócsökkentéssel és a munkavállalás rugalmasabbá tételével elérhető gazdasági növekedés azonban friss követelés: ilyet eddig csak a magyar gazdaság számára követelt. Végül két új elem is megjelent Orbán Európa-tervében, a balkáni országok irányába a hosszú évek óta függőben lévő bővítés felgyorsítása, valamint az unió határában lévő két birodalommal, Oroszországgal és Törökországgal egy új kiegyezés, „két nagy ívű politikai, gazdasági és katonai szerződés” letárgyalása és megkötése.
Sokan elmondták már, hogy 2015-ben Orbán Viktor a migrációs válság révén regionális politikusból európai tényezővé lett. Az idei tusnádfürdői beszédével pedig európai tényezőből európai reformerré emelkedett.
A szerző a Nézőpont-csoport vezetője
